Szeretnék bemutatni önöknek egy élőlényt:

egy nyálkagombát, 
a Physarum polycephalumot.

Ez egy identitászavaros gomba, 
ugyanis nem gomba --

jobb, ha ezt már most tisztázzuk.

Egyike a 700 ismert nyálkagomba fajnak,

az amőbákkal közös országból.

Egysejtű élőlény, egyetlen sejt,

ami több másikkal csatlakozva

egyetlen, óriási szupersejtet alkot,

az erőforrások hatékonyabb 
kihasználása végett.

A nyálkagomba tehát több ezer,

sőt, több millió sejtmagot is 
tartalmazhat

egyazon sejtfalon belül,

melyek egyetlen egységként működnek.

Természetes élőhelyén,

erdős területeken érdemes 
nyálkagomba után kutatni,

ahol a rothadó növényzettel táplálkozik,

de megtalálható

kutató laboratóriumokban,

osztálytermekben, sőt műtermekben is.

Én öt évvel ezelőtt találkoztam 
először nyálkagombával.

Egy mikrobiológus barátomtól

kaptam egy Petri-csészét, 
amiben egy kis sárga paca volt.

Azt mondta, menjek haza, és játsszak vele.

Csak annyi információt kaptam,

hogy a sötét, nedves helyeket kedveli,

és kedvenc tápláléka a zabkása.

Művész létemre sok évig dolgoztam

biológiai, tudományos folyamatokkal,

így az élő anyag nem szokatlan számomra.

Dolgoztam már növényekkel, baktériumokkal,

tintahallal, muslicákkal.

Szóval izgatottan vittem haza 
új munkatársamat,

hogy lássam, mit tud.

Tehát hazavittem, és figyeltem.

Változatos étrendet biztosítottam számára.

Megfigyeltem, ahogy hálózatokat alakít ki.

Táplálékforrások között 
hozott létre kapcsolatokat.

Figyeltem, ahogy nyomot hagy maga után,

jelezve azt a helyet, ahol már járt.

Megfigyeltem, hogy ha elege lett 
egy Petri-csészéből,

odébbállt, hogy jobb otthont találjon.

Megfigyeléseim rögzítésére

time-lapse felvételeket használtam.

A nyálkagomba nagyjából 
egy centimétert nő óránként,

tehát nem annyira ideális élőben nézni,

esetleg csak a meditáció 
extrém formájaként,

de a time-lapse módszer segítségével

nagyon érdekes viselkedésformák 
figyelhetők meg.

Például itt, egy szép kupacnyi zabot 
elfogyasztván,

a nyálkagomba új területek
felfedezésére indul

egyszerre különböző irányokban.

Mikor önmagával találkozik,

tudja, hogy már ott van,

felismeri, hogy ott van,

és inkább visszahúzódik

és más irányt választ a növekedéshez.

Engem nagyon lenyűgözött ez a képesség,

hogy ez a valami, ami lényegében 
csak egy marék sejtes nyálka,

valahogy fel tudja térképezni a területét,

tud magáról, és nyilvánvaló 
szándékkal mozog.

Számtalan tudományos kutatást találtam,

tudományos lapokban megjelent cikkeket,

melyek elképesztő eredményeket
közölnek róla.

Megosztanék ezek közül néhányat önökkel.

Például egy japán-magyar kutatócsapat

nyálkagombát tett egy labirintusba.

A nyálka egyetlen nagy sejtet alkotott.

Két ponton táplálékot helyeztek el,

természetesen zabot.

A nyálka kapcsolatot hozott létre

az élelemadagok közt.

Az üres részekről 
és a zsákutcákból visszahúzódott.

Négy lehetséges út volt a labirintusban,

de mindig az lett a vége, hogy

a nyálkagomba a legrövidebb

és leghatékonyabb utat választotta.

Igazán ügyes.

A kísérletből arra következtettek,

hogy a nyálkagomba az intelligencia 
egy primitív formájával rendelkezik.

Mások szabályos időközönként
hideg levegőt fújtak a nyálkára.

Nem szerette. 
Nem az, aki hidegen szereti.

Azt sem szerette, hogy száraz.

Szabályos időközönként ismételték ezt,

és a nyálkagomba minden alkalommal

lelassult növekedéssel válaszolt.

Olykor, az esedékes időpontban

a kutatók kihagyták a hideg levegőt.

De a nyálkagomba mégis lelassult, számítva

a hidegre.

Valahonnan tudta, hogy eljött az ideje

a hideg levegőnek, amit nem kedvel.

A kísérlet konklúziója az volt,

hogy a nyálkagomba tanulásra képes.

Egy harmadik vizsgálat:

a nyálkagombát arra késztették,

hogy felderítsen
egy zabbal fedett területet.

Faágakra emlékeztető minta szerint 
terjeszkedik.

Eközben a megtalált táplálékkupacok közt

hálózatot, kapcsolatot alakít ki,

és folytatja a táplálékkeresést.

26 óra elteltével létrehozott

egy elég stabil hálózatot

az egyes zabkupacok között.

Nos, nincs ebben semmi különös,

ha nem tudjuk, hogy a középső, 
kiindulási zabkupac

Tokió városát jelképezi,

a körülötte lévő zabszemek pedig
a környező vasútállomásokat.

A nyálkagomba lemásolta

Tokió közlekedési hálózatát,

(Nevetés)

egy olyan összetett rendszert, 
amit hosszú idő alatt

a lakosság igényei szerint mérnökök 
és várostervezők fejlesztettek ki.

Ami nekünk 100 évig tartott,

azt a nyálkagomba egy nap alatt 
megvalósította.

A kísérlet következtetése,

hogy a nyálkagomba hatékony 
hálózatokat tud kialakítani,

és megoldja az utazó ügynök problémáját.

Íme, egy biológiai számítógép.

Ennek megfelelően,
matematikailag modellezték,

algoritmikusan elemezték.

Hanghullámokká alakították, 
lemásolták, szimulálták.

Szerte a világban kutatócsoportok

próbálják megfejteni, 
milyen biológiai elvek szerint működik,

hogy megértsék számítási szabályait,

a megszerzett tudást pedig elektronikai,

programozási és robottechnikai 
területen hasznosítják.

A kérdés tehát az,

hogyan is működik ez a dolog.

Nincs központi idegrendszere,

nincs agya,

mégis olyan viselkedésformákat mutat,

melyeket agyfunkciókhoz kapcsolunk.

Képes tanulni, emlékezni,

problémákat megoldani, döntéseket hozni.

De mi hordozza benne 
ezt az intelligenciát?

Ez itt egy mikroszkópos videofelvétel,

100-szoros nagyítás,

20-szoros sebességre felgyorsítva mutatja,

hogy a nyálkagomba belsejében

van egy ütemesen pulzáló áramlás,

egy vénaszerű szerkezet, ami

sejtanyagot, tápanyagot
és kémiai információt

szállít a sejten keresztül,

egyszer az egyik irányba,
aztán a másikba.

Nos, ez az állandó szinkron oszcilláció

a sejten belül lehetővé teszi,

hogy komplex képet alakítson ki 
a környezetéről,

bármiféle összetett vezérlőközpont nélkül.

Ebben rejlik hát az intelligenciája.

Nos, nem csak az egyetemek tudós kutatóit

érdekli ez az organizmus.

Én pár évvel ezelőtt létrehoztam 
a SliMoCo-t,

a Nyálkagomba Társaságot.

Ez egy nyílt, demokratikus online hálózat,

ahol nyálkagomba-kutatók és -rajongók

megoszthatják tudásukat és tapasztalatukat

mindenféle tudományterületi

és akadémiai határoktól 
és korlátoktól függetlenül.

A SliMoCo tagsága természetes 
módon szelektálódik.

Az emberek úgy találnak rá a Társaságra,

ahogy a nyálkagomba a zabszemekre.

A tagok között vannak tudósok,

számítástechnikusok és kutatók,

de művészek is, akárcsak én,

építészek, tervezők, írók, aktivisták, 
és még sorolhatnám.

Ez egy rendkívül érdekes, 
eklektikus gyülekezet.

Csak pár példa:

egy művész, aki fluoreszkáló
Physarummal fest;

egy munkacsoport, amely

biológiai és elektronikai dizájnokat 
egyesít

3D nyomtatási technológiákkal;

egy másik művész, aki a nyálkagombával

egyfajta közösségépítést végez

a környék feltérképezése érdekében.

Itt a nyálkagombát közvetlen módon

biológiai eszközként használják,
átvitt értelemben persze,

a társadalmi összetartás,

kommunikáció és kooperáció

szimbólumaként.

További közösségi tevékenységek:

számtalan nyálkagomba-workshopot tartok,

ami kreatív módja 
az organizmus megismerésének.

Elhívjuk az embereket, hogy lássák,

milyen lenyűgöző dolgokra képes a lény,

és ők maguk tervezhetik meg 
Petri-csésze-kísérleteiket,

a környezetet, melyben a nyálkagomba 
közlekedik,

és így maguk próbálhatják ki 
a képességeit.

Mindenki hazaviheti új kedvencét,

eredményeit pedig megoszthatja

a SliMoCo közösség tagjaival.

A Társaság révén lehetőségem nyílt

együttműködni

egy csomó érdekes emberrel.

Dolgoztam fimesekkel

egy egész estés nyálkagomba-
dokumentumfilmen,

hangsúlyozom: egész estés!

Már az utolsó simításokat végezzük rajta,

és hamarosan láthatják a szomszéd moziban.

(Nevetés)

Arra is lehetőségem nyílt, hogy levezessem

a világ első emberi 
nyálkagomba-kísérletét.

Ez egy tavalyi rotterdami kiállítás része.

Arra kértünk embereket, hogy legyenek
nyálkagombák egy órára.

Szóval összekapcsoltunk embereket,

hogy együtt egy óriási sejtet alkossanak,

és kértük, hogy kövessék 
a nyálkagomba szabályait.

Kizárólag oszcillációval kommunikálhattak,

beszéd nélkül.

Egyetlen entitásként, egyetlen 
óriássejtként kellett működniük,

nem pedig egyedenként.

A mozgás, majd pedig a környezet 
felderítésének

egyetlen motivációja

az élelem keresése.

És ezeknek a sárga kötéllel összekötött,
"Nyálkagomba vagyok" feliratú

pólót viselő idegeneknek 
a kaotikus csoportja

végül szépen keresztülsétált 
a múzeum parkján.

Amikor fának ütköztek, 
meg kellett változtatniuk

a kapcsolataikat, 
újraformálva az óriássejtet,

miközben egyetlen szót sem szólhattak.

Ez egy mulatságos kísérlet, 
sok-sok szempontból.

Nem egy hipotézisre épül.

Semmi nem akar bizonyítani vagy bemutatni.

Betekintést adott viszont

egy csomó embernek

az intelligencia és autonómia működésébe,

miközben játékos keretet nyújtott

a felmerült kérdések

megvitatásához.

A kísérlet kapcsán felmerült

egyik legizgalmasabb dolog

az utána következő beszélgetés volt.

Szinte egy kis spontán szimpózium
alakult ki a parkban.

Az emberek a pszichológiáról beszélgettek.

Arról, hogy milyen nehéz volt feladniuk

saját személyiségüket, egójukat.

Mások a baktériumok kommunikációjáról
cseréltek véleményt.

Mindenki előjött a saját,

egyéni értelmezésével.

A kísérlet alapján arra jutottunk,

hogy a rotterdami emberek 
rendkívül együttműködők.

Különösen, ha sört kapnak.

Mi ugyanis nem csak zabot adtunk nekik,

hanem sört is.

De meg sem közelítik a nyálkagomba
hatékonyságát.

A nyálkagomba számomra

lenyűgöző vizsgálati alany.

Biológiai szempontból lenyűgöző.

Számítástechnikai szempontból érdekes.

De egyúttal szimbólum is,

és egy módszer is a közösségi gondolkodás,

közös viselkedés és kooperáció 
megismerésére.

Munkáim többsége 
tudományos kutatásból merít,

ez itt tisztelgés 
a labirintuskísérlet előtt,

csak egy kicsit más módon.

A nyálkagomba egyúttal a munkámhoz 
használt anyag is.

Társalkotója a fotóknak,
nyomatoknak, animációknak,

eseményeknek.

Bár a nyálkagomba nem választott

engem munkatársának,

ez mégis csak egyfajta együttműködés.

Azáltal, hogy megértem,

meg tudom jósolni bizonyos viselkedéseit,

de befolyásolni nem vagyok képes.

A kreatív folyamatban

a nyálkagombáé az utolsó szó.

Mindezen túl, van egy belső esztétikája.

Ezek az ágas-bogas minták, amiket látunk,

a természet számos területéről ismerősek,

a folyódeltáktól a villámcsapásig,

az ereinktől az ideghálózatokig.

Láthatóan fontos szabályok érvényesülnek

ebben az apró, mégis összetett 
organizmusban.

És függetlenül a szakmai megközelítési 
módunktól,

rengeteget tanulhatunk

ennek a gyönyörű, agy nélküli pacának

a megfigyeléséből és a vele való 
kapcsolatból.

Ajánlom önöknek a Physarum polycephalumot.

Köszönöm.

(Taps)