Szoftverfejlesztőként és technológusként több polgári technológiai projekten dolgoztam az utóbbi években. A polgári technológiákat néha humanitárius célúaknak tartják. Ez én vagyok 2010-ben, Ugandában. Egy megoldáson dolgozom, mely a helyieknek lehetővé teszi, hogy az állam ne hallgassa le mobiljukat, amikor a politika ellen tiltakoznak. Ugyanezt a technikát használtuk később Észak-Afrikában, hogy az aktivisták kapcsolatot tarthassanak egymással, mikor az állam a lakosság-ellenőrzési program keretében korlátozta a kapcsolatokat. De az évek során elgondolkoztam az ilyen technológiákon és a munkámon, s eltöprengtem a kérdésen, amely nem hagyott nyugodni: mi van akkor, ha tévedünk a technológia előnyét illetően, és némelyikük akaratunk ellenére inkább árt a társadalmaknak, melyeknek mi segíteni szeretnénk? A világ IT-ipara ama előfeltevésre épít, hogy ha kiváló dolgokat gyártunk, azok kivétel nélkül mindenki hasznát szolgálják, és az újítások előbb-utóbb mindenkit megtalálnak. De nem mindig ez a helyzet. Szívesen hívom az ilyen vak műszaki vetélkedést "leszivárgó technomikának". Kölcsönveszem a kifejezést. (Nevetés) Hajlunk elhinni, hogy ha kiválasztott keveseknek tervezünk, azok a technológiák végül mindenkihez eljutnak. De nem mindig ez a helyzet. A technika és az újítások jórészt úgy viselkednek, mint a gazdagság és a tőke. Hajlamosak a keveseknél fölgyűlni, de néha utat találnak a tömeghez. Mivel hétvégeken önöknek nem kell elnyomó rezsimekkel bíbelődniük, egy pár beszédesebb példát mutatok be. A hordozható kütyük, az okostelefonok és az alkalmazások világában, létezik egy óriási mozgalom, amely azt célozza, hogy kalóriaszámláló alkalmazásokkal figyelje az egészségünket, vagy azt, nem ülünk-e túl sokat vagy sétálunk-e eleget. E technológiák sokkal hatékonyabbá teszik a betegfelvételt intézményekben, így ezek igénylik is az efféle hatékonyságot. Ezek a digitális eszközök utat találnak az egészségügybe, és digitálisan készen állnak, de mi lesz a digitálisan láthatatlanokkal? Mit ér az orvosi tapasztalat annak, akinek nem telik 400 dolláros telefonra vagy olyan órára, amely követi minden rezdülésünket? Csak nem lesznek terhére az egészségügynek? Megváltozott a tapasztalatuk? A pénzügyi világban a Bitcoin és a kriptovaluták forradalmasítják a világrészek közötti pénzmozgásokat, de ezeknél a technológiáknál hihetetlenül magas a belépési küszöb. Nem igaz? Ugyanahhoz a telefonhoz, eszközhöz, kapcsolathoz kell hozzájutnunk, s ha ez meghiúsul, s ha találunk is képviselőt, a beszálláshoz ő ragaszkodni szokott egy jelentős tőkéhez. A kérdésem: mi lesz az utolsó, még mindig bankjegyeket használó közösséggel, amikor a világ többi része már a digitális devizára tér át? Egy másik példa kedves városomból, Philadelphiából. Nemrég elmentem a városi közkönyvtárba. Kiderült, hogy a létükért küzdenek. A költségvetési támogatásuk apad, így csökkenteniük kell a költségeket, hogy nyitva maradhassanak. Az egyik lépésük, hogy egy csomó könyvet digitalizálnak, és a fájlokat föltöltik a felhőbe. Ennek a legtöbb gyerek örül. Nem így van? Otthonról is lehet könyvet kölcsönözni, iskolába jövet-menet lehet tanulni, de csak két feltétellel: ha föl tudunk csatlakozni otthonról, és ha rá tudunk csatlakozni a mobilunkkal. Philadelphiában sok gyereknek erre nincs lehetősége. Hogy néz ki az oktatás helyzete a teljesen felhőalapú könyvtár bevezetésének idején, hiszen a könyvtárat egykor az oktatás nélkülözhetetlen elemének tartották? Hogyan állhatják a versenyt? Az utolsó példát a világ másik csücskéből, Kelet-Afrikából vettem: gőzerővel nyomják a földtulajdon- nyilvántartás digitalizálását. Ennek több oka van. A migráns közösségek és az idősebb nemzedék kihal, és ezért a rossz nyilvántartás civódásokhoz vezetett, hogy kinek milyen tulajdona van. Akció indult azért, hogy az információ online hozzáférhető legyen, és követni lehessen a földek tulajdoni adatait, melyeknek a közösség javára a felhőbe kellett kerülniük. De ennek az lett a nem várt következménye, hogy a kockázatitőke-befektetők és ingatlanfejlesztők lecsaptak, és elkezdték fölvásárolni a földeket a helyiek elől, mert a befektetőknek megvolt hozzá a technikájuk és a rácsatlakozási lehetőségük. A példáimban a közös vonás az eszközök és a technika használatának nem várt következménye. Mérnökként, műszakiként néha az eredményességet részesítjük előnyben a hatásfokkal szemben. Többet törődünk a megvalósítással, mint a munkánk következményével. Ezen változtatnunk kell. Felelősség terhel bennünket a technikánk következményéért, különösen azért, mert világunkat egyre inkább szabályozza. A 90-es évek végén a befektetések és a bankok világában erőltették az erkölcsi megfontolásokat. 2014-re már rég esedékessé vált ez a műszaki életben is. Arra ösztönzöm önöket, akik mérnökként, vállalkozóként, ügyvezetőként, és gyártóként már a következő nagy ügyön törik a fejüket, hogy gondoljanak a létrehozott dolgok esetleg nem várt következményeire, mert az igazi újítás az, ha megtaláljuk a módját, hogy mindenkit bevonjunk. Köszönöm. (Taps)