Életem küldetésének tekintem,
hogy munkáimban bemutassam, mennyire
sürgető a klímaváltozás fenyegetése.
Az Északi-sarkvidékre utaztam,
hogy megörökítsem a sarkköri jég
olvadásának szemünk előtt
zajló történetét,
majd délre, az Egyenlítőhöz, hogy
dokumentáljam a tengerszint emelkedését.
Legutóbb Grönland jeges partjait
és az alacsony fekvésű Maldív-szigeteket
látogattam meg, kapcsolatba hozva
egymással két olyan részét
a Földnek, amelyeknek látszólag
semmi közük egymáshoz,
ám egyformán veszélyeztettek.
Rajzaim az átmenet,
a zűrzavar pillanatait
és a táj nyugalmát tárják fel,
lehetővé téve a nézőnek, hogy érzelmileg
kötődjön egy helyhez, amit talán
soha nem lesz módja meglátogatni.
Én a szépség közvetítését
választom a pusztulásé helyett.
Ha megtapasztaljuk ezeknek a
tájaknak a fenségességét,
az talán arra ösztönöz, hogy megvédjük
és megőrizzük őket.
A viselkedéspszichológia azt írja le,
hogy tetteink
és döntéseink mindenekelőtt
érzelmeinken alapulnak.
Tanulmányok mutatták meg, hogy a művészet
nagyobb hatást gyakorol
az érzelmekre, mint egy ijesztő tudósítás.
A szakértők jégmentes sarkköri nyarakat
jósolnak akár már 2020-ra.
A tengerszintek valószínűleg 60-300 cm-t
fognak emelkedni
a század végére.
Pályámat annak szenteltem, hogy ezeket
az előjelzéseket valami elérhető médiumon
keresztül világítsam meg,
ami más módon mozgósít,
mint egy statisztika.
Először elutazom azokra a helyekre,
melyeket a klímaváltozás leginkább érint.
A helyszínen több ezer fotót készítek.
Visszaérve a stúdióba
emlékeimből és a fotókból dolgozom,
hogy nagyméretű kompozíciókat készítsek,
néha három méternél is nagyobbakat.
Lágy pasztellel dolgozom, ami száraz,
mint a faszén, de színes.
Én rajzoknak tekintem őket,
míg mások festményeknek hívják.
Ám meghökkenek, mikor "ujjal festőnek"
titulálnak.
(Nevetés)
Nem használok semmilyen eszközt,
mindig is az ujjaimat és a
tenyeremet használtam
hogy a festéket a papírra felvigyem.
A rajzolás egyfajta meditáció számomra.
Elcsendesíti az elmémet.
Nem is tudom, hogy amit rajzolok
az jég vagy víz.
Helyette a képet szín-
és formaelemeire bontom le.
Amikor egy kép készen van,
akkor áll össze bennem
a kompozíció egészként,
ahogy a jéghegy úszik
az üvegszerű vízen,
vagy egy tarajos hullám habzik.
Átlagban, egy ekkora kép körülbelül,
mint láthatjátok,
10 másodperc alatt készül el.
(Nevetés)
(Taps)
Valójában 200-250 óra elkészíteni
egy ekkora méretű képet.
Azóta rajzolok, amióta meg tudom
fogni a pasztellt.
Édesanyám művész volt,
úgy nőttem fel,
hogy rajzeszközök hevertek
a házban mindenfelé.
Anyámat fényképezés iránti szeretete
a legtávolabbi helyekre hajtotta
és mi, a családja, szerencsések voltunk,
mert csatlakozhattunk és
támogathattuk ezekben a kalandokban.
Észak-Afrikában tevegeltünk,
az Északi-Sark közelében kutyaszánon
utaztunk.
2012 augusztusában
vezettem az első saját expedíciómat
egy csapat művésszel és tudóssal
Grönland északnyugati partjaihoz.
Eredetileg édesanyám
vezette volna a túrát.
A tervezés korai szakaszában voltunk,
az volt a szándékunk,
hogy együtt utazunk,
és akkor ő agydaganat áldozata lett.
A rák gyorsan elhatalmasodott
teste és elméje felett,
és hat hónap alatt elment.
A betegség hónapjai alatt
egyszer sem ingott meg elszántsága
az expedíció iránt, és megígértem neki,
hogy véghezviszem az ő utolsó utazását.
Édesanyám sarkvidék iránti szenvedélye
visszhangzott bennem Grönlandon,
és éreztem a táj erejét,
és sérülékenységét.
Már a jéghegyek puszta mérete
is alázatra késztetett.
A jégmezőket a mozgás és
a hangok életre keltik,
ahogy sohasem vártam volna.
Megnöveltem a kompozícióim méretét,
hogy érzékeltessem azt a borzongást,
amit én is tapasztaltam.
Amilyen lenyűgöző a jég,
olyan sérülékeny is.
A hajónkból
láthattam, ahogy izzadnak a jéghegyek
a szokatlanul meleg napsütésben.
Alkalmunk volt meglátogatni
sok-sok inuit közösséget Grönlandon,
akik hatalmas kihívásokkal
szembesülnek napjainkban.
A helyiek óriási területekről
beszélnek, ahol már nem alakul ki
olyan tengeri jégtakaró, mint régente.
Jég nélkül a vadász-
és halászati területeik
jelentősen csökkennek,
fenyegetve ezzel
életüket és túlélésüket.
Grönland olvadó gleccserei
az egyik legjelentősebb tényező
a tengerszint emelkedésében.
A világ legalacsonyabban
fekvő szigeteit már
elkezdte elönteni a tenger.
Egy évvel a grönlandi utazásom után
a Maldív-szigeteket látogattam meg.
Ez a világ legalacsonyabban fekvő és
leglaposabb országa.
Amíg ott voltam, képeket és
inspirációt gyűjtöttem
egy új alkotáshoz:
hullámok, amik ellepik
egy ország partjait,
mely teljesen víz alá kerülhet
akár már ebben a században.
Naponta történnek olyan események,
amelyek rombolást okoznak egyéneknek
és a közösségnek egyaránt.
Mikor Grönlandon voltam,
szétszórtam édesanyám hamvait
az olvadó jégen.
Így része maradt annak a tájnak,
amit annyira szeretett,
még akkor is, ha már az is elmúlt
és új formát öltött.
A sok-sok adomány egyike,
melyet tőle kaptam
a pozitívumokra való fókuszálás
a negatívumok helyett.
A rajzaim azt a szépséget dicsérik,
melyet mindannyian el fogunk veszíteni.
Remélem, fennmaradnak dokumentumként
a változásban lévő fenségesen tájról,
leírva az átalakulást, és arra ösztönözve
globális közösségünket,
hogy tegyen a jövőért,
Köszönöm!
(Taps)