WEBVTT

00:00:00.302 --> 00:00:02.913
Bevezetésül egy kérdést 
tennék fel önöknek:

00:00:03.026 --> 00:00:04.784
Önök közül hányan neveznék magukat

00:00:04.784 --> 00:00:07.602
nyugodt szívvel vezetőnek?

00:00:07.602 --> 00:00:10.471
Látják, ezt a kérdést 
országszerte feltettem,

00:00:10.471 --> 00:00:12.306
és mindegy, hogy hol voltam,

00:00:12.306 --> 00:00:15.410
a közönség nagy része nem igazán tette fel a kezét.

00:00:15.410 --> 00:00:17.435
Így arra a következtetésre jutottam,

00:00:17.435 --> 00:00:18.836
hogy többre tartjuk a vezetést, mint magunkat.

00:00:18.836 --> 00:00:20.405
Olyasvalaminek, ami felettünk áll.

00:00:20.405 --> 00:00:22.378
Ami a világ megváltoztatásáról szól.

00:00:22.378 --> 00:00:24.260
Úgy tekintünk a vezetői szerepre,

00:00:24.260 --> 00:00:27.325
mint amit majd egy nap kiérdemlünk.

00:00:27.325 --> 00:00:29.208
Ám ha most magunkra öltenénk,

00:00:29.208 --> 00:00:32.320
az zavarba ejtő önteltség és pimaszság lenne, amiben nem éreznénk jól magunkat.

00:00:32.320 --> 00:00:34.847
Aggaszt néha, hogy annyi időt töltünk

00:00:34.847 --> 00:00:38.284
olyan elképesztő dolgok ünneplésével, amit szinte senki sem tud megtenni,

00:00:38.284 --> 00:00:39.338
hogy meggyőzzük magunkat arról,

00:00:39.338 --> 00:00:41.354
hogy csak azok a dolgok érdemesek az ünneplésre,

00:00:41.354 --> 00:00:43.493
ezzel leértékeljük azokat a dolgokat, amiket nap mint nap megteszünk,

00:00:43.493 --> 00:00:46.304
lassan nem érezzük jogosnak az elismerést azokban a pillanatokban,

00:00:46.304 --> 00:00:48.200
amikor igazi vezetőként viselkedünk,

00:00:48.200 --> 00:00:49.635
és nem engedjük meg magunknak, hogy jóérezésünk legyen ettől.

00:00:49.635 --> 00:00:51.482
Az elmúlt 10 év során szerencsésnek mondhatom magam,

00:00:51.482 --> 00:00:53.405
mert olyan bámulatos emberekkel dolgozhattam együtt,

00:00:53.405 --> 00:00:54.872
akik segítettek új értelmet adni a vezetésnek,

00:00:54.872 --> 00:00:56.198
és úgy gondolom, ez boldogabbá tett.

00:00:56.198 --> 00:00:58.747
Ma, ebben a rövidke időben, ezt az egy történetet szeretném megosztani,

00:00:58.747 --> 00:01:03.146
ami valószínűleg a leginkább felelős azért, hogy újraértelmeztem a vezetést.

NOTE Paragraph

00:01:03.146 --> 00:01:05.341
Egy kis egyetemre jártam,

00:01:05.341 --> 00:01:07.714
a Mount Allison Egyetemre Sackvillben, New Brunswick megyében.

00:01:07.714 --> 00:01:09.741
és az utolsó napomon egy lány lépett oda hozzám,

00:01:09.741 --> 00:01:12.945
és azt mondta: „Emlékszem az első napra, amikor találkoztam veled."

00:01:12.945 --> 00:01:15.354
és elmondott egy történetet, ami négy évvel korábban történt.

00:01:15.354 --> 00:01:18.300
Azt mondta: „Az iskolakezdés előtti napon,

00:01:18.300 --> 00:01:20.450
egy hotelszobában voltam édesanyámmal és édesapámmal,

00:01:20.450 --> 00:01:23.066
és meg voltam rémülve. Annyira meg voltam győződve arról, hogy nem tudom végigcsinálni,

00:01:23.066 --> 00:01:26.232
és nem vagyok kész az egyetemre, hogy zokogni kezdtem.

00:01:26.232 --> 00:01:27.851
Anyu és apu bámulatosak voltak. Azt mondták:

00:01:27.851 --> 00:01:30.946
"Nézd. Tudjuk, hogy félsz, de azért menjünk el holnap.

00:01:30.946 --> 00:01:32.573
Menjünk el az első napra és ha bármikor úgy érzed,

00:01:32.573 --> 00:01:35.165
hogy nem tudod végigcsinálni, semmi gond, csak szólj,

00:01:35.165 --> 00:01:37.764
és hazaviszünk. Szeretünk bármi is történjen."

NOTE Paragraph

00:01:37.764 --> 00:01:38.902
A lány így folytatta: "Így elmentem másnap,

00:01:38.902 --> 00:01:41.107
és amikor a sorban állva, a beiratkozásra készülődtünk,

00:01:41.107 --> 00:01:43.091
körülnéztem, és egyszerűen tudtam, hogy nem leszek képes rá.

00:01:43.091 --> 00:01:45.542
Tudtam, nem vagyok kész erre. Tudtam, hogy fel kell adnom."

00:01:45.542 --> 00:01:47.495
Majd így folytatta: "Meghoztam a döntést, és abban a pillanatban

00:01:47.495 --> 00:01:49.946
hihetetlen nyugalom vett erőt rajtam.

00:01:49.946 --> 00:01:51.817
Anyámhoz és apámhoz fordultam és azt mondtam,

00:01:51.817 --> 00:01:53.948
hogy haza kell mennünk, majd ugyanabban a pillanatban

00:01:53.948 --> 00:01:55.909
kiléptél a Hallgatói Egyesület épületéből

00:01:55.909 --> 00:01:59.029
a legidétlenebb kalapot viselve, amit valaha láttam." (Nevetés)

00:01:59.029 --> 00:02:00.749
„Őrületes volt!

00:02:00.749 --> 00:02:02.888
Volt nálad egy nagy tábla, ami Shinerama-t reklámozta,

00:02:02.888 --> 00:02:04.435
ami egy cistás fibrózis ellen küzdő hallgatói szervezet."

00:02:04.435 --> 00:02:05.495
- a jótékonysági szervezet, aminél évekig dolgoztam -

00:02:05.495 --> 00:02:07.484
Volt nálad egy vödör, tele nyalókával.

00:02:07.484 --> 00:02:09.882
Körbejártál, nyalókát osztogattál a sorban állóknak

00:02:09.882 --> 00:02:12.426
és a Shineramáról beszéltél.

00:02:12.426 --> 00:02:15.828
Aztán odaértél hozzám, és megálltál előttem,

00:02:15.828 --> 00:02:19.463
rám bámultál. Hátborzongató volt." (Nevetés)

00:02:19.463 --> 00:02:22.265
- Ez a lány pontosan tudja miről beszélek. (Nevetés) -

00:02:22.265 --> 00:02:24.265
„Aztán a mellettem álló srácra néztél,

00:02:24.265 --> 00:02:25.883
és mosolyogva belenyúltál a vödörbe és kivettél egy nyalókát,

00:02:25.883 --> 00:02:27.968
majd odanyújtottad neki és azt mondtad:

00:02:27.968 --> 00:02:31.849
„Ezt a nyalókát a melletted álló csodaszép hölgynek kell adnod."

00:02:31.849 --> 00:02:36.046
A lány hozzátette: „Én még soha életemben nem láttam senkit olyan gyorsan, annyira zavarba jönni.

00:02:36.046 --> 00:02:37.717
Répavörös lett, és rám sem mert nézni.

00:02:37.717 --> 00:02:41.851
Valahogy így felém nyújtotta a nyalókát." (Nevetés)

00:02:41.851 --> 00:02:44.292
"Annyira rosszul éreztem magam emiatt, hogy elvettem a nyalókát,

00:02:44.292 --> 00:02:46.857
és ahogy ezt tettem, zord kifejezés ült az arcodra,

00:02:46.857 --> 00:02:48.373
és a szüleimre pillantva azt mondtad:

00:02:48.373 --> 00:02:50.692
"Most nézzék meg! Nézzék meg!

00:02:50.692 --> 00:02:53.934
Első nap távol az otthonától és már édességet fogad

00:02:53.934 --> 00:02:56.850
el egy idegentől!" (Nevetés)

00:02:56.850 --> 00:02:59.252
Majd így folytatta: "Mindenki feloldódott.

00:02:59.252 --> 00:03:01.257
5 méteres körben mindenki hahotázott.

00:03:01.257 --> 00:03:03.913
Tudom, hogy ez ciki, és nem tudom miért mondom el ezt neked,

00:03:03.913 --> 00:03:05.402
de abban a pillanatban, amikor mindenki nevetett,

00:03:05.402 --> 00:03:07.093
tudtam, hogy nem adhatom fel.

00:03:07.093 --> 00:03:08.988
Tudtam, hogy pont ott vagyok, ahol lennem kell,

00:03:08.988 --> 00:03:11.653
ahol otthon vagyok. Azután a nap után

00:03:11.653 --> 00:03:13.760
a következő négy évben nem beszéltünk egyszer sem,

00:03:13.760 --> 00:03:15.354
azonban hallottam, hogy elmész

00:03:15.354 --> 00:03:16.987
és el kellett jönnöm, hogy elmondjam,

00:03:16.987 --> 00:03:21.299
rendkívül fontos ember vagy az életemben és hiányozni fogsz. Sok szerencsét!"

NOTE Paragraph

00:03:21.299 --> 00:03:23.428
majd elsétált, én meg padlót fogtam.

00:03:23.428 --> 00:03:26.107
Pár lépés után megfordult és mosolyogva azt mondta:

00:03:26.107 --> 00:03:27.518
„Lenne itt még valami, amiről tudnod kéne.

00:03:27.518 --> 00:03:31.005
Még mindig azzal a sráccal járok négy évvel ezelőttről." (Nevetés)

NOTE Paragraph

00:03:31.005 --> 00:03:34.012
Másfél évvel azután, hogy Torontóba költöztem,

00:03:34.012 --> 00:03:37.038
meghívót kaptam az esküvőjükre.

NOTE Paragraph

00:03:37.038 --> 00:03:39.673
Ami megdöbbent, az az, hogy nem is emlékszem rá.

00:03:39.673 --> 00:03:41.477
Semmilyen emlékem nincs arról a pillanatról.

00:03:41.477 --> 00:03:43.385
Átkutattam emlékezetem, mert vicces,

00:03:43.385 --> 00:03:45.994
és emlékeznem kéne rá, de nem megy,

00:03:45.994 --> 00:03:48.445
pedig megrendítő az a gondolat,

00:03:48.445 --> 00:03:50.978
hogy az a pillanat, amikor talán a legnagyobb hatással voltam valaki életére,

00:03:50.978 --> 00:03:53.322
annyira naggyal, ami egy nőt arra késztet,

00:03:53.322 --> 00:03:55.400
hogy négy év után,egy idegenhez lépve azt mondja:

00:03:55.400 --> 00:03:57.096
„Elképesztően fontos ember vagy az életemben.",

00:03:57.096 --> 00:03:59.674
az egy olyan pillanat, amire egyáltalán nem emlékszem.

NOTE Paragraph

00:03:59.674 --> 00:04:01.142
Önök közül hányan éltek át egy ilyen „nyalókás" élményt?

00:04:01.142 --> 00:04:03.418
Egy pillanatot, amikor valaki mondott vagy tett valamit,

00:04:03.418 --> 00:04:05.868
ami alapvetően megváltoztatta az életüket?

00:04:05.868 --> 00:04:10.048
Rendben. Hányan mondták meg annak az embernek, hogy mit tett?

00:04:10.048 --> 00:04:12.374
Látják? Miért nem? A születésnapokat megünnepeljük,

00:04:12.374 --> 00:04:16.786
amiért csak annyit kell tenni, hogy nem halunk meg 365 napon keresztül. (Nevetés)

00:04:16.786 --> 00:04:18.589
Mégis hagyunk tudatlanul elmenni olyanokat,

00:04:18.589 --> 00:04:20.214
akik jobbá tették az életünket.

00:04:20.214 --> 00:04:22.679
Mindannyiuk. Mindannyiuk

00:04:22.679 --> 00:04:24.114
létrehozott már egy "nyalókás" pillanatot.

00:04:24.114 --> 00:04:25.742
Valaki életét jobbá tette, valamivel,

00:04:25.742 --> 00:04:28.295
amit mondott vagy tett. Ha úgy gondolják, hogy nem,

00:04:28.295 --> 00:04:30.960
gondoljanak azokra, akik most nem jelentkeztek másodszorra is.

00:04:30.960 --> 00:04:32.942
Lehet, hogy Ön csak egy azok közül, akinek nem mondták meg.

NOTE Paragraph

00:04:32.942 --> 00:04:35.745
Ijesztő a gondolat, hogy ennyire befolyásosak lehetünk.

00:04:35.745 --> 00:04:37.864
Rémisztő arra gondolni, hogy annyira számítunk másoknak,

00:04:37.864 --> 00:04:41.286
mert amíg a vezetői szerepet felmagasztaljuk,

00:04:41.286 --> 00:04:43.158
amíg mások vezetése felettünk áll,

00:04:43.158 --> 00:04:44.898
amíg úgy gondoljuk, hogy a világ megváltoztatásáról szól,

00:04:44.898 --> 00:04:46.861
kifogást keresünk arra, hogy miért nem várjuk el

00:04:46.861 --> 00:04:49.734
magunktól és másoktól minden egyes nap.

NOTE Paragraph

00:04:49.734 --> 00:04:52.478
Marianne Williamson azt mondta: „A legmélyebb félelmünk nem az, hogy nem vagyunk megfelelőek.

00:04:52.478 --> 00:04:54.837
A legmélyebb félelmünk az, hogy határtalanul erősek vagyunk.

00:04:54.837 --> 00:04:57.749
A fényünk az, ami megrémiszt minket, nem a sötétségünk."

00:04:57.749 --> 00:05:00.205
Ma arra kérek mindenkit, hogy lépjünk át ezen.

00:05:00.205 --> 00:05:02.204
Túl kell jutnunk azon félelmünkön,

00:05:02.204 --> 00:05:03.747
hogy rendkívüli hatással lehetünk egymás életére.

00:05:03.747 --> 00:05:06.152
Le kell győznünk, hogy továbbléphessünk,

00:05:06.152 --> 00:05:09.040
és a kistestvéreink és a gyermekeink egy nap,

00:05:09.040 --> 00:05:11.362
vagy már most, ezt látva, értékelni kezdjék

00:05:11.362 --> 00:05:13.438
egymás életére kifejtett hatásukat,

00:05:13.438 --> 00:05:16.690
hogy többre tartsák mint a pénzt, hatalmat, beosztást vagy befolyást.

00:05:16.690 --> 00:05:19.325
Újra kell értelmeznünk a vezetést, hogy azokról a "nyalókás" pillanatokról szóljon.

00:05:19.325 --> 00:05:22.212
Arról, hogy hányat teremtünk, és hányat ismerünk fel közülük,

00:05:22.212 --> 00:05:25.645
hányat adunk tovább, és hányat köszönünk meg.

00:05:25.645 --> 00:05:28.003
Mert mások vezetése nekünk a világ megváltoztatásáról szól,

00:05:28.003 --> 00:05:31.338
de nincs olyan, hogy világ. Hatmilliárd értelmezése van annak, hogy mi a világ.

00:05:31.338 --> 00:05:33.149
Ha egy ember véleményét megváltoztatjuk,

00:05:33.149 --> 00:05:35.467
arról, hogy mire képes,

00:05:35.467 --> 00:05:37.852
arról, hogy hányan törődnek vele,

00:05:37.852 --> 00:05:40.316
arról, hogy milyen változást tud létrehozni

00:05:40.316 --> 00:05:43.780
ebben a világban, mindent megváltoztattunk.

00:05:43.780 --> 00:05:46.571
Ha így értelmezzük a vezetést,

00:05:46.571 --> 00:05:48.866
ha így új jelentést adunk neki,

00:05:48.866 --> 00:05:50.839
úgy gondolom, mindent megváltoztathatunk.

00:05:50.839 --> 00:05:53.535
Ez egy egyszerű gondolat, de nem hiszem, hogy jelentéktelen.

00:05:53.535 --> 00:05:56.835
Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy ezt ma megoszthattam itt Önökkel.