Tudod mit?

Ezer dologhoz futhatunk,

gyorsan felhívhatunk valakit a telefonunkon.

Majdnem mindenkinek

van telefon a zsebében

vagy a pénztárcájában.

Nehéz szomorkodni,

amikor egyszerre csak

kapsz egy üzenetet,

és gyorsan válaszolsz...

Úgy értem, amikor

elkövetted a bűnt,

és épp elkezdesz

érezni valamit,

és lenne valami mély,

valós kapcsolatod az Úrral.

Hirtelen meghallod a telefont csörögni,

és válaszolsz is rá.

Elmondom az egyik okát,

miért nem megyünk

olyan mélyre, szomorúságban,

miért nem sírunk annyira keserűen,

és nem fontoljuk meg

a dolgokat úgy,

ahogy Dávid tette.

Azért, mert elveszünk az köznapiságban,

Tudod mit?

Van idő arra is,

hogy kikapcsoljuk a számítógépünket

és a telefonunkat is.

Figyeljetek,

amikor tinédzser voltam,

a telefonoknak zsinórjai voltak,

amik a falban végződtek.

Nem is voltak telefonjaink,

amivel a házban tudtunk volna járkálni.

Nem voltak telefonok az autókban sem.

Mobiltelefonok

azok a Star Trek-ben voltak csak.

Ezt azért mondom, mert

az emberek valójában

egy hosszú ideig

ezek nélkül éltek.

Van ideje annak,

hogy kikapcsoljuk ezeket,

hogy egyedül legyünk az Úrral.

Ha ezt nem tudod megtenni,

akkor nem fogod ismerni a győzelmeit

azoknak az embereknek, akik nagyon mély kapcsolatba kerültek az Úrral.

Ez az igazság.

Ha föl is kell venned

egy sörétes puskát,

hogy lyukat lőjj

a tévéden át,

hogy egyedül tudj lenni az Úrral, akkor tedd azt!