Nem harc folyik,

egy nő bentragadt a körben…

a nőt szexuális támadás éri.

Épp 3-4 kéz matat a bugyijában,

és 3-4 kéz van a blúza alatt is,

tíz férfi húzza szét őt tíz felől…

egy férfi most leveszi a nő cipőjét, hogy társa könnyedén lehúzhassa a bugyit.

Egy férfi fogja a nőt, és azt mondja, hogy megvédi,

pedig valójában ő is a bántalmazók közül való,

és az ő keze is a nő bugyijában matat.

egy férfi épp leveszi az alsónadrágját, hogy a nőnek adja,

egy másik pedig a kabátját teríti rá,

egy másik megpróbálja betakarni, miközben több tucatnyian próbálják a védelmezőket késekkel eltávolítani.

A segítségére siető férfiak sürgetik, hogy fusson, fusson,

a nő kiabál, megpróbálja nekik elmondani, hogy a körülötte levő férfiak nem segítenek neki

hogy visszatartják őt.

Fél, hogy elesik,

és valaki megint megpróbálja lehúzni a bugyiját.

De már senki sem hallja őt sikítani.

Ez a lány már levegőt sem kap a ráncigálástól, a lökdösődéstől.

Mindjárt elájul,

de szerencséje van, mert nincsen rajta sál, mint a másik nőn, akit majdnem megfojtottak a sáljával,

vagy mint a harmadik, akit késsel szúrtak meg,

vagy a negyediken és az ötödiken, akiket elraboltak autókkal, de ők nagy nehezen ki tudtak ugrani a kocsikból…

vagy mint az édesanya, akit gyermekei előtt erőszakotak meg.

Ezeket a nőket tömegek erőszakolták meg, mindenki szeme láttára.

Ezek a nők nem is remélték, hogy élve elhagyják ezt a kőrt.

Senki sem fog elmenni otthonaikba, hogy elmondják nekik, hogy hősök.

Mert senki sem akar tudni ezekről a nőkről.

Senki sem akar olvasni, hallani róluk, vagy látni őket.

De bennünket nem lehet elhallgattatni.

Nem hátrálunk meg.

Nem vonulunk vissza.

A Tahrir Téren és környékén tömegek erőszakolnak meg nőket.

Gyertek, álljunk ki az erőszaktevők ellen,

mert nem szeretnénk otthonainkban megbújni!

Ez a mi terünk, ez a mi forradalmunk, és utolsó lélekzetünkkel is harcolunk ebben a csatában.

Segíthetsz nekünk sokféle módon, légy önkéntes