Az i.e. 3. évezredben a mezopotámiai királyok viasztáblákra írták az álmaikat és azok értelmezését. Egy évezreddel később az ókori egyiptomiak álmoskönyvet írtak, amelyben több mint 100 gyakori álmot és értelmezésüket sorolták fel. Az azóta eltelt években folyamatosan kerestük a választ a kérdésre: miért álmodunk? Számtalan tudományos kutatás, a technológia fejlődése, és kitartó keresés után még mindig nincs egyértelmű válaszunk, viszont vannak érdekes elméleteink. Álmodunk, hogy a vágyainkat valóra váltsuk. Az 1900-as évek elején Freud azzal az elmélettel állt elő, hogy bár az álmaink és rémálmaink egyaránt a mindennapi, tudatos életünk képeiből állnak, emellett szimbolikus jelentésük is van, amelyek a tudatalatti vágyaink beteljesítéséhez köthetők. Freud elmélete szerint mindaz, amire ébredés után az álmainkból emlékezünk, a tudattalan, primitív gondolataink, ösztöneink és vágyaink szimbolikus megjelenítése. Freud szerint ezeket az álomemlékeket elemezve a tudattalan tartalom feltárul a tudatos elménk előtt, és a tudattalanunk elnyomásából eredő lelki problémák megközelíthetővé és megoldhatóvá válnak. Álmodunk, hogy emlékezzünk. Az alvás segít, hogy jobban teljesítsünk egyes szellemi feladatokban, de ha álmodunk is alvás közben, az még többet segít. Egy 2010-es kutatásból kiderült, hogy az alanyok sokkal ügyesebben jutottak át egy bonyolult 3D-labirintuson, ha a második próba előtt szunyókáltak, és álmodtak is a labirintusról. Ezek az alanyok akár tízszer sikeresebbek voltak, mint azok, akik csak gondolkodtak a labirintusról két próbálkozás között, vagy azok, akik szunyókáltak ugyan, de nem álmodtak a labirintusról. A kutatók úgy vélik, hogy bizonyos memóriafolyamatok kizárólag alvás közben mennek végbe, és hogy az álmaink azt jelzik, hogy ezek a folyamatok éppen zajlanak. Álmodunk, hogy felejtsünk. Az agyunkban körülbelül 10 000 billió kapcsolat van az idegsejtek között. Bármit gondolunk vagy csinálunk, új idegi kapcsolatok képződnek. Egy 1983-as idegtudományi elmélet, a fordított tanulás elmélete szerint alvás közben, főként az REM-fázisban, az új agykéreg felülvizsgálja ezeket a kapcsolódásokat, és megszabadul a feleslegesektől. E felejtési folyamat nélkül, amelyből az álmok születnek, az agyunkat túlterhelhetnék a fölösleges kapcsolódások, és a haszontalan gondolatok gátolhatnák a hasznos gondolkodást, amit éber állapotban kell folytatnunk. Álmodunk, hogy ébren tartsuk az agyunkat. A folyamatos aktiválás elmélete szerint az álmok azért születnek, mert az agyunk folyamatosan képezi és szilárdítja meg a hosszútávú emlékeket a megfelelő működés érdekében. Ezért amikor túl kevés a külső inger, mint például alvás közben, az agy automatikusan elkezd képeket előhívni a memóriából, amelyek álmaink közben átélt gondolatok és érzések formájában jelennek meg. Vagyis az álom talán csak véletlenszerű képernyővédő, amelyet agyunk azért kapcsol be, hogy ne álljon le teljesen. Álmodunk, hogy kiélezzük az ösztöneinket. Álmunkban gyakran kerülünk veszélyes és fenyegető helyzetekbe. A ösztönkiélezés elmélete szerint az álom tartalma fontos a cél érdekében. Akár egy szorongató éjszakáról van szó, amikor egy medve üldöz minket az erdőben, akár arról, hogy egy nindzsával küzdünk a sikátorban, ezekben az álmokban próbára tehetjük a támadó és menekülési ösztöneinket, és így felkészülhetünk arra, ha a valóságban is használnunk kell őket. De az álmok nem feltétlenül kellemetlenek. Például az álmok a vonzó szomszédunkról a szaporodási ösztöneinket is megdolgoztathatják. Álmodunk, hogy gyógyuljunk. A stresszátvitelért felelős neurotranszmitterek jóval kevésbé aktívak a gyors szemmozgásos alvásszakasz alatt, még akkor is, ha álmunkban éppen traumákat élünk át. Ezért egyes kutatók feltételezik: az álmok egyik szerepe enyhíteni a fájdalmas élmények hatását, hogy ezzel lehetővé tegyék lelkünk gyógyulását. Álmunkban kevésbé stresszesen élni újra a traumákat jobb rálátást nyújthat, s lehetővé teheti, hogy könnyebben, lelkileg egészséges módon dolgozzuk fel őket. A hangulatzavarokkal vagy PTSD-vel küzdők gyakran szenvednek alvászavaroktól. Ebből egyes tudósok arra következtetnek, hogy az álmok hiánya hozzájárulhat ezekhez a betegségekhez. Álmodunk, hogy problémákat oldjunk meg. A valóságtól távol, a hétköznapi logika szabályaitól mentesen, álmunkban végtelen számú forgatókönyv szerint játszhatunk, ami segít megragadni a problémákat, és segít abban, hogy olyan megoldást találjunk, amely ébren eszünkbe sem jutna. John Steinbeck az álom-manók munkáját emlegette és kutatások igazolták az álom hatékonyságát a problémamegoldás során. Az ismert kémikus, August Kekule is így fedezte fel a benzolmolekula szerkezetét, és ez az oka annak is, hogy néha az a legjobb megoldás egy problémára, ha alszunk rá egyet. Ez még csak néhány a legfontosabb elméletek közül. Ahogy a technológia fejlődésével egyre többet értünk az agyunk működéséből, lehetséges, hogy egy napon kiderítjük, hogy mi az álmok valódi oka. Ám amíg nem jön el ez a nap, nincs más választásunk, mint hogy tovább álmodjunk.