Szeretnék tudni, mit tartogat
számunkra a jövő?
Mi lesz holnap, jövőre
vagy egy évezred múlva?
Ezzel nincsenek egyedül.
Kormányok, katonák
és ipari vezetők is érdeklődnek.
Ún. jövőkutatókat alkalmaznak,
hogy próbálják megjósolni a jövőt.
Egyesek meglepően pontosan megmondják.
A 20. század közepén
a RAND Corporation nevű szellemi műhely
több tucat tudóssal
és jövőkutatóval értekezett.
Együtt megjósoltak
több ma használatos technológiát:
pl. a mesterséges szerveket,
a fogamzásgátló tablettákat,
a könyvtárakat, melyek anyagot
keresnek az olvasóknak.
A jövőkutatók egyik módszere,
hogy elemzik a társadalmi
mozgásokat és tendenciákat,
és igyekeznek feltárni más-más
valószínűséggel bekövetkező
jövőbeli fejlődési pályákat.
Munkájukkal tájékoztatják a politikai
döntéshozókat és világ vezetőit,
hogy mérlegelhessék a jövő lehetőségeit,
melyeket máskülönben ilyen mélységben
vagy részletesen elhanyagolnának.
Természetesen, korlátozott, mennyire
pontosan lehet megmondani a jövőt.
Mindig felbukkannak teljesen
előreláthatatlan felfedezések,
melyek ma értelmetlenek lennének.
Pl. képzeljék el,
hogy egy fizikust idő-utaztatunk
a 19. század közepéről a 21. századba.
Elmagyarázzuk neki egy különleges elem,
az urán-235 viselkedését,
mely egy egész várost képes önmaga
villamos energiával ellátni,
vagy azt egy pillanat alatt lerombolni.
"Hogy jöhet ennyi energia a semmiből?"
– érdeklődne.
"Ez nem tudomány, ez varázslat."
Minden szempontból igaza lenne.
A 19. századi tudományos ismeretei
nem terjednek ki a rádióaktivitásra
és az atomfizikára.
Akkor még senki nem tudta volna
megjósolni a röntgensugárzást
vagy az atombombát.
A relativitáselméletről ne is beszéljünk,
se a kvantummechanikáról.
Arthur C. Clarke azt mondta:
"Bármely eléggé fejlett technológia
megkülönböztethetetlen a varázslattól."
Hogy készülhetünk fel
annyira varázslatos jövőre,
amilyennek a jelenünk tűnhet
valakinek a 19. századból?
Hisszük, hogy a modern technológia
és a fejlett adatelemzési technikák
tán lehetővé teszik számunkra
a jövő pontosabb megjósolását,
mint a 19. században lehetőségünk volt rá,
és ez így is van.
Mindemellett az is igaz,
hogy a technológiai fejlődés
új, bonyolultabb és meghatározhatatlanabb
lehetőségeket vetett fel.
Sokkal nagyobb a tét, mint eddig bármikor,
hogy a következő nemzedékek
elképzeljék a lehetetlent.
A kérdés továbbra is az:
hogyan valósítsák meg?
Egy reményteljes lehetőség
már a 19. században kirajzolódott,
az ipari forradalom idején,
a modern kor alapjainak meghatározásakor.
A robbanásszerű fejlődés
és találmányok korában
új irodalmi műfaj jelent meg:
a tudományos-fantasztikus.
A napi találmányok ihlették
Verne Gyulát, H.G. Wellst
s más termékeny gondolkodókat
fantasztikus történetek kitalálására,
az ember tágabb törekvéseinek leírására.
A 20. században és folytatólagosan
a 21. században
az írók megosztották jövőképüket,
és sok szempontból helyesen látták
évtizedekkel későbbi világunkat.
Aldous Huxley a "Szép új világ"
című regényében
már 1932-ben előrevetítette
az antidepresszánsok használatát,
jóval még mielőtt elterjedtek volna.
Ray Bradbury a Fahrenheit 451-ben
megjósolta a fülhallgatót,
szavai szerint a gyűszűrádiót.
"A 2001: Űrodüsszeia" című
regényében Arthur C. Clarke
1968-ban leírja a ma használatos tabletet.
Szórakozást és társadalomkritikát
tartalmazó művek hívnak föl rá,
hogy tegyük félre kétkedésünket,
és fontoljuk meg
az ismert intézményeinkben végbement
radikális változások következményeit.
Ebben az értelemben
a tudományos-fantasztikus művekben kelnek
életre Michel Foucault filozófus szavai:
"Nem vagyok próféta. Feladatom ablakot
vágni oda, ahol egykor falak voltak."
A jelen szorításából kiszabadulva
és felszámolva a lehetetlent
a tudományos-fantasztikus írások
tették lehetővé a rendhagyó gondolkodást.
Ezt sok jövőkutató ismerte fel,
és csapatukba kezdenek alkalmazni
tudományos-fantasztikus írókat.
Az utóbbi időben az iKnow,
azaz a Tudom projekt forgatókönyvei
inkább tudományos-fantasztikumba illenek.
Földönkívüli civilizáció
felfedezését írják le,
az emberek és állatok közti tökéletes
kommunikáció kifejlesztését,
és az élet jelentős meghosszabbítását.
Mit hoz a jövő?
Természetesen nem tudhatjuk biztosan,
de a tudományos-fantasztikus írások
több lehetőséget vázolnak fel.
Végül is a mi felelősségünk,
melyiket valósítjuk meg.