Reggel hat óra van. Kint teljes sötétség. A 14 éves fiam mélyen alszik. Álma gondtalan és mély, mint a többi tinédzseré. Felkapcsolom a lámpát, és megrázom szegényt, hogy felébredjen, mert tudom, hogy ahogy a sebtapaszt is jobb gyorsan letépni, ezen is jobb minél hamarabb túlesni. (Nevetés) Van egy barátnőm, aki "TŰZ VAN!" kiáltással ébreszti tizenéves gyerekét. És van egy másik, akinek annyira elege lett, hogy hideg vizet öntött a fiára, hogy valahogy kiszedje az ágyból. Brutálisan hangzik – de talán egy kicsit ismerősen is? Minden reggel felteszem magamnak a kérdést: "Hogy vagyok képes – tudván azt, amit tudok, az én foglalkozásommal – ezt tenni a saját gyerekemmel?" Tudják, alváskutató vagyok. (Nevetés) Vagyis épp eleget tudok az alvásról, és az alváshiány következményeiről. Tudom, hogy megfosztom a fiam attól az alvásmennyiségtől, amire gyorsan növő tinédzserként szüksége van. Azt is tudom, hogy azzal, hogy órákkal korábban felébresztem, mint ahogy a biológiai órája szerint erre készen állna, szó szerint elrabolom tőle az álmait – vagyis az alvásnak azt a részét, ami leginkább segíti a tanulást, az emléknyomok megerősítését és az érzelmek feldolgozását. De nem csak az én gyerekem alszik keveset. Az alváshiány járványos méreteket ölt az amerikai kamaszok körében. Tízből csak egyetlen egy alszik 8-10 órát éjszakánként – ez az a mennyiség, amit az alváskutatók és a gyerekorvosok ajánlanak. És ha most azt gondolják: "Huh, mi jól csináljuk, az én gyerekem nyolc órát alszik," ne feledjék, hogy a nyolc óra az ajánlott mennyiség alsó szintje. Épp hogy csak elmegy. A nyolc óra olyan, mintha hármast kapnánk év végén. Az alváshiány terjedését több tényező is erősít, de abban, hogy a tinik nem alszanak annyit, amennyit kellene, a szabályok játsszák a legnagyobb szerepet. Nem a hormonok, nem a barátok és nem is a Snapchat. Az ország minden részén sok iskolában kezdődik 7:30-kor vagy még annál is korábban a tanítás annak ellenére, hogy számos fontos egészségügyi szervezet azt ajánlja, hogy az általános iskola felső tagozatán és a középiskolában 8:30-nál ne kezdődjenek korábban az órák. A korai órakezdésnek közvetlen hatása van arra, hogy mennyit vagy pontosabban milyen keveset alszanak az amerikai tinik. Ráadásul a gyerekek és a szülők belekényszerülnek egy gyakorlatilag megnyerhetetlen csatába a saját testük ellen. A kamaszkor idején a tinédzserek biológiai órája lelassul. Ez az, ami meghatározza, hogy mikor érezzük magukat ébernek, és mikor vagyunk álmosak. Ezt részben az okozza, hogy a melatonin nevű hormon később szabadul fel. A tinédzserek teste csak körülbelül éjjel 11 óra körül kezdi kiválasztani a melatonint. Ez két órával több, mint a felnőttek vagy a kisebb gyerekek esetében. Ez azt jelenti, hogy ha reggel 6-kor ébresztünk fel egy tinédzsert, az biológiailag olyan, mint amikor egy felnőttnek 4-kor kell kelnie. Azokon a szerencsétlen napokon, amikor 4-kor kell felkelnem, zombi vagyok, teljesen használhatatlan. Nem tudok rendesen gondolkodni, ingerült vagyok, és valószínűleg autót se kellene vezetnem. És ezt érzi sok amerikai tinédzser minden egyes iskolanapon. Az a helyzet, hogy azoknak a mondjuk úgy, kellemetlen tulajdonságoknak a legtöbbjét, amit általában a kamaszkornak tulajdonítunk, úgy mint a rosszkedvűség, ingerlékenység, lustaság, depresszió, akár a krónikus alváshiány is okozhatja. Sok fiatal úgy próbál megbirkózni a krónikus alváshiánnyal, hogy hatalmas mennyiségű koffeint fogyaszt, főleg nagy adag frappuccinók vagy energiaitalok formájában. Vagyis alapvetően egy egész nemzedéknyi fáradt, de felspanolt fiatallal vagyunk körülvéve. A későbbi tanóra kezdés támogatói tudják, hogy kamaszkorban a tinédzserek agya drámai fejlődésen megy keresztül, főleg az agynak azon területei, melyek a magasabb szintű gondolkodási folyamatokért felelősek, mint például az érvelés, problémamegoldás és a megfelelő ítéletalkotás. Más szóval pontosan azokról az agyi tevékenységekről van szó, amelyek azokat az impulzív és gyakran kockázatos magatartásformákat uralják, amelyek oly jellemzőek a kamaszokra, és amelyek számunkra, kamaszkorú gyerekek szülei számára, olyan ijesztőek. Tudják, hogy ha a kamasz vagy bárki más nem alszik eleget, az agya, a teste és a magatartása látja kárát, akár az azonnali, akár a hosszabb távú hatásokra gondolunk. Nem tud koncentrálni, figyelme hanyatlik, és sokan még ADHD jellegű tüneteket is produkálhatnak. De a tinik alváshiányának következményei túlmutatnak az osztálytermen, és sajnos számos olyan mentális probléma kialakulásában szerepet játszanak, melyek száma kamaszkorban ugrásszerűen nő. Ilyen például a kábítószerhasználat, a depresszió és az öngyilkosság. A Los Angeles-i tankerület diákjai körében végzett tanulmányunkban kimutattuk, hogy az alvásproblémákkal küzdő gyerekek közt 55%-kal többen fogyasztottak alkoholt az elmúlt hónapban. Egy másik tanulmányban, melyben több, mint 30 000 középiskolást vizsgáltak, megállapították, hogy minden egyes óra alvásveszteséggel 38%-kal nőtt az elkeseredettség vagy reménytelenség érzése, valamint 58%-kal nőtt a kamaszkori öngyilkossági kísérletek száma. És ha ez nem elég, azok a tinik, akik keveset alszanak, olyan országosan elterjedt egészségügyi problémáknak is jobban ki vannak téve, mint az elhízás, a szívbetegség és a cukorbetegség. És aztán ott van a veszélye annak, hogy mi is történik, ha az alváshiányban szenvedő kamasz friss jogosítványával volán mögé ül. A tanulmányok tanúsága szerint, ha 5 órát vagy annál kevesebbet alszunk éjszaka, az azzal egyenértékű, mintha a megengedett határérték fölötti alkoholszinttel vezetnénk. Az alvásbarát tanórakezdés támogatói és a terület kutatói jelentős tudományos érveket vonultattak fel, amelyek a későbbi órakezdés bámulatos előnyeit taglalják. Az eredmények egyértelműek. Alváskutatóként ritkán van lehetőségem ilyen bizonyossággal kijelenteni bármit is. Azokban a körzetekben, ahol később kezdődik az iskola, a tinik többet alhatnak. Az ötlet ellenzőinek, akik úgy gondolják, hogy ha később kezdődne az iskola, a fiatalok még tovább maradnának fenn, elmondanám, hogy a lefekvés ideje nem változik. Csak a felkelés ideje tolódik ki, és ez megnöveli az alvásidőt. Ezek a gyerekek szívesebben mennek el az iskolába. Az egyik ilyen tankerületben 25%-kal csökkent a hiányzás, és kevesebb lett az iskolaelhagyók száma is. Nem meglepő az sem, hogy a tanulmányi eredményeik is jobbak. Vagyis valós hatása van a tanulmányi eredmények közti eltérések csökkentésében. A központi vizsgák eredménye matematikából és szövegértésből két-három százalékponttal nőtt. Ez olyan jelentős eredmény, mintha az osztálylétszámot harmadával csökkentettük volna, vagy egy kevésbé hatékony tanár helyett egy igazán kiválót kapna az osztály. Javul a gyerekek mentális és fizikai egészségi állapota. Még a családok is boldogabbak. Ki ne örülne, ha kamasz gyereke kicsit simulékonyabban viselkedne – egy kicsit kevésbé lenne nyűgös? Még a lakókörnyezetük is biztonságosabbá válik, hiszen csökken az autóbalesetek száma. Az egyik körzetben a csökkenés mértéke 70%. Ha belegondolunk, milyen fantasztikus előnyök ezek, felmerül bennünk, hogy ezen nincs is mit gondolkodni, ugye? Akkor hát, miért nem lépük társadalmi szinten? A későbbi órakezdés ellenzői gyakran így érvelnek: "Miért kezdenék később a tinik a napot? Keményen kell fogni őket, hogy felkészítsük őket a való világra." De ez olyan, mintha azt mondanád egy kétéves szüleinek: "Ne engedd Jancsit délután aludni! Hogy készül így fel az ovira?" (Nevetés) A későbbi órakezdés számos logisztikai kihívást is jelent. Nemcsak a diákok és a családok, de a közösség egésze számára is. Felül kell vizsgálni a buszjáratok indulását, növekszik a közösségi közlekedés díja, kihat a sportórákra, a tanítás előtti és utáni ügyeleti időre. Ezek azok az aggályok, amelyek minden tankerületben felmerülnek az ország különböző pontjain újra és újra ott, ahol felmerül a tanórák kezdésének problémája. Ezek jogos aggodalmak, de valójában olyan problémák csupán, amelyeket meg kell oldani. Nem olyan érvek, melyeknek akadályozhatnak abban, hogy megtegyük a gyerekeinkért, amit meg kell tennünk, vagyis, hogy a felső tagozaton és a középiskolában 8:30-nál előbb ne kezdődjön el a tanítás. Az ország azon kisebb, nagyobb tankerületeiben ahol megtörténtek ezek a változások, igazolódott, hogy ezek a félelmek gyakran alaptalanok, különösen ha összevetjük őket az előnyökkel, amelyek a gyerekek egészségét és teljesítményét, valamint közösségünk egészének biztonságát érintik. Így hát holnap reggel, mikor véletlenül mindnyájan visszaállítjuk egy órával az óráinkat, és egy órával édesdeden tovább alszunk, és a nap is hosszabbnak tűnik majd egy kicsit, és kicsit reménytelibbek leszünk, gondoljunk az alvás hatalmas erejére. És gondoljunk bele, micsoda ajándék lenne a gyermekeink számára, ha maguktól ébredhetnének – összhangban a testükkel. Köszönöm – és szép álmokat. (Taps)