A Yale Egyetemi Könyvtár Könyv- és Kéziratritkaságok részlegének mélyén rejtőzik e 240 oldalas mű egyetlen példánya. Keletkezését szénizotópos kormeghatározással 1420 körülre teszik. Pergamenjeit kacifántos kézírás és kézzel rajzolt, álomszerű képek díszítik. Valódi és képzeletbeli növények, lebegő kastélyok, fürdőző nők, asztrológiai ábrák, horoszkóp körök, arccal rendelkező napok és holdak kísérik a szöveget. E 24x16 cm-es könyvet Voynich-kéziratnak nevezik, s egyike a történelem legnagyobb, máig megoldatlan rejtélyeinek. Hogy miért? Mert senki nem tudja megfejteni, miről is szól. Nevét Wilfrid Voynichről, egy lengyel könyvkereskedőről kapta, aki 1912-ben egy jezsuita kollégiumban akadt rá Olaszországban. Tanácstalan volt. Ki írhatta? Vajon hol készült? Mit jelenthetnek ezek a szokatlan szavak és élettel teli rajzok? Milyen titkokat rejthetnek ezek a lapok? Ott helyben megvásárolta a kéziratot a megszorult paptól, majd végül az Egyesült Államokba hozta, ahol a szakértők immár több mint egy évszázada csak tanakodnak felette. Kódfejtők szerint az írás a valódi nyelvek minden tulajdonságával rendelkezik, csak épp ezzel még senki nem találkozott. Azért tűnik valódinak, mert a valós nyelvekben a betűk és betűcsoportok következetes gyakorisággal jelennek meg, és a Voynich-kézirat nyelve olyan sémákat tartalmaz, melyek a betűk véletlenszerű írásával nem jönnének létre. Kevés dolgot tudunk biztosan a látottakon túl. A betűk stílusa és magassága változó. Egyiket-másikat más írásokból vehették át, de sok teljesen egyedi is van köztük. A magas betűket bitófa-karakternek nevezték el. A kéziratot elejétől a végéig gazdagon díszítik csigavonalas motívumok. Az írás láthatóan két vagy még több kéz munkája, s az illusztrációk megint egy másik személyhez köthetők. Az évek során három főbb elmélet látott napvilágot a kéziratról. Az első szerint titkos rendszer szerint készült, amelyet azért találtak ki, hogy a szöveg jelentését elrejtsék. A második szerint az irat átverés, melyet azért írtak összezagyválva, hogy lehúzzanak egy gyanútlan vevőt. Egyesek úgy hiszik, a szerző egy középkori szélhámos lehetett. Megint mások pedig, hogy az maga Voynich volt. A harmadik elmélet szerint a kézirat egy valós nyelven, ám ismeretlen írással íródott. Talán a középkori tudósok megpróbáltak létrehozni egy ábécét egy írásbeliséggel még nem rendelkező nyelv számára. Ez esetben a Voynich-kézirat a Húsvét-szigeteken feltalált rongorongo jelrendszerhez hasonlóan elolvashatatlan azután, hogy az azt megalkotó kultúra eltűnt. Ugyan elolvasni senki nem tudja a Voynich-kéziratot, az emberek mégis találgatnak mondanivalóját illetően. Akik szerint a kézirat egy új írott nyelv megalkotására tett próbálkozás, úgy vélekednek, hogy az egy enciklopédia, mely az azt megalkotó kultúra tudását foglalja magába. Megint mások szerint a XIII. századi filozófus, Roger Bacon írta, aki a nyelvtan egyetemes törvényeit próbálta ily módon megérteni; vagy az Erzsébet-kori misztikus, John Dee a szerző a XVI. századból, aki alkímiával és jövendöléssel foglalkozott. Egyesek pedig odáig mennek, hogy a könyvet olasz boszorkányok gyülekezete, vagy egyenesen marslakók írták. 100 évnyi kudarc után a tudósok végre rávilágítottak a rejtély bizonyos elemeire. A szénizotópos kormeghatározás volt az első áttörés. A jelenkor történészei pedig visszakövették a kézirat történetét Rómán és Prágán át egészen 1612-ig, amikor II. Rudolf német-római császár hagyományozhatta azt orvosára, Jacobus Sinapiusra. E történelmi áttöréseken túl nyelvészek nemrég indítványozták a kéziratban szereplő néhány szó jelentésének ideiglenes elismerését. E hét csillag melletti betűk talán azt jelentik: Tauran? A Taurus, a bika neve, mely csillagképben megtalálható a Plejádok, a Fiastyúk hét csillaga is. Ez pedig Centaurun volna, a rajzon szereplő Centaurea növény miatt? Talán. A munka lassan halad. Ha meg is fejtjük ezt a kódot, mégis mit találunk? Egy XV. századi illusztrátor álmoskönyvét? Egy halom badarságot? Vagy egy elfeledett kultúra elveszett tudását? Ön szerint mi ez?