Milyenek lesznek a teremben lévők
kivétel nélkül?
Idősebbek.
Legtöbben megrémülünk a gondolattól.
Önökre hogyan hat ez a szó?
Korábban én is így éreztem.
Mitől féltem legjobban?
Hogy szánalmasan végzem
egy sivár intézet folyosóján.
Aztán megtudtam, hogy az USA-ban
az idősebbeknek csak négy százaléka él
idősek otthonában,
és az arány csökkenőben van.
Mitől féltem még?
A demenciától.
A helyzet az, hogy a legtöbben életünk
végéig tisztán gondolkodunk.
A demencia előfordulása szintén ritkább.
Nagyon terjed viszont
a memóriavesztés miatti aggodalom.
(Nevetés)
Azt is gondoltam, az idős emberek
azért depressziósak,
mert idősek és hamarosan meghalnak.
(Nevetés)
A helyzet az, hogy minél
tovább élnek az emberek,
annál kevésbé félnek a haláltól,
és hogy az emberek életük elején
és végén a legboldogabbak.
Ez a boldogság U alakú görbéje,
amit a világ különböző pontjain végzett
tucatnyi kutatás támaszt alá.
Nem kell buddhistának
vagy milliárdosnak lenni.
A görbe azzal van összefüggésben,
hogy miként hat az öregedés az agyra.
Kezdtem megnyugodni, és érdekelni kezdett,
miért olyan kevés ember előtt
ismeretesek ezek a dolgok.
Az ok az ageizmus:
diszkrimináció és előítélet-alkotás
az életkor alapján.
Tapasztaljuk, amikor túl idősnek
tartanak bennünket valamihez,
ahelyett, hogy meggyőződnének,
kik vagyunk és mire vagyunk képesek,
vagy éppen túl fiatalnak.
Az ageizmus kétirányú.
Minden izmust a társadalom hoz létre
– rasszizmus, szexizmus, homofóbia –
tehát tőlünk származik,
és az idők során változhat.
Ezek az előítéletek egymás ellen
fordítanak minket,
és fenntartják a status quót,
például, az autógyári munkások az USA-ban
versenyeznek a mexikóiakkal,
ahelyett, hogy jobb béreket
harcolnának ki.
(Taps)
Tudjuk, hogy helytelen az erőforrásokat
fajok vagy nemek szerint elosztani.
Miért volna helyes a kiadásokat
fiatalok és idősek között mérlegelni?
Az előítélet a másság konstruálásán
alapszik – valamely embercsoportot
megkülönböztetünk magunktól:
egy másik fajt, egy másik vallást,
egy másik nemzetiséget.
Az ageizmusban az a különös,
hogy a másik mi magunk vagyunk.
Az ageizmust a tagadás táplálja:
nem vagyunk hajlandók elismerni,
hogy az idősekhez fogunk tartozni.
Tagadásnak számít,
hogy fiatalabbnak próbálunk látszani,
hogy öregedés elleni
termékekben hiszünk,
hogy úgy érezzük, a testünk
cserbenhagy minket,
csak mert változik.
Miért nem ünnepeljük többé a képességet,
hogy alkalmazkodni és fejlődni tudunk
életünk előrehaladtával?
Miért velejárója az idősödésnek,
hogy úgy akarunk kinézni és mozogni,
mint fiatalkori énünk?
Addig lesz zavaró,
hogy idősnek neveznek minket,
amíg nem válunk meg ettől az érzéstől,
és nem egészséges úgy leélni az életet,
hogy félünk a jövőnktől.
Minél előbb megszabadulunk
az életkor kényszeredett tagadásától,
annál jobban fogjuk érezni magunkat.
A sztereotípiák persze mindig tévesek,
különösen akkor, ha életkorról van szó,
mert minél tovább élünk,
annál inkább különbözünk egymástól.
Igaz? Gondoljanak csak bele!
Mégis azt hisszük, hogy akik
nyugdíjas otthonban élnek,
mind egyidősek: öregek –
(Nevetés)
miközben négy évtizeddel
is eltérhet a koruk.
Tudnának ugyanígy gondolni
a 20 és 60 év közötti korosztályra?
Ha elmennek egy partira, olyanokhoz
lépnek oda, akikkel egyidősek?
Morgolódtak már az Y generációra?
Elvetettek már egy frizurát,
kapcsolatot vagy kirándulást,
mert nem illett a korukhoz?
A felnőttek körében nincs ilyen.
Ezek mind ageista megnyilvánulások.
Mindannyiunkra jellemzőek,
és nem léphetünk fel ellenük,
ha nem tudatosulnak bennünk.
Nem születünk ageistának,
de már kiskorunkban jelentkezik
a fajhoz és nemhez kapcsolódó
attitűdök kialakulásával egy időben,
mert az időskorra vonatkozó
negatív üzenetek
lépten-nyomon özönlenek ránk
a médiából és a tömegkultúrából.
Igaz? A ráncok csúnyák.
Az idős emberek szánalmasak.
Idősnek lenni szomorú dolog.
Nézzük Hollywoodot!
A legjobb filmre jelölt filmekben
a megszólaló vagy nevesített szereplők
mindössze 12 százaléka volt
60 vagy annál idősebb,
és jó néhányat elesettként ábrázoltak.
Gyakran az idősebbek a leginkább ageisták,
mert nehéz volt az életünk
az effajta üzenetek feldolgozásához,
és sohasem jutott eszünkbe
megkérdőjelezni azokat.
Ezt belátva szakítottam
a cinkos megjegyzésekkel
pl. az "időskori feledékenységről",
mióta ráébredtem,
hogy amikor főiskolás koromban
elvesztettem a kocsikulcsot,
nem neveztem
"fiatalkori feledékenységnek".
(Nevetés)
64 éves koromban leszoktam arról,
hogy a fájó térdemet hibáztassam.
A másik térdem nem fáj,
pedig az is ugyanannyi idős.
(Nevetés)
(Taps)
Mindannyiunkat nyomaszt
az öregedés valamelyik aspektusa:
elfogy a pénzünk,
megbetegszünk vagy egyedül maradunk,
és ezek a félelmek jogosak és valósak.
De arra sosem gondolunk,
hogy az időskor megélése
lehet jobb vagy rosszabb,
attól a kultúrától függően,
amelyben élünk.
Nem amiatt lesz nehezebb a nők élete,
hogy vaginájuk van.
A szexizmus miatt.
(Taps)
Nem amiatt lesz nehezebb
a melegek élete, hogy férfit szeretnek.
A homofóbia miatt.
És nem amiatt lesz
még nehezebb az öregedés,
hogy múlnak az évek.
Az ageizmus miatt.
Amikor nehéz elolvasni a címkét,
vagy nincs lépcsőkorlát,
vagy nem tudunk kinyitni egy üveget,
magunkat vádoljuk,
hogy nem tudunk normálisan megöregedni,
és nem az ageizmust, amely szégyenné
teszi a természetes változásokat,
vagy a diszkriminációt,
amely elfogadhatóvá teszi a falakat.
Elégedettségből nem lehet pénzt csinálni,
de a szégyen és a félelem piacot teremt,
és a kapitalizmusnak mindig
új piacokra van szüksége.
Ki mondja, hogy a ráncok rondák?
A sok milliárd dolláros bőrápolási piac.
Ki mondja, hogy a változókor, az alacsony
hormonszint, az enyhe kognitív károsodás
orvosi kezelést igényel?
A sok ezer milliárd dolláros
gyógyszeripar.
(Éljenzés)
Minél tisztábban látjuk,
ezen erők működését,
annál könnyebb alternatívákkal,
pozitívabb és pontosabb
narratívákkal előállni.
Az öregedés nem egy megoldandó probléma,
vagy gyógyítandó betegség.
Egy természetes, erőteljes, életen át
tartó folyamat, ami összeköt bennünket.
A kultúra megváltoztatása kemény dió,
tudom, de a kultúra képlékeny.
Nézzük meg, milyen sokat változott
a nők helyzete az én életem alatt,
vagy milyen nagy utat tettek meg
a melegjogi mozgalmak
mindössze néhány évtized alatt, igaz?
(Taps)
Nézzük a nemeket!
Korábban úgy gondoltunk,
kétféle lehet: férfi vagy nő,
ma már tudjuk, hogy spektrumot alkotnak.
Legfőbb ideje véget vetni
a fiatal–idős besorolásnak.
Nincs éles határvonal
fiatal és idős között,
ami után csak lefelé visz az út.
Minél tovább halogatjuk a fellépést,
annál több kárt okoz nekünk
és helyünknek a világban,
például a munka világában,
ahol a koralapú diszkrimináció aggasztó.
A szilícium-völgyi mérnökök botoxolják
magukat és hajbeültetésen esnek át
fontos állásinterjúk előtt,
miközben még csak a 30-as éveikben járnak,
képzeljék, milyen lesz akkor
az utánuk jövő széria?
(Nevetés)
A személyi és gazdasági
következmények pusztító erejűek.
Egyetlen klisé sem állja meg a helyét
az idősebb dolgozókkal kapcsolatban.
A cégek nem azért alkalmazkodók és
kreatívok, mert munkavállalóik fiatalok;
ennek ellenére alkalmazkodók és kreatívok.
A cégek –
(Nevetés)
(Taps)
Tudjuk, hogy a sokszínű cégek
nemcsak kellemesebb munkahelyek,
de jobban is működnek.
Ahogy a faj és a nem, úgy az életkor is
a sokszínűség egyik eleme.
Egyre több nagyszerű kutatás bizonyítja,
hogy az idősödéshez való hozzáállás
hatással van gondolataink és testünk
sejtek szintjén történő működésére.
Amikor így beszélünk az idősekhez,
(Felemelt hang)
és kedvesemnek
vagy ifjú hölgynek szólítjuk őket,
ez az ún. idősbeszéd;
egyből öregít,
az illető kevésbé mozog vagy beszél jól.
Akik az idősödést pozitívabban fogják föl,
gyorsabban járnak,
jobban teljesítenek memóriateszteken,
hamarabb gyógyulnak és tovább élnek.
Egyesek az agyukban felhalmozódó
plakkok s feltekeredések ellenére is
életük végéig tiszta elméjűek.
Mi a közös bennük?
A céltudatosság.
És mi a legfőbb akadálya
az időskori céltudatosságnak?
A kultúra, amely azt sugallja, hogy az
időskorral lesántikálunk a színpadról.
Ezért indít a WHO globális kezdeményezést
az ageizmus ellen,
hogy ne csak az élettartamot, hanem
az egészséges élettartamot is növeljük.
A nőket az ageizmus és a szexizmus
kettős átka sújtja,
így az öregedést másképp éljük meg.
Kettős mércével mérnek
– micsoda meglepetés!
(Nevetés)
Elterjedt vélemény, hogy a korosodás
jót tesz a férfiaknak és árt a nőknek.
A nők csak megerősítik ezt a nézetet,
amikor igyekszünk fiatalok maradni,
ez csak egy újabb fárasztó
és felesleges próbálkozás.
Hiszi-e valamelyik nő a teremben,
hogy ő alacsonyabb rendű változata –
kevésbé érdekes, kevésbé
jó az ágyban, kevésbé értékes –
egykori önmagának?
E diszkrimináció kihat az egészségünkre,
közérzetünkre, jövedelmünkre,
és a káros hatások
összeadódnak az idők során.
A helyzetet tovább nehezíti
a faji és osztálybeli hovatartozás,
ezért a világon mindenütt
a legeslegszegényebbek
az idős, színes bőrű nők.
Mit tudunk meg ebből a térképből?
2050-re ötből egy,
közel kétmilliárd ember,
60 éves vagy afölötti korú lesz.
A várható élettartam az emberiség
fejlődésének alapvető ismérve.
Az idős emberek példátlan méretű
és kiaknázatlan piacot jelentenek.
Mégis a kapitalizmus és az urbanizáció
a világ minden sarkába elröpítette
az életkori előítéleteket,
Svájctól kezdve, ahol az idősek
menetdíja a legkedvezőbb,
Afganisztánig, amely a Global AgeWatch
Index utolsó helyét foglalja el.
A világ országainak fele
nem szerepel ezen a listán,
mert nem is gyűjtünk adatokat
több millió emberről,
azért mert már nem fiatalok.
Világszerte a 60 év felettiek
kétharmada állítja,
hogy nehezen fér hozzá
egészségügyi szolgáltatásokhoz.
Háromnegyede állítja,
hogy jövedelme nem fedezi
az alapvető szolgáltatásokat, az ételt,
vizet, áramot, megfelelő otthont.
Ilyen világot szeretnénk gyermekeinkre
hagyni, akik akár 100 évig is
elélhetnek?
Mindenki – minden életkorú, nemű
és nemzetiségű ember –
idős vagy idős lesz,
és ha nem számoljuk fel az ageizmust,
mind szenvedni fogunk miatta.
Ennélfogva kitűnő célpontja
a kollektív érdekvédelemnek.
Miért tennénk egy újabb izmust
a listára, amikor annyi feladatot adnak,
különösen a rasszizmus.
A lényeg a következő:
nem kell választanunk.
Ha jobb hellyé formáljuk a világot
az idősek számára,
akkor jobb hellyé formáljuk
a világ minden táját,
a fogyatékkal élők,
a homoszexuálisok, a nem gazdagok,
nem fehérek számára is.
Ha minden életkorban képviseltetjük
magunkat fontos ügyekben,
legyen az a bálnák megmentése,
a demokrácia megmentése,
akkor nemcsak hozzájárulunk
az erőfeszítésekhez,
hanem eközben
az ageizmust is felszámoljuk.
Az élettartam növekedése tény.
Az ageizmus elleni mozgalom már elindult.
Én benne vagyok, és remélem,
hogy önök is csatlakoznak.
(Taps és éljenzés)
Köszönöm. Lássunk hozzá!
(Taps)