Négy másodpercenként
diagnosztizálnak valakit
Alzheimer-kórral.
Ez a demencia leggyakoribb oka,
amely 40 milliónál is több embert
érint világszerte.
A tudósoknak mégsem sikerült
napjainkig gyógymódot találni rá.
Dr. Alois Alzheimer német pszichiáter
1901-ben elsőként írta le a tüneteket,
amikor egy kórházi betegnél
néhány furcsa problémát észlelt,
mint amilyen a rossz alvás,
a memóriazavar,
a drasztikus hangulatváltozások,
és az egyre fokozódó zavartság.
Amikor a beteg elhunyt,
Alzheimer boncolást végzett,
és megvizsgálta elméletét,
mely szerint a tüneteket
az agy szerkezeti elváltozásai okozták.
Mikroszkópja alatt
látható agyszöveti elváltozásokra lelt
kóros fehérje-feltekeredés,
ún. plakkok
és neurofibrilláris kötegek formájában.
Ezek a plakkok és kötegek
együttesen építik le az agy szerkezetét.
Plakk akkor keletkezik,
ha egy bizonyos enzim
az idegsejtek körüli zsírmembránban
felhasít egy másik fehérjét,
béta-amiloid fehérjét hozva létre,
mely oldhatatlan,
és hajlamos felhalmozódni.
Ez a felhalmozódás hozza létre azt,
amit plakkokként ismerünk.
Ezek gátolják a jeltovábbítást,
a sejtközi kommunikációt,
valamint immunreakciókat váltanak ki,
melyek a károsodott idegsejtek
leépülését okozzák.
Az Alzheimer-kórban
a neurofibrilláris kötegek
a tau nevű fehérjéből alakulnak ki.
Az agy idegsejtjeiben csőhálózat van,
amelyben egyebek mellett
tápanyag-molekulák közlekednek.
Rendszerint a tau-fehérje biztosítja,
hogy ez a hálózat
jól járható legyen a molekulák számára.
Azonban Alzheimer-kór esetén
ez a fehérje eltorzult szálakká
és kötegekké változik,
így a csőhálózat szétesik,
ami gátolja, hogy a tápanyagok
eljussanak az idegsejtekhez,
és ez sejtpusztuláshoz vezet.
A plakkok és kötegek rombolása
a hippocampus nevű agyterületen kezdődik,
amely az emlékek kialakulásáért felelős.
Ezért az Alzheimer-kór első tünete
rendszerint a rövid távú emlékezetkiesés.
A fehérjék ezután fokozatosan
az agy más részeire is behatolnak,
egyedi változásokat hoznak létre,
melyek a betegség
különböző szakaszait jelzik.
Az agy elülső részén
a fehérje lerombolja a logikus gondolkodás
folyamatának képességét.
Ezután következik
az érzelmeket szabályozó terület,
ennek következménye
a kiszámíthatatlan hangulatváltozás.
Az agy felső részén
üldözési mániát és hallucinációkat okoz,
és ha egyszer elérik az agy hátsó részét,
a plakkok és kötegek együtt törlik ki
az elme legmélyebb emlékeit is.
Végül az irányítóközpontot győzik le,
amely a szívritmust
és légzést szabályozza,
és ez halálhoz vezet.
E betegség igen romboló természete
sok kutatót ösztönzött
gyógymód keresésére,
de napjainkban kibontakozásának lassítása
áll figyelmük középpontjában.
Egy átmeneti kezelés
lassítja az acetilkolin lebomlását,
amely fontos kémiai közvetítő az agyban,
és Alzheimer-betegeknél
az azt előállító idegsejtek
pusztulása miatt szintje alacsony.
Egy másik lehetséges megoldás
egy védőoltás,
amely a test immunrendszerét
támadásra ösztökéli
a béta-amiloid plakkok ellen,
mielőtt kötegekké formálódnának.
De a valódi gyógymódot
még keresnünk kell.
Az Alzheimer-kórt
már több mint egy évszázada felfedeztük,
de még mindig nem értjük igazán.
Talán egy nap megismerjük
a betegség mögött rejlő pontos folyamatot,
és a megoldás napvilágot lát.