Szoftverfejlesztőként és technológusként
több polgári technológiai
projekten dolgoztam
az utóbbi években.
A polgári technológiákat
néha humanitárius célúaknak tartják.
Ez én vagyok 2010-ben, Ugandában.
Egy megoldáson dolgozom,
mely a helyieknek lehetővé teszi,
hogy az állam ne hallgassa le mobiljukat,
amikor a politika ellen tiltakoznak.
Ugyanezt a technikát használtuk
később Észak-Afrikában,
hogy az aktivisták kapcsolatot
tarthassanak egymással,
mikor az állam a lakosság-ellenőrzési
program keretében
korlátozta a kapcsolatokat.
De az évek során elgondolkoztam
az ilyen technológiákon
és a munkámon,
s eltöprengtem a kérdésen,
amely nem hagyott nyugodni:
mi van akkor, ha tévedünk
a technológia előnyét illetően,
és némelyikük akaratunk ellenére
inkább árt a társadalmaknak,
melyeknek mi segíteni szeretnénk?
A világ IT-ipara ama előfeltevésre épít,
hogy ha kiváló dolgokat gyártunk,
azok kivétel nélkül
mindenki hasznát szolgálják,
és az újítások előbb-utóbb
mindenkit megtalálnak.
De nem mindig ez a helyzet.
Szívesen hívom az ilyen vak műszaki
vetélkedést "leszivárgó technomikának".
Kölcsönveszem a kifejezést. (Nevetés)
Hajlunk elhinni, hogy ha
kiválasztott keveseknek tervezünk,
azok a technológiák végül
mindenkihez eljutnak.
De nem mindig ez a helyzet.
A technika és az újítások jórészt úgy
viselkednek, mint a gazdagság és a tőke.
Hajlamosak a keveseknél fölgyűlni,
de néha utat találnak a tömeghez.
Mivel hétvégeken önöknek nem kell
elnyomó rezsimekkel bíbelődniük,
egy pár beszédesebb példát mutatok be.
A hordozható kütyük, az okostelefonok
és az alkalmazások világában,
létezik egy óriási mozgalom,
amely azt célozza,
hogy kalóriaszámláló alkalmazásokkal
figyelje az egészségünket,
vagy azt, nem ülünk-e túl sokat
vagy sétálunk-e eleget.
E technológiák sokkal hatékonyabbá
teszik a betegfelvételt
intézményekben, így ezek
igénylik is az efféle hatékonyságot.
Ezek a digitális eszközök
utat találnak az egészségügybe,
és digitálisan készen állnak,
de mi lesz a digitálisan láthatatlanokkal?
Mit ér az orvosi tapasztalat annak,
akinek nem telik 400 dolláros telefonra
vagy olyan órára,
amely követi minden rezdülésünket?
Csak nem lesznek terhére
az egészségügynek?
Megváltozott a tapasztalatuk?
A pénzügyi világban a Bitcoin
és a kriptovaluták
forradalmasítják a világrészek
közötti pénzmozgásokat,
de ezeknél a technológiáknál
hihetetlenül magas
a belépési küszöb. Nem igaz?
Ugyanahhoz a telefonhoz, eszközhöz,
kapcsolathoz kell hozzájutnunk,
s ha ez meghiúsul, s ha
találunk is képviselőt,
a beszálláshoz ő ragaszkodni
szokott egy jelentős tőkéhez.
A kérdésem: mi lesz az utolsó, még mindig
bankjegyeket használó közösséggel,
amikor a világ többi része
már a digitális devizára tér át?
Egy másik példa kedves városomból,
Philadelphiából.
Nemrég elmentem a városi közkönyvtárba.
Kiderült, hogy a létükért küzdenek.
A költségvetési támogatásuk apad,
így csökkenteniük kell a költségeket,
hogy nyitva maradhassanak.
Az egyik lépésük, hogy egy csomó könyvet
digitalizálnak, és a fájlokat
föltöltik a felhőbe.
Ennek a legtöbb gyerek örül. Nem így van?
Otthonról is lehet könyvet kölcsönözni,
iskolába jövet-menet lehet tanulni,
de csak két feltétellel:
ha föl tudunk csatlakozni otthonról,
és ha rá tudunk csatlakozni a mobilunkkal.
Philadelphiában sok gyereknek
erre nincs lehetősége.
Hogy néz ki az oktatás helyzete
a teljesen felhőalapú könyvtár
bevezetésének idején,
hiszen a könyvtárat egykor az oktatás
nélkülözhetetlen elemének tartották?
Hogyan állhatják a versenyt?
Az utolsó példát a világ másik csücskéből,
Kelet-Afrikából vettem:
gőzerővel nyomják a földtulajdon-
nyilvántartás digitalizálását.
Ennek több oka van.
A migráns közösségek
és az idősebb nemzedék kihal,
és ezért a rossz nyilvántartás
civódásokhoz vezetett,
hogy kinek milyen tulajdona van.
Akció indult azért, hogy az információ
online hozzáférhető legyen,
és követni lehessen
a földek tulajdoni adatait,
melyeknek a közösség javára
a felhőbe kellett kerülniük.
De ennek az lett a nem várt következménye,
hogy a kockázatitőke-befektetők
és ingatlanfejlesztők lecsaptak,
és elkezdték fölvásárolni a földeket
a helyiek elől, mert a befektetőknek
megvolt hozzá a technikájuk
és a rácsatlakozási lehetőségük.
A példáimban a közös vonás
az eszközök és a technika használatának
nem várt következménye.
Mérnökként, műszakiként
néha az eredményességet részesítjük
előnyben a hatásfokkal szemben.
Többet törődünk a megvalósítással,
mint a munkánk következményével.
Ezen változtatnunk kell.
Felelősség terhel bennünket
a technikánk következményéért,
különösen azért, mert világunkat
egyre inkább szabályozza.
A 90-es évek végén
a befektetések és a bankok világában
erőltették az erkölcsi megfontolásokat.
2014-re már rég esedékessé vált ez
a műszaki életben is.
Arra ösztönzöm önöket,
akik mérnökként, vállalkozóként,
ügyvezetőként, és gyártóként már
a következő nagy ügyön törik a fejüket,
hogy gondoljanak a létrehozott dolgok
esetleg nem várt következményeire,
mert az igazi újítás az, ha megtaláljuk
a módját, hogy mindenkit bevonjunk.
Köszönöm.
(Taps)