Kiskoromban Limában

nagyapám mesélt nekem

Peru spanyol hódításának legendájáról.

Az inka birodalom fejét, Atahualpát
foglyul ejtették és megölték.

Pizarro és a konkvisztádorok
dúsgazdagokká váltak,

hódításaik és dicsőségük híre pedig
visszajutott Spanyolországba,

csak hogy aranyra és dicsőségre éhes 
spanyolok újabb hullámát vonzza e helyre.

A városokba mentek, s faggatták az inkákat

"Merre van még egy civilizáció, amit
meghódíthatnánk? Merre van még arany?"

Az inkák bosszúból azt felelték:

"Menjetek az Amazonashoz!

Ott annyi aranyat találtok,
amennyire csak vágytok!

Ami azt illeti, van egy város: Paititi.
Spanyolul El Dorado,

mely aranyból épült."

A spanyolok nekivágtak a dzsungelnak,

ám azon kevesek, akik vissza is tértek,
furcsa történeteket meséltek.

Történeteket nagy hatalmú sámánokról,

mérgezett nyilas harcosokról,

magas fákról, melyek még 
a Napot is eltakarták a szem elől,

madárevő pókokról,
embert egészben lenyelő kígyókról

és forrásban lévő vizű folyóról.

Mindebből nem maradt más, 
mint kusza gyermekkori emlék.

Évek teltek el.

Immár PhD hallgatóként az egyetemen

a Peruban rejlő geotermikus energia 
lehetőségeket próbálom megfejteni,

mikor bevillan ez a legenda,

és felteszem a kérdést:

A forróvizű folyó valóban létezhet?

Végigkérdeztem egyetemi kollégáimat,

a kormányhivatalokat,

az olaj-, földgáz- és bányásztársaságokat,

ám egyhangú nemet kaptam válaszként.

Ami persze logikus is.

Forróvizű folyókat szerte 
a világban találhatunk,

ám azoknak általában 
vulkánokhoz van közük.

Jelentős hőforrásra van szükség,

hogy ilyen hatalmas geotermikus 
jelenség jöjjön létre.

Tisztán látszanak a piros ponttal jelölt 
vulkánok,

és az is, hogy az Amazonasnál nincsenek,

ahogyan Peru nagy részén sem.

Következésképp pedig ne számítsunk rá, 
hogy forró folyóra lelünk itt.

Elmesélve a történetet egy családi 
vacsorán,

nagynéném egyszer csak közölte:

"De Andrés! Én már jártam ott! 
Úsztam abban a folyóban!"

(Nevetés)

Majd nagybátyám rákontrázott.

"Andrés! Nem viccel ám!

Csak egy kiadós eső után
lehet benne úszni,

és nagy hatalmú sámán védelmezi.

A felesége nagynénéd barátnője!"

(Nevetés)

Tessék? ["Huh?"]

Minden tudományos kétkedésem ellenére

a dzsungelban találtam magam nagynénémmel,

több mint 700 km-re a legközelebbi 
vulkanikus központtól,

és őszintén… gondolatban arra készülve,

hogy megpillantom az "Amazon legendás
meleg vizű patakját".

De aztán

zajt hallottam.

Halk morajlást,

ami egyre hangosabb lett,

ahogy közeledtünk felé.

A tenger hullámainak morajlásához 
volt hasonlatos,

és amint közelebb értünk, füstöt és 
gőzt láttam a fák közül felszállni.

Majd ez tárult elém.

Azonnal a hőmérő után nyúltam,

és a folyó átlaghőmérsékletének

86 °C-ot mértem.

Nem pont a forrásban lévő 100 fokos,

de meglehetősen közeli.

A folyó forró volt és gyors folyású.

A sámán segédje elvezetett 
fel a folyó mentén

a legszentebb szakaszához.

És ami tényleg furcsa,

hogy hideg patakként ered.

Ez a hely

ad otthont a Yacumamának,

a vizek anyjának, egy hatalmas
kígyószellemnek,

aki forró és hideg vizet szül.

Itt találunk egy melegforrást,

mely keveredik a hideg patakvízzel az 
anyakígyó óvó állkapcsa alatt,

így keltve életre az inkák legendáját.

Másnap reggel ébredés után

(Nevetés)

teát kértem.

A kezembe nyomtak egy bögrét 
és egy teafiltert,

és a folyó felé intettek.

Legnagyobb meglepetésemre a víz tiszta 
és kellemes ízű volt,

ami geotermikus rendszerek esetében 
kicsit furcsa.

Fantasztikus,

hogy a helyiek mindig is tudtak 
erről a helyről,

és hogy nem én voltam 
az első idegen, aki itt járt.

A folyó a mindennapjaik része.

Isszák a vizét.

Belélegzik a gőzét.

Főznek vele,

mosnak vele,

még orvosságot is készítenek vele.

Találkoztam a sámánnal,

aki csak a folyó és a dzsungel 
meghosszabbításának tűnt.

A szándékaim felől kérdezett,

és figyelmesen végighallgatott.

Hatalmas kő esett le a szívemről, --

őszintén szólva totál bepánikoltam --

mikor elmosolyodott, és elnevette magát.

(Nevetés)

Áldását adta munkámra, 
hogy tanulmányozzam a folyót,

feltéve, hogy a begyűjtött vízmintákat

a laborvizsgálatok végeztével

-- bárhol legyek is a világban --

kiöntöm a talajra,

ahogy a sámán mondta:

azért, hogy a víz hazataláljon.

2011-es első látogatásom óta minden 
évben visszatértem,

és a terepmunka itt üdítő,

fárasztó és olykor veszélyes is.

Egyik történetemet még 
a National Geographic is közölte.

Csapdába estem 
egy zsebkendőnyi nagyságú sziklán

egy szál szandálban és rövidnadrágban

a 80 °C-os vizű folyó

és a majdnem forrásban lévő
melegforrás között.

Ráadásul az Amazon esőerdőről lévén szó,

psss, leszakadt az ég,
az orromig sem láttam.

A hőmérsékletkülönbség miatt fehér 
volt minden. Kifehéredett a világ.

Nem volt semmi!

Sok évnyi munka után hamarosan

publikálom geofizikai és geokémiai 
tanulmányaimat.

Ma először, itt a TED színpadon

ismertetem néhány felfedezésemet.

Mindenekelőtt, nem, nem csupán legenda.

Meglepetés!

(Nevetés)

Mikor elkezdtem kutatni

a műholdas képnek túl alacsony volt 
a felbontása.

Egyszerűen nem léteztek pontos térképek.

Azonban a Google Earth
csapatnak köszönhetően

most már ez is rendelkezésemre áll.

A folyó bennszülött neve:
Shanay-timpishka,

"a Nap tüze által forralt",

tanúsítja, hogy nem én vagyok az első,
aki elgondolkodott a jelenség okán,

miként az ember mindig is igyekezett
megmagyarázni

az őt körülvevő világot.

Szóval, miért is forr a folyó?

(Bugyborékoló hang)

Három évembe telt,
mire elkészítettem a felvételt.

Vetődés okozta melegforrások.

Miként a mi ereinkben is meleg vér kering,

a Föld töréseiben és vetődéseiben
is forró víz folyik.

Ahol ezek az "artériák" 
a felszínre törnek,

ott geotermikus jelenségek alakulnak ki:

fumarolák, hévizek és 
esetünkben: egy forró folyó.

A hely léptéke egészen hihetetlen!

Legközelebb, mikor átkelnek az úton, 
jusson eszükbe a következő:

A folyó szinte végig szélesebb,

mint egy kétsávos autóút.

A vize 6,24 km-en át forró.

Egészen lenyűgöző!

Ennél a TED színpadnál nagyobb 
termálmedencék alakultak ki,

és a vízesés, amit itt látnak

bizony 6 méter magas --,

a vize forráspontközeli hőfokú!

Feltérképeztük a hőmérsékletet 
a folyó mentén,

ami a terepmunka legfárasztóbb 
feladatának bizonyult.

Az eredmény pedig eszméletlen!

Elnézést, most tör elő belőlem a geológus!

A következő fantasztikus 
tendenciára derült fény.

A folyó hideg vizűként indul.

Aztán felmelegszik, lehűl, felmelegszik,
megint lehűl

és újra felmelegszik, majd e gyönyörű
csökkenő görbe után

beleömlik ebbe a hideg folyóba.

Előfordulhat, hogy önök közül sem mindenki
geotermikus szakember.

Leegyszerűsítve tehát:

mindenki szereti a kávét.

Igaz? Helyes.

Egy csésze kávé általában 54 °C-os,

egy nagyon forró: 60 °C-os.

Tehát kávézói összehasonlítással élve

a forró folyó a következőképp alakul.

Itt meleg a kávé.

itt egészen forró,

és emitt pedig van egy csúcspont,

ahol a folyó, még a legeslegforróbb
kávén is túltesz.

Ezek mind átlagolt vízhőmérsékletek.

A száraz évszakban mértünk, a geotermikus 
hőmérsékletek ekkor a legpontosabbak.

Ám létezik egy bűvös szám, amiről 
még nem beszéltünk.

Ez a 47 °C;

ugyanis afelett már fájnak a dolgok,

és ezt a saját bőrömön tapasztaltam.

Ennél melegebb vízbe már nem kívánkozunk!

Csak óvatosan!

Halálos lehet.

Láttam beleesni mindenféle állatot,

és ami a legmegdöbbentőbb, 
hogy mind ugyanúgy végzik.

Beleesnek, és először a szemük vész oda.

Mint kiderült, a szem gyorsan megfő.
Tejfehérré változik.

Elsodorja őket az ár.

Próbálnak kiúszni, ám húsuk
még a csontjukon megfő,

a víz annyira forró.

Erejüket vesztik, elgyengülnek,

mígnem egy ponton a forró 
víz a szájukba jut,

és belülről főnek meg.

(Nevetés)

Cseppet, mintha szadisták volnánk, igaz?

Jesszus!

Hagyjuk őket kicsit tovább pácolódni.

A hőmérséklet értékek tehát igen
figyelemre méltók.

Szerte a világon,
vulkánokon láttam hasonlót,

még olyan szupervulkánon is,
mint a Yellowstone.

Ám ne feledjük:

az adatok szerint a forró folyó

vulkanikus tevékenységtől
függetlenül létezik.

Eredetét tekintve se nem magmás,
sem pedig vulkanikus,

és a legközelebbi vulkanikus centrum
több mint 700 km-re van.

Hogyan létezhet így egy forró folyó?

Évekig faggattam geotermikusokat 
és vulkanológusokat,

és a mai napig sem találtam 
még egy hasonló léptékű,

nem vulkanikus geotermikus rendszert.

Egyedülálló.

Az egész Földet nézve különleges.

Mégis -- miként működik?

Honnan jön ez a sok hő?

Még sok kutatás vár ránk,

hogy jobban behatároljuk a témát, és
jobban értsük a rendszert,

ám abból, amit az adatokból ma látunk

úgy tűnik, hogy a jelenség egy 
hatalmas hidrotermális rendszer eredménye.

Leegyszerűsítve a következőképp működik:

Minél mélyebbre hatolunk a Föld belsejébe,
annál melegebb van.

Ezt nevezzük geotermikus gradiensnek.

A víz akár a messzi Andok 
gleccsereiből is származhat,

majd mélyen beszivárog a talajba,

és forró folyóként tör elő,

miután a Föld belsejének hője 
felmelegítette.

Mindezek eme egyedülálló geológiai
környezetnek köszönhetők.

Arra jutottunk, 
hogy a folyóban és környékén --

a kollégák, akikkel együtt dolgoztunk

Dr Spencer Wells a National Geographictól

s Dr Jon Eisen a Californiai Egyetemről --

feltérképeztük a folyóban és környékén élő

extremofil életformák génállományát,
valamint újakat is felfedeztünk;

kizárólag a forró folyóban élő fajokat.

Mégis, mindezen tanulmányok, felfedezések
és legendák ellenére

a kérdés továbbra is fennáll:

Miért is fontos a forró folyó?

Mi a jelentősége ennek 
a mozdulatlan felhőnek,

amely mindig a dzsungel ezen 
szelete felett lebeg?

És miért oly fontos

egy gyermekkori legenda aprócska részlete?

A sámánnak és közösségének
ez egy szent hely.

Nekem mint geológusnak

egy egyedülálló geotermikus jelenség.

Ám az illegális fakitermelőknek és
marhatenyésztőknek

ez csupán újabb kiaknázható erőforrás.

A perui kormánynak pedig csupán egy újabb

védtelen, fejlesztésre váró földterület.

Célom meggyőződni afelől, hogy bárki 
felügyelje is ezt a földet,

az értse meg a forró folyó 
páratlanságát és jelentőségét.

Mert ez a kérdés

számít igazán.

Ami azt illeti,

a fontosságot mi határozzuk meg.

Mi magunk. 
A mi hatalmunkban áll ezt megtenni.

Mi húzzuk meg a határvonalat

a szent és a jelentéktelen között.

Korunkban pedig, 
ahol látszólag már mindent

feltérképeztünk, megmértünk
és tanulmányoztunk,

az információ korában,

arra emlékeztetem önöket, 
hogy felfedezések nemcsak

az ismeretlen fekete üres terében tehetők,

hanem az adatok mindent 
elárasztó fehérzajában is.

Annyi minden vár még felfedezésre!

Hihetetlen világban élünk.

Szóval mozduljanak ki!

Legyenek kíváncsiak!

Mert igenis olyan világban élünk,

ahol sámánok még mindig a dzsungel 
szellemeihez énekelnek,

ahol a folyók vize forr,

és ahol a legendák életre kelnek.

Nagyon szépen köszönöm!

(Taps)