♪ [zene] ♪ - [Don] Engedjék meg, hogy meséljek önöknek Tasmania szigetéről. Megközelítőleg 130 mérföldre helyezkedik el Ausztrália délkeleti partjaitól. Régesrég, amikor a tengerszint alacsony volt, Tasmania Ausztrália része volt. Abban a korban, a régészeti leletek igazolták, hogy a tazmánok halásztak és csontszerszámokat használtak. Megközelítőleg tízezer évvel ezelőtt az emelkedő vízszint elválasztotta Tasmaniát Ausztráliától. Legalább három kisebb szigeten az elszigetelt emberi népesség teljesen kihalt. Tasmaniában a négyezer vadász-gyűjtögető teljesen elvesztette a kapcsolatot az emberiség többi részével. Elvesztették a technológiákat, amit egykor birtokoltak, nem volt több halászat, sem csontszerszámok. Lemaradtak az új találmányokról is, mint a kőszerszámok, a halászháló és a tűz, amelyeket alkalmaztak Ausztráliában. Amikor az európaiak 1642-ben "felfedezték" a tazmánokat, úgy vélték, hogy ez a szélsőséges elszigeteltség a legegyszerűbb "anyagi kultúrát" hozta létre az egész modern világban. Emberi kapcsolatok nélkül néhány sziget népessége lecsökken, mások el is tűnnek. Legtöbbünk szerencséjére az emberi együttműködés idővel elterjedt. Ahogyan azt az előző videókból láttuk, óriási haszonra teszünk szert a specializációból és a kereskedelemből. Egyik oka ennek az előnyös együttműködésnek a közgazdászok által "viszonylagos versenyelőnynek" nevezett dolog. Két dolog meglepő a viszonylagos előnyben. Először is már csupán azzal, hogy átrendezzük, ki mit csinál, több terméket tudunk készíteni a kereskedelmi specializáció révén még akkor is, ha senki sem lesz jobb az egyes munkafázisokban. De a második meglátás a kedvencem. Ha valamiben jobbá válik, az nyilván előnyös az ön számára is, de előnyös számomra is, még akkor is, ha a termelőképességem egyáltalán nem változott. Hadd mutassam meg, hogyan működik! Ez legjobban egy egyszerű példával látható át: két ember példáján, Bob és Ann, akik csak két árut termelnek, banánt és halat. Itt van mindaz, amit Bob termelni tud, ha teljes idejét arra szánja, hogy csak egy árut termeljen. Bob vagy 10 banánt tud összegyűjteni vagy 10 halat tud fogni. Ann vagy 10 banánt tud összegyűjteni vagy 30 halat tud fogni. Tehát mondjuk mindketten megosztják az időt a banántermesztés és a halászat között. Bob és Ann öt-öt banánt szüretel, Bob 5 halat, Ann pedig 15 halat fog ki, összességében ezáltal 10 banánt és 20 halat termelnek. Önök matekvarázslók biztosan látnak egy nyilvánvaló utat ennek az összesnek a növelésére. Ha Bob csak banánt, Ann pedig csak halat termel, akkor a végösszeg 10 banánra és 30 halra emelkedik. Tehát csak azáltal, hogy újrarendezzük, ki mit csinál, több végterméket kapunk. Azt gondolhatná, hogy ez a kimenetel egyszerűen a munkamegosztás eredménye, amit előzőleg vettünk, de tévedne. Kulcsfontosságú a munkamegosztásban az, hogy a dolgozók egyénileg termelékenyebbek, amikor specializálódnak. Mégis ebben a forgatókönyvben sem Bob, sem Ann nem lett jobb a banán vagy hal termelésében. Csak az, hogy újrarendeztük, hogy ki milyen feladatot végez, megnövelte az össztermelést. A kulcs annak megértéséhez, hogy ez hogyan működik, az alternatív költség. Bobnak választania kell, hogy banánt gyűjt vagy halat fog. Amikor a banángyűjtést választja, lényegében felad egy halat. Lényegében Bob magával kereskedik. Használhatja az idejét banángyűjtésre vagy eladhatja azt az időt halászatra, és az ügylet költsége banánonként egy hal. Ez Bob alternatív költsége. Ugyanez vonatkozik Annre is, de Ann termelési költsége banánonként három hal. Annyi idő alatt, míg Ann gyűjt egy banánt, három halat foghatott volna. Saját magával elcserélt egy banánt három halért. Tehát Bob csak egy haltól esik el azért, hogy termeljen egy banánt, de Ann elmulaszt három halat, hogy egy banánt termeljen. Ann alternatív költsége egy banán gyűjtése esetén magasabb, mint Bobé. Ann javíthat a saját helyzetén, ha a banánokat kevesebb, mint 3 halért tudja megszerezni, és Bob javíthat a helyzetén, ha halat tud szerezni kevesebb, mint 1 banánért. Tegyük fel, hogy Ann elad 2 halat Bobnak 1 banánért. Mindketten nyernek, és ha Ann akar egy banánt, akkor vagy saját maga begyűjti, és elmulaszt három halat, vagy fog csak 2 halat, és elcseréli Bobbal. Ann előnyben részesíti az alacsony költségű opciót, és így cserél. Bob is az alacsony költségű opciót preferálja. Ahelyett, hogy feladna egy egész banánt, hogy fogjon egy halat, el tudja cserélni a banánt 2 halra. Így most csak egy fél banánt ad fel egy halért cserébe. Láthatjuk, hogy ha Ann jobb is mindenben, az a történeten semmit nem változtat. Ann-nek még mindig haszna van a cseréből, mert a halak száma, amiről Ann lemond, hogy saját maga szedjen egy banánt, nagyobb, mint a halak száma, amit ki kell fognia és Bobnak adni annak érdekében, hogy Bobtól szerezzen egy banánt. Most jön egy meglátás, ami ellentmond az ösztöneinknek: mi történik, ha Ann jobb halász lesz? Mondjuk most már 40 halat tud fogni. Nyilvánvalóan ez jó Ann-nek, de ez azt is jelenti, hogy a banán termelése saját részre most már többe kerül. Most négy halat kell beáldoznia minden egyes begyűjtött banánért. Azáltal, hogy jobb halásszá vált, Ann viszonylag rosszabb banángyűjtő lett, és ez a tény segít Bobnak. Ez az oka, hogy Ann hajlandó több halat cserélni minden egyes banánért, amit Bobtól kap. Tehát, bár Bob termelői képessége nem változott, most már több halat kap a banánjaiért. A viszonylagos versenyelőny gyönyörű dolog. Nem számítanak a képességeim, még mindig tudok neked segíteni, még ha te jobb is vagy mindenben. Minél jobban különbözünk egymástól, annál több az előnye az egymással való cserének. Térjünk vissza a való világba. A legtöbb ember számára a viszonylagos előny azt jelenti, hogy mindannyian a munkaidőnk nagyobb részét olyan munkával töltjük, ami hasznosítja mindannyiunk viszonylagos tehetségét. Honnan tudjuk, hogy mi az, amiben viszonylag jók vagyunk? Amiért megfizetik a munkánkat, az elmondja nekünk. A viszonylagos előny a fő erő, ami arra hajt minket, hogy olyan munkákban használjuk a tehet- ségünket, amelyekben a legjobbak vagyunk. Ezért van, hogy a jó matekesek hajlamosak mérnökké válni, és aki jó grafikai érzékkel rendelkezik, hajlamosak művészekké válni. A specializáció és a kereskedelem kulcsszerepet játszanak az elmozdulásban a szegénységből a jólétbe. Szörnyen szegények lennénk nélkülük, de ez önmagában nem magyarázza meg jólétünk teljes mértékét. A modern világ másik fontos vonása az "innovacionizmus". Társadalmunkban tobzódnak az innovációk. Ez az innovacionizmus lehetetlen lenne specializáció és kereskedelem nélkül, de a specializáció és a kereskedelem nem garantálja az innovaciókat. Ez a témája a következő videónak. ♪ [zene] ♪