A főiskola után

egy tanácsadó cégnél helyezkedtem el.

Főnökeim rögtön elláttak tanácsokkal,

köztük egy feledhetetlenül
lényegre törővel:

"Légy könnyen vezethető!"

Figyelembe véve, hogy akkortájt
milyen naiv voltam,

tanácsát megszívleltem.

Azt mondtam magamnak:

"Igen, ízig-vérig csapatjátékos leszek,

megteszek mindent, amit mondanak.

Könnyen vezethető leszek."

De csak míg tovább nem tanultam,

s nem első kézből lehettem tanúja
a tudósok és mérnökök bűntetteinek

a michigani Flintben kitört vízválságban,

amikor rájöttem, mennyire veszélyes,

és mégis mennyire 
elterjedt ez az észjárás.

Tévedés ne essék:

a Flintben kitört vízválság

korunk egyik legégbekiáltóbb
környezeti esete.

Több mint másfél éven át

százezer lakos, több ezer
gyereket beleértve,

csak ólommal erősen
szennyezett ivóvízhez jutott.

Az ólom erős idegméreg,

amely kognitív és fejlődési
károsodást okoz.

Különösen magzatra és gyerekre veszélyes.

Veszélyeit a római kor óta ismerjük.

A tömérdek megbetegedésen kívül

ráadásul 12 ember halt meg
ún. légiósbetegségben.

Flint víz-infrastruktúrája,

a föld alatti teljes csőhálózat

súlyosan megrongálódott.

Bár a vízminőség lassacskán javul,

és a csöveket folyamatosan cserélik,

a víz két év múltán

sem iható biztonsággal.

A lakosság még mindig
sokkos állapotban van.

Azt kérdezik:

"Hogy történhetett meg?"

A rövid válasz: a válság akkor kezdődött,

amikor a michigani kormányzó által
kinevezett válságkezelő úgy döntött,

hogy takarékosságból inkább
a helyi folyóból veszik a vizet.

A válság azért tarthatott ilyen sokáig,

mert a michigani és a szövetségi

hatósági kutatók és mérnökök

nem tartották be a víztisztításra
vonatkozó országos előírásokat.

Ráadásul

törvényt sértettek,
és megpróbálták el is tusolni.

Gúnyolódtak a segítséget kérő helyieken,

miközben nyilvánosan bizonygatták,
hogy a barna, büdös csapvíz

biztonsággal iható.

A helyi, állami és országos hatóság
képtelennek bizonyult megvédeni

a legkiszolgáltatottabbakat,

s a város lakói kénytelenek 
voltak maguk védekezni.

Flint lakossága közösen tüntetett
a méltánytalanság miatt.

Köztük volt néhány derék flinti asszony:

gyerekükért aggódó anyák,

akik sok alulról jövő
kezdeményezést indítottak,

s e csoportok tiltakozásba fogtak,
és változást követeltek.

A csoport külsős kutatók
segítségét is kérte,

s egyesek reagáltak is,

köztük Miguel Del Toral, a US EPA,

a Környezetvédelmi Hatóság
vízügyi szakértője.

Miguel tudományos feljegyzést írt,

és elküldte Michigan államnak
és a központi kormányzatnak,

fölhívva figyelmüket a helyzetre.

"Renitens alkalmazott"-nak titulálták

és elhallgattatták.

Flint lakosaival együttműködve

diákokból és tudósokból
alakult kutatócsoportunk

Marc Edwards professzor
vezetésével itt a Technél

az egész városban vizsgálódott,

hogy bebizonyítsa:
a flinti csapvíz szennyezett,

és hogy néhol egyenesen mérgező.

Igazoltuk: Flint hónapok 
óta okkal panaszkodik,

s az eredményt közszemlére
föltettük az internetre.

Mikor bekapcsolódtam a kutatásba,

amikor igent mondtam,

sejtelmem sem volt, mibe mászok bele.

De az ügy megérte az erőfeszítést.

Ez tudomány volt a köz szolgálatában.

Ezért jártam iskolába,

és ennek akarom szentelni életemet.

Ez az összefogás,

polgárok, papok, újságírók
s tudósok elképesztő összefogása

a tudomány, az ügy képviselete
s aktivisták révén feltárta az igazságot.

Egy helyi gyerekorvos kimutatta,

hogy a flinti gyermekek ólommérgezése

a válság alatt megkétszereződött.

Michigan állam kénytelen
volt beismerni a bajt,

és elhárításáról intézkedni.

E csoport és sok másik
megvédte a flinti gyerekeket.

Pár hónappal később

Obama elnök szükségállapotot hirdetett,

s Flint több mint 600 millió dollárt kap

egészségügyre, élelmezésre, oktatásra

és a víz-infrastruktúra generáljavítására.

De a tudósok és mérnökök rávilágítottak,
mennyire elképesztően

arrogánsak érzéketlenek s nemtörődömök
a hivatalos személyek

a közegészség ügyében.

Ez az egészségtelen gyakorlat ezeknél 
az embereknél olyan, mint a fekély;

náluk az előírások kipipálása fontos,

nem pedig a közegészség ügye.

Ez visszataszító.

Ítéljék meg, milyen ímélt írt

az egyik EPA-alkalmazott:

"Nem vagyok benne biztos, hogy Flint
kedvéért kockáztatnunk kellene."

A teljes lakosság semmibe vétele
a napnál is világosabb.

Vessék össze a mérnök
első parancsolatával,

amelynek az emberiesség
első parancsolatának kell lennie.

"A polgárok egészségének, biztonságának
és jólétének megőrzése:

mindenek előtt!"

Ez a hippokratészi eskü,
amelyet ritkán veszünk figyelembe,

használatáról nem is szólva.

Pedig ha a tudósok és mérnökök

hibát követnek el,

a lakosok járnak pórul:

akár meg is halhatnak.

Ha a hivatásosak vagy diákok
ezt nem fogják föl,

a társadalom drágán fizet érte.

A történelem mélyén van
egy személy, akit nagyra tartok:

Pjotr Palcsinszkij mérnök.

A szovjet időkben élt, a Szovjetunióban.

Palcsinszkij állandóan bajba került
megingathatatlan becsületessége miatt,

s mert minduntalan jelezte
a Szovjetunió gyors iparosításának

esztelen hajszolása közben
elkövetett szarvashibákat.

Mindenkitől azt várták el, hogy hajtsa
végre a felülről kapott utasításokat.

Nem vették jó néven a kérdéseket
vagy a módosító javaslatokat.

A szovjetek a világ legnagyobb
mérnökseregét hozták létre,

de zömük nem volt több a halálra szánt
gigantikus gépezet csavarjánál.

De Palcsinszkij kérve kérte
a mérnököket,

számoljanak tettjeik gazdasági, politikai
és társadalmi következményeivel,

azaz jobban figyeljenek a lakosságra.

Az értelem merész hangját
a politikai vezetők

fenyegetésnek minősítették,

és 1929-ben Sztálin agyonlövette.

Palcsinszkijnak a technokratákról
alkotott nézete jócskán eltér

a ma nagyon népszerű általános nézetektől,

amely elefántcsont-toronyban élő
szenvtelen kutatók

vagy irodáikba bújt szakbarbár
mérnökök jellemzője.

Kétségtelenül zseniálisak,

de a valóságtól elszakadtak,

kevés érzelmet mutatók –

akár Spock a Star Trekből.

Ez a fickó.

(Nevetés)

Tisztelegjünk Spocknak!

Nem hiszem, hogy nekem sikerül.

Már ezért sem lehetek Spock.

Hála istennek nem hasonlítok rá.

(Nevetés)

Azért is hozakodok elő 
a különbséggel,

mert egy nagyra becsült
tudományos lapban cikk jelent meg,

amely flinti munkánkat
"ifjonti idealizmus"-nak

és "hollywoodi teátrális
érzelgősség"-nek minősítette.

Fölhívja a tudósokat a kutatások
s intézményeik finanszírozásának védelmére

bármi áron, függetlenül 
egy adott ügy igazától.

Ha úgy tűnik, hogy valamiben
részt kellene venniük,

még vészhelyzetben is,

igyekezzenek aktivistákat
vagy civil szervezetet találni

és szerezzék meg a tudósközösség
teljes támogatását –

bármit jelentsen is ez –

mielőbb bármibe beleavatkoznának.

Egy nyikkanás sincs erkölcsi
vagy szakmai kötelességünkről

embert károsító helyzetek
megelőzésével összefüggésben,

vagy arról, hogy megvan a szakértelmünk,

eszközünk, 
és egyeseknek a véglegesített állása is

az ilyen feladatok végrehajtására.

Nem kérem, hogy minden
tudós legyen egyben aktivista.

Valós és néha nagyon fájdalmas
következményei vannak a kiállásnak.

De a kutatásfinanszírozás érdekében

elvetni a szakma fellépését a közjóért?

Ez egyszerűen nem más, mint önző gyávaság.

Nem ilyen eszméket 
szeretnénk diákjainkba plántálni.

Talán azt gondolják:
"Jó, ez remekül hangzik,

de soha nem lehet teljesen
megváltoztatni egy szervezet kultúráját,

vagy rávenni diákokat és szakembereket,

hogy munkájukra közjóként tekintsenek:

tudomány a közjó szolgálatában."

Talán igazuk van.

De akkor mi van, ha ennek pont az az oka,

hogy helytelenül neveljük diákjainkat?

Mert ha jobban megnézzük,

oktatási rendszerünk előterében okos,
törekvő,

ennek dacára kockázatkerülő,

gyáva, határozatlan, s néha

önmaguktól eltelt diákok termelése áll,

akiket Bill Deresiewicz, a Yale volt 
tanára kitűnő birkáknak nevez.

Az a helyzet,

hogy ugyan gyerekként már
beleszeretünk a tudományba,

de a gimis és főiskolás éveink zömét
mégis elfecséreljük,

s mindent elkövetünk,

hogy életrajzunkat fényezzük,

ahelyett, hogy megfontolnánk,

mivel akarunk foglalkozni,
és mi akarunk lenni.

Ezért van,

hogy a főiskolát végzettek
empátiamutatói

az utóbbi két évtizedben
meredeken zuhantak,

miközben nárcizmusuk nő.

Növekszik a közügyektől való
távolmaradás kultúrája

a mérnökhallgatók körében.

Hidat építeni és összetett problémákat
megoldani ugyan megtanulunk,

de azt nem, hogyan gondolkozzunk
vagy éljünk világunk felelős polgáraiként.

Egyetemi éveim kifejezetten
a munkára való fölkészüléssel teltek,

s el nem mondhatom, hogy ez néha
mennyire fojtogató és fájdalmas volt.

Sokan azt hiszik,

valakiből akkor lesz
kiváló mérnök vagy tudós,

ha jobb műszaki képzést kap.

Talán így van.

De hol marad az etikus döntéshozatal

vagy a jellemfejlesztés

vagy a jó s a rossz
megkülönböztetésének vitája?

Nézzék e projektet, amelyet nagyon
szeretek és csodálok.

Hősök Tere Kezdeményezés a neve.

Dr. Phil Zimbardo szellemi gyermeke.

Ő stanfordi börtönkísérletéről híres.

A program célja az egész világon
iskolások fölkészítése,

hogy potenciális hősnek
vagy szolgálatban lévő hősnek

lássák magukat.

E fiatal elmék készségeket
és erényeket sajátítanak el,

hogy amikor lehetőség adódik rá,

mindegy, milyen lehetőség,

a sarkukra álljanak,
és megtegyék, amit kell.

Azaz bárkiből

lehet hős.

Gondolkozzunk el az ötleten!

Oktassuk ugyanígy a tudományt
és a mérnöki munkát,

amelyekben a hősiesség és a köz 
szolgálata alapvető érték,

mert gyakran a hősiesség

nemcsak a társadalmi ügyekkel
szembeni közömbösség ellenszere,

hanem a rendszerszerű gonoszságé is
mint Flint példáján láttuk.

Ezért álmodjanak velem,

milyen lesz a 21. század tudósa 
vagy mérnöke:

olyan egyén, aki a tudományt

a társadalom szolgálatának
érdekében tökéletesíti,

és tudatában van egyúttal

a tudásában és a döntéseiben 
rejlő iszonyú hatalomnak:

erkölcsi bátorságát
folyamatosan fejlesztő egyén,

aki tudatában van,
hogy a konfliktus és a vita

nem szükségképpen rossz,

ha hűségünk a köz és bolygónk iránti.

Azok az emberek fognak majd
szót emelni, mint mi Flintben;

nem azért, hogy megmentő vagy hős
szerepében tetszelegjenek a médiában,

hanem hogy önzetlenek
s jók legyenek, akikben bízhatunk.

Képzeljük el, hogy ilyen észjárást
támogatunk iskolákban,

kiküldetésekben, egyéb foglalkozásokon,

főiskolákon, sőt, még középiskolákban is,

így e fiatal elméknek ezek
az eszmék szolgálnak mércéül,

amikor kilépnek az életbe,

legyen az tanácsadás, egyetemi 
munka vagy koncepcióalkotás

vagy egy ország elnökének hivatása.

Az emberiség legnagyobb gondjai
még megoldásra várnak:

a szennyezett ivóvíz
csak egy példa a sok közül.

Tudnánk sokkal több...

jobban mondva, rettentő szükség van
több együttérző, becsületes

és a társadalom érdekeit szem
előtt tartó tudósra és mérnökre,

akik törekszenek helyesen cselekedni,

és akik nem könnyen vezethetők.

Köszönöm.

(Taps)