Kössék be magukat,

megyünk a Marsra.

Nem csak egy-két űrhajós --

emberek ezrei fogják
kolonizálni a Marsot.

És állítom: ez hamarosan bekövetkezik.

Némelyikőtök marsbéli projekteken
fog dolgozni,

és garantált, hogy némelyikőtök gyermeke
ott fog kikötni.

Ez valószínűleg abszurdnak hangzik,

ezért bemutatom hogyan és miként fog
mindez megvalósulni.

De először is tisztázzuk 
a nyilvánvaló kérdést:

Mi a fenének akarnánk mindezt?

12 évvel ezelőtt,

egyik TED-előadásomban bemutattam
a világvége 10 lehetséges változatát.

Hihetetlenül ki vagyunk téve
galaxisunk szeszélyeinek.

Egyetlen nagyobb méretű aszteroida
örökre eltörölhetne minket.

A túlélésért saját bolygónkon túlra
kell nyúlnunk.

Képzeljék, mekkora tragédia lenne,

ha mindaz, amit elért az ember,
hirtelen megsemmisülne.

De van még egy ok, 
ami miatt mennünk kell:

a felfedezési vágy DNS-ünkbe van kódolva.

Kétmillió évvel ezelőtt Afrikában
fejlődésnek indult az ember,

és lassan, de biztosan,
az egész bolygón terjeszkedni kezdett

elindult a vadonba,
a saját látókörén túlra.

Ez a dolog bennünk van.

Ők ennek hatására prosperáltak.

A civilizáció és technológia 
dinamikus fejlődése

a felfedezéseinknek köszönhető.

Igen, sok jó dolgot tehetnénk

azzal a pénzzel, ami a Mars 
kolonizációjához szükséges.

És igen, sokkal jobban 
kellene vigyáznunk saját bolygónkra.

És igen, aggódom, hogy a Marsot is 
ugyanúgy tönkre vágjuk, mint a Földet.

De gondoljunk bele egy kicsit:

milyen volt, amikor J. F. Kennedy 
embert akart küldeni a Holdra?

Egy egész népet képes volt lázba hozni.

Képzeljék, milyen érzés lenne,
ha láthatnánk a Marsra szállást.

Talán akkor visszatekintenénk a Földre,

és tudatosulna bennünk,
hogy mind egyek vagyunk,

és talán akkor, ahogy
a túlélésért küzdünk a Marson,

visszatekintenénk a Földre

és rájönnénk, mennyire értékes 
saját bolygónk.

Szóval, hadd meséljek erről
a különleges kalandról, amire készülünk.

De előtte még,

egy pár elragadó tény arról, 
ahova készülünk.

Ez a kép tulajdonképpen a Mars 
valós méretét ábrázolja a Földhöz képest.

A Mars nem testvérbolygónk.

Fele akkora, mint a Föld,

de annak ellenére, hogy kisebb,

a Mars felszíni területe egyenlő

a Föld szárazföldi területével,

mivel a Föld felszínét
többnyire víz borítja.

A Mars légköre nagyon ritka --

100-szor ritkább, mint a Földé --

az ember számára nem belélegezhető,
96 százaléka szén-dioxid.

Dermesztő hideg van ott.

Az átlaghőmérséklet
mínusz -63 ºC,

bár hőmérséklete
széles skálán ingadozik.

Egy nap hossza a Marson ugyanannyi,
mint a Földön,

a különbség kb. 39 perc.

Az évszakok és évek időtartama
kétszer olyan hosszúak, mint a Földön.

Ha bárki szárnyakat aggatna magára 
repülés céljából,

a Marson lévő gravitáció sokkal gyengébb, 
mint a Földön,

ez egy olyan hely,

ahol a kocsidat megkerülés helyett,
átugorhatod.

Nos, amint látják,
a Mars nem egészen olyan, mint a Föld.

De az egész Naprendszerünkben,
ez a legélhetőbb földön kívüli hely.

Akad viszont egy probléma.

A Mars nagyon távol helyezkedik el tőlünk,

ezerszer távolabb, mint a Hold.

A Hold 400 000 kilométerre van tőlünk.

Az Apollo-űrhajósoknak 
3 napjukba telt eljutni a Holdra.

A Mars 400 millió km-re van.

8 hónapunkba fog telni eljutni oda --

240 napba.

De csak akkor, ha egy bizonyos napra
időzítjük a felszállást,

egy meghatározott időben,

ami évente kétszer lehetséges,

amikor a Mars és Föld
pont úgy helyezkednek el egymástól,

hogy a rakéták a 
legrövidebb útvonalon érnek célba.

240 nap hosszú idő egy konzervdobozban
összezárva lenni a kollégákkal,

nem beszélve az odavezető útleírások
hiányosságairól.

Mi magunk az oroszokkal, 
európaiakkal, japánokkal

kínaiakkal és indiaiakkal együtt

közel 44 rakétakilövésen vagyunk túl,

melyek többsége meghiúsult,
vagy lezuhant.

Mindössze missziók alig harmada
könyvelhető el sikeresnek.

Jelen pillanatban nincs is megfelelő
méretű rakétánk, hogy odajussunk.

Egyszer volt egy ilyenünk, a Saturn V.

Egy pár ilyen Saturn V-tel 
már eljutottunk volna oda.

Egyik legkáprázatosabb gépezet volt,
amit ember valaha épített,

ezzel a rakétával jutottunk el a Holdra.

Az utolsó Saturn V rakétát 1973-ban
lőtték fel a Skylab űrállomásról,

aztán úgy döntöttünk, megépítjük
az űrrepülőgépet ahelyett,

hogy a Holdra szállás után 
a Marssal folytattuk volna.

A mai legnagyobb rakétánk

csak fele akkora, 
mint amire szükségünk volna.

Eljutni a Marsra 
ezért nem lesz könnyű feladat

ez pedig egy érdekes kérdést vet fel ...

vajon mikor fog az első ember
lábat vetni itt?

Egyes tudósok úgy vélik,
ha 2050-ig eljutunk oda,

az egy szép teljesítmény lesz.

Napjainkban NASA viszont úgy véli, 
2040-re embereket fog küldeni a Marsra.

Talán sikerül is nekik.

Én úgy gondolom 2035-re sikerül nekik
embereket küldeni a Mars körüli pályára.

De ha őszinte akarok lenni,

2035-ben nem azzal fognak foglalkozni, 
hogy rakétát küldjenek a Marsra,

mivel addigra már rég ott leszünk.

2027-ben landolni fogunk a Marson.

Mégpedig azért,

mert ez az ember eltökélt ebben.

Ő nem más, mint Elon Musk, a Tesla Motors 
és a SpaceX vezérigazgatója.

Ő személyesen mondta el nekem, hogy
2025-ben leszállunk a Marson,

Persze Elon Musk optimistább nálam --

halad majd a maga útján --

ezért adok neki pár év lépéselőnyt.

De még akkor is ...

fel kell tenned magadban a kérdést,

ez a fickó tényleg megcsinálja majd
2025 vagy 2027-re?

Nos, helyezzünk egy évtizedet 
Elon Musk távlatába.

Hol is tartott ez 10 évvel ezelőtt?

Ez egy Tesla elektromos gépjármű.

2005-ben, az autóiparban dolgozók
mind azt mondták,

hogy az elkövetkezendő 50 évben 
biztosan nem lesz elektromos autónk.

És hol is tartott ez?

Ez a SpaceX Falcon 9 nevezetű rakétája,

6 tonna készletet képes eljuttatni
a Nemzetközi Űrállomásra.

10 évvel ezelőtt,

a SapceX semmilyen rakétát
sem lőtt fel sehova.

Ezért fogadni mernék,

hogy az az ember, aki kevesebb,
mint 10 év alatt forradalmasította

az autóipart,

és aki egy egész rakéta céget alapított 
ugyanennyi idő alatt,

el fog minket juttatni a Marsra 2027-ig.

Azt azért tudniuk kell:

hogy sem a kormány sem a robotok 
nem uralják többé ezt a játszmát.

Magáncégek szállnak be az űrbe

és örömmel elvisznek majd minket a Marsra.

Ez pedig egy óriási kérdést vet fel.

Valóban tudnánk ott élni?

NASA-val lehet nem jutunk el oda 2040-ig

vagy jóval NASA előtt eljutunk oda,

de pont NASA vállalta a felelősséget,
hogyan boldogulhatnánk a Marson.

Nézzük a problémát egy másik szemszögből.

Ezek a földi élethez szükséges dolgok:

élelem, víz, hajlék és öltözék.

Ezek pedig a marsi élethez
szükséges dolgok:

a teljes lista, plusz oxigén.

Lássuk hát a lista legfontosabb elemét.

Az általunk ismert élethez 
elengedhetetlen a víz megléte,

a Földről vizet szállítani a Marsra,
túl nehéz lenne számunkra,

ezért először vizet kell 
találnunk a Marson.

A Mars eddig viszont 
igen száraznak bizonyul,

olyan, mintha az egész bolygó
egy sivatag volna.

De úgy tűnik mégsem az.

A Marson lévő talaj ugyanis 
60 százalékban tartalmaz vizet.

A Mars körül keringő űreszközök
bebizonyították --

egyébként, ez egy valódi fénykép --

hogy a Marson található 
kráterperemeket jég borítja.

Nem egy rossz hely 
a kolonizálás megkezdésére.

Itt egy kis ásatás, 
amit a Phoenix Lander végzett még 2008-ban

jól látszik, hogy a felszín alatt
talajjég található --

az a fehér anyag jég.

A második képen,

ami négy nappal később készült,

látszik, hogy egy része elpárolgott.

az űreszközök, 
azt is bebizonyították,

hogy a felszín alatt 
nagy mennyiségű víz és

gleccser található.

Ha a marsi pólusok 
jégsapkája elolvadna,

akkor a bolygó java részét
9 méteres víz borítaná.

Szóval van ott elegendő víz,

aminek többsége jég, 
és a felszín alatt van,

nehéz lesz előteremteni, 
sok ember kell majd hozzá.

Ezt az eszközt a
Washingtoni Egyetemen agyalták ki,

még 1998-ban.

Tulajdonképpen
egy kezdetleges párátlanító eszköz.

És úgy tűnik a Mars-légkör
100 százalékban nedves.

Ez az eszköz a Mars légköréből
egész egyszerűen képes kinyerni

az emberek számára szükséges vizet.

Ezután azon kell aggódnunk, 
mit fogunk belélegezni.

Őszintén szólva, 
én teljesen ledermedtem,

amikor megtudtam, hogy NASA
kitalált erre egy megoldást.

Michael Heckt az MIT egyik tudósa,

aki létrehozta a Moxie nevezetű gépezetet.

Imádom ezt a cuccot.

Lényegében, egy fordított üzemanyagcella,

ami a Mars-légkört beszippantva
oxigént pumpál ki.

Tudniuk kell, hogy a CO2 --

szén-dioxid, a Mars-légkör 
96 százalékát teszi ki --

a szén-dioxid 78 százaléka 
voltaképpen oxigén.

NASA következő nagy felderítője, 
amit 2020-ban akar a Marsra küldeni

rendelkezni fog 
egy ilyen eszközzel a fedélzeten,

és képes lesz elég oxigént előállítani

egy ember számára, 
akár az örökkévalóságig.

A titok viszont --

a teszteléséhez --

hogy az eszköz célja,
a kezdetektől való mérés

egy 100-as léptékű skálán.

Következő, mit fogunk enni?

Nos, hidroponikus 
növénytermesztést fogunk alkalmazni,

persze élelmiszerellátásunk csupán

15-20 százalékát tudjuk majd előállítani,

legalábbis addig biztos, amíg
nincs folyó vízünk a Marson.

Elképzelhető azonban, hogy
saját termesztésre is képesek leszünk.

De addig is,

élelmiszerünk zöme
a Földről fog érkezni,

szárított formában.

Ezután szükségünk van egy hajlékra.

Kezdetben felfújható,
nyomás alá helyezett

épületeket és leszállópályákat 
alkalmaznánk.

Persze ez csak napközben működne.

Mivel túl magas a nap 
és kozmikus sugárzás.

Ezért a föld alá kell költöznünk.

Úgy tűnik, hogy a Marson lévő talaj

tökéletesen alkalmazható
téglák létrehozására.

A NASA már erre is tudja a megoldást.

Polimer műanyagot kevernek majd
a tégla anyagába,

amit egy mikrohullámú sütőbe tesznek,

amivel vastag falú épületeket 
építhetünk majd.

Leköltözhetünk a föld alá is,
vagy lávacsőbe, barlangba

amiből akad bőven.

Végül szükségünk lesz öltözékre.

A Földön több méteres 
levegőréteg nehezedik ránk,

ami 6 kp állandó nyomóerőt 
gyakorol a testünkre,

amit folyamatosan ellensúlyozunk.

A Marson viszont gyakorlatilag
nincs légköri nyomás,

Dave Newman,

az MIT egyik tudósa,

létrehozta ezt a remek kis 
űrhajós öltözetet,

ami életben tart majd minket,

blokkolja a káros sugarakat
és melegen tart minket.

Gondoljunk bele egy percre,

Élelem, hajlék, öltözet, víz, oxigén ...

Meg tudjuk csinálni.

Tényleg.

Egy kicsit még komplikált ugyan
és nehéz.

Ezért a következő nagy --

valóban nagy lépés --

egy kívánatos élet 
megteremtése a Marson.

Ami nem más, mint 
a bolygó terraformálása:

hogy olyan legyen, mint a Föld,

az egész bolygót át kell tervezni.

Nagyképűen hangzik,

de az igazság az,

hogy a következőkben bemutatott 
technológia már létezik.

Először felmelegítjük majd,

a ritka légkör miatt, ugyanis
dermesztő hideg van a Marson.

A válasz a Mars sarkvidékeiben rejlik,

mivel mindkét sarkvidéket

óriási mennyiségű 
fagyott szén-dioxid --

szárazjég borítja.

Ha felmelegítjük,

közvetlenül a légkörbe szublimál,

és vastagítja a légkört, 
ahogy a Földön is történik.

Mint tudjuk,

a CO2 remek üvegházhatást okozó gáz.

Az én kedvenc módszerem, 
felhúzni egy óriási napvitorlát,

és közvetlenül --

a Mars déli-sarkára irányítani --

ami egyfajta tükörként szolgál.

Ahogy forog a bolygó, felmelegszik, 
a szárazjég pedig szublimál,

és végül a légkörbe kerül.

A marsi hőmérséklet felmelegedése

valójában nem egy hosszas folyamat,

kevesebb mint 20 év.

Jelen pillanatban,

egy tökéletes nap a marsi egyenlítőn,

valamikor a nyár közepén,

a hőmérséklet elérheti akár
a 21 ºC-ot is,

persze este leesik a hőmérséklet
mínusz 73 ºC-ra.

(Nevetés)

Amire igazán szükségünk van,
az a felszabaduló üvegházhatás:

megnövelni a hőmérsékletet, 
hogy a Marson lévő jég --

legfőképp a talajban található jég --- 
elolvadjon.

Aztán jöhet a varázslat.

Ahogy egyre vastagszik a légkör, 
minden jobbra fordul majd.

Egyre védettebbek leszünk 
a káros sugarak ellen,

minél több a légkör, 
annál melegebb lesz a bolygó.

lesz tehát folyó vízünk,

és megkezdhetjük a növénytermesztést.

Ahogy egyre több víz párolog a levegőbe, 
újabb üvegházhatás jön létre.

Esőzés és havazás is lesz majd a Marson.

A megvastagodott légkör pedig
elegendő nyomást gyakorol majd ránk,

és végre levethetjük űrhajós öltözetünket.

A túléléshez mindössze 
2 kp-nyi nyomóerőre van szükségünk.

Végül a Mars teljesen olyan lesz, 
mint Brit Columbia.

Persze továbbra is komoly problémát okoz

a levegő lélegezhetővé tétele,

az igazat megvallva, 
ez akár 1000 évbe is telhet.

De az ember elképesztően okos, 
és rendkívül alkalmazkodó.

Nem tudni, mire lesz képes
a jövő technológiája

és azt sem tudni, 
mire képes saját testünk.

Biológiai szempontból,

átléptük azt a szakaszt, 
amikor saját genetikánkat,

a testünkben tevékenykedő géneket,

vagyis

saját evolúciónkat kontrollálni tudjuk.

A Földön élő emberi fajhoz hasonló,

de mégis valamiben eltérő,
marsi teremtmények születhetnek.

De mégis mi tévők lennénk ott?
Hogyan élnénk?

Ugyanúgy, ahogy a Földön is.

Valaki nyit majd egy éttermet,

míg másvalaki egy vasöntödét.

Lesz aki dokumentumfilmet
készít majd a Marsról,

amit a Földön élőknek ad el.

Akad majd egy idióta,
aki valóságshowt készít.

(Nevetés)

Lesznek szoftvercégek,

lesznek szállodák és lesznek bárok.

Egy valami biztos:

az egyik legfelkavaróbb élmény lesz, 
amit valaha átélünk,

de úgy gondolom,
a leginspirálóbb időszakok egyike lesz.

Kérdezzenek meg egy 10 éves kislányt, 
akar-e a Marsra menni.

A mai általános iskolás gyerekek, 
ott akarnak majd élni.

Emlékeznek az első Holdra szállására?

Az emberek egymásra néztek, 
és azt mondták:

"Ha erre képesek vagyunk, 
mindenre képesek vagyunk."

Milyen gondolatokat ébreszt majd,
amikor kolonizáljuk a Marsot?

A legfontosabb,

hogy űrutazó lények leszünk.

Ami annyit jelent, hogy az ember túléli,
történjék bármi is a Földön.

Sosem leszünk fajunk utolsó példánya.

Köszönöm.

(Taps)