Jó napot!

Amiről itt már beszéltek:

agresszió, gyűlölet, harag,

ahhoz hozzátenném a dühöt,

mindig bennünk él,

mindig ott él önökben is.

Létrehozzuk, de egyben tárgyává is válunk.

A modern időkben, a XXI. században

azt vettük észre, hogy a szégyenérzet
eltűnt az emberekből.

Az utcán járva-kelve

ismeretlen járókelő aligha szólít meg:

"Hé, ember, valami nem
stimmel a kabátoddal",

"Hé, kislány, hogy áll a hajad?!",

"Ki vagy te, há?"

Ilyen nem fordul elő, vagy igen ritkán.

Szerintem többségünk
nem tapasztal utcai agressziót,

legfeljebb néha,
ha belebotlunk... tudják kibe.

De elég közösségi hálókra felmenni,

ugyanazok az emberek,
akiket kikerültek a Toompea utcán,

ugyanazok az emberek,

akikkel találkozunk
egyetemi előadókban, munkában,

ilyeneket kezdenek írni!

Ilyeneket kezdenek mondani!

De miért?

Mi történt? Miért alakult így?

Szerintem, a fő kérdés ez:

megvédhetjük-e magunkat tőle?

Mert a közösségi hálókon

olyan szemmel bámulnak ránk,
olyan szörnyeknek látnak minket,

és olyan borzalmas tetteket
várnak el tőlünk,

hogy – úgy tűnik –, ez egészen más világ.

Elkezdjük tanulmányozni, és rájövünk:

teljesen más világ.

Ma érkezett a hír:

"A Cseh Köztársaság nagykövetét
saját állama bocsátja el

felesége Twitter-üzenetei miatt."

Ez igaz!

Azaz, ha van feleségünk,
barátaink, gyerekeink, szüleink;

azért is felelünk, amit ők tesznek:

pályafutásunkkal, barátságunkkal,

magunkra vonva államunk agresszióját,

emberekről nem is beszélve.

Miért?

Mi történt?

Jelenleg a második és harmadik
digitális forradalom közt élünk,

és nem vettük észre, hogy végbement.

Az első digitális forradalom, az internet,

csak lehetőségeinket bővítette ki,
nem változtatott meg bennünket.

Mi volt az internet, és mi ma az internet,

nem beszélve a közösségi hálókról?

Óriási kézikönyv és nagy posta.

Mi benne az új?

Volt kis kézikönyv,
ott hevert a telefon mellett,

volt posta: bedobtuk a leveleket.

Gyorsabb lett, igen,

nagyobb lett, igen,

érdekesebb lett, igen,

de elvileg semmi új nem volt benne.

Ugyanaz volt a közeg, de mégis forradalmi.

A második forradalom,
a forradalom második szakasza,

úgy nevezik, ahogy akarják,

a közösségi hálók.

Itt valójában nem vettük észre,

hogy ha régen vízben éltünk,
az egyfajta közeg volt,

és a víz szabályai szerint éltünk,
vízben lélegeztünk, kopoltyúink voltak,

de kiemelkedtünk a levegőbe,
ez pedig más viselkedési mód,

ezek teljesen más állatok.

Más állatokká válunk.

Ott más viselkedési szabályok
vonatkoznak ránk,

nem uszonyokra,
hanem szárnyakra van szükség.

Nem vesszük észre: ez a borzalom.

Eljön majd a harmadik forradalom,
már küszöbön áll.

Ez a drón és a mesterséges
intelligencia összekapcsolása.

Amikor azok kapcsolódnak össze,

akkor köszönt be az igazi borzalom.

De egyelőre ne a leendő
borzalommal foglalkozzunk,

inkább a meglévő borzalommal.

És azzal, hogyan óvjuk meg tőle magunkat.

Közösségi hálókra kapcsolódva levetkőzünk.

Pucérakká válunk.

Rivaldafénybe kerülünk.

Először beléptünk, először levetkőztünk,

aztán törjük a fejünket, hogy védjük
magunkat az agressziótól,

amely – rögtön elmondom,
miért – ránk zúdult.

Érdekes történet:

a világ egyik legvédettebb embere,

a Szövetségi Nyomozó Iroda,
az FBI igazgatója

a Twitteren és az Instagramon
titkos fiókot hozott létre.

Azért hozta őket létre, ahogy mondja,

hogy kapcsolatot tarthasson szeretteivel.

Tisztában vannak az ő védelmi fokával,

nincs kétségük, hogy tudja, mi az a titok.

Az Instagramon kilenc követője volt,

a Twitteren 27,

csevegés és kapcsolat céljából.

James Comey nemrég csak úgy
odavetette az egyik újságírónak,

amikor az korholta
állítólagos maradisága miatt:

"nekem is vannak fiókjaim, de más néven,

hogy szeretteimmel cseveghessek."

Mit gondolnak, mi történt?

Kitalálták?

48 órán belül a fiókokat leleplezték.

48 óra alatt!

Comey kifundálta,
hogyan kerülje el a megfigyelést:

1971-ben elhunyt ember nevét használta,

képzelhetik, milyen fokú védelmet
épített ki fiókjainak.

De az újságírók abból a tényből
kiindulva, hogy vannak neki fiókjai,

tanulmányozták fia, felesége,

lánya, lánya fiúja fiókját,

rájuk telepedtek, és kinyomozták.

Bevallom, én is föliratkoztam nála,

de egyelőre várólistára tett.

Direkt megnéztem fellépésem előtt.

Hiába, az FBI igazgatója!

Megérezte és érti,

hogy a közösségi hálón pucérrá válik,

s eldöntötte, hogy vértezetet ölt,

fiktív személyiséget hoz létre,
és korlátozza a kapcsolattartását.

Felvértezett bábut állított maga helyére,

hadd támadják azt.

Nem sikerült.

Nem működik.

Harmatgyenge védelem.

Jól tudjuk, hogy közösségi hálókon
tök ismeretlen emberek

kezdenek bennünket kommentelni.

Lakhat Canberrában vagy Varsóban.

Lehet, hogy Orenburgban él,

vagy a szomszéd lépcsőházban.

Lehet álnéven egyetemi diáktársunk.

De azt hisszük, hogy közösségi hálókon
névtelenek vagyunk.

Szó sincs róla, ellenkezőleg:
tömegbe kerültünk!

Ez pedig alapvető fölfogásbeli hiba.

Közösségi hálókon figyelem
és támadás célpontjává válunk.

De gondoljuk csak át: mi a támadás oka?

Mit kezdjünk vele?

A támadást az okozza,

hogy mindez az aljasság, őrjöngés,

mindez a tombolás, kotnyeleskedés

mindig is bennünk volt.

E tulajdonságokat eddig családunkon,
hozzátartozóinkon gyakoroltuk.

Ráförmedtek már valamelyik
családtagjukra, ugye?

Őrjöngtek már hozzátartozóik,

osztálytársaik, évfolyamtársaik

vagy tanáraik tettei miatt?

Kizárólag ismerőseikre gondolok.

Önöket dühíti, amit Trump művel?

Dühbe gurulnak Putyin tetteitől?

Fölháborodnak, igen, de dühbe
nem gurulnak, nem őrjöngenek, ugye?

Érzelmileg? Ugyan már, dehogyis.

A közösségi háló megjelenéséig

e jelenséggel nem találkoztunk.

A közösségi háló megjelent,
mindenki ott nyüzsög,

és pucérrá vált.

Amikor az ember pucérrá válik,

élesebben érzékeli

a szelet, havat, jégesőt;

ezért az őrjöngés és a düh.

Lehet, hogy az őrjöngés
nem személyesen önökre irányul.

Lehet, hogy az illetőnek
nincs sértő szándéka,

de a lényeg:
hogyan fogjuk föl mi az esetet.

Lelki fájdalmat okoz nekünk, bár
az illetőnek tán nem volt sértő szándéka.

Azt mondta: "Te marha".

Úgy volt vele, hogy ez nem sértő,
csupán az igazság.

(Nevetés)

Megsértődtek?

Úgy vélik, ez nem igaz?

Az egész történet arról szól,
hogy pucéran ülünk e dombon,

és rágódunk: védekezzem, vagy sem,

mert az ember nem közömbös.

Önök nem közömbösek.

Fájdalmat okoz a tombolás és düh,

mert a tombolás, a düh
és az agresszió nagyon erős érzelmek,

még a szerelemnél is erősebbek.

A szerelem amolyan föllángolás,
mely idővel lecsendesül.

Ám a düh nem lehet csöndes,

az őrjöngés nem lehet csöndes.

A leglényegesebb:

legyőzhetjük-e ezt bensőnkben?

Megvédhetjük-e magunkat?

Mit kell megértenünk?

A hálón mindenki magányos.

Miért?

Más nem véd meg bennünket.

Mert önök fogják fel úgy
a düh, az őrjöngés, az agresszió szintjét.

Önök értik úgy.

Nem az számít, hogy valaki azt írta;

az számít, amit kiolvastak belőle.

Amikor ezt fölfogták, rájönnek,

hogy magányosak.

Amikor azt mondják:

"minden zsidó alacsony",

azt magukra értik, nem általában.

Nem Netanjáhúra,
Izrael miniszterelnökére gondolnak.

Magukra értették.

Vagy amikor azt mondják:

"minden ukrán vidám",

ne sértsünk meg senkit;
a helyzet ugyanaz.

Ez egyéni fölfogás, ezért kell
egyénileg védekeznünk,

s nem vitatkozni:
"Nem, nem minden ukrán vidám",

"Nem, nem minden zsidó alacsony",
ez nem hatékony,

mert a düh, a tombolás és az agresszió

önökre irányul,

és önöktől jön.

Mit lehet ellene kitalálni,
és már mit találtak ki?

Egyik eszköz rá,

mint James Comey FBI igazgatónál,

bábuk létrehozása,

azok felvértezése
és a csapások elhárítása.

De mint szegény
FBI-igazgató esete mutatja...

Mellesleg, volt humorérzéke.

Amikor újságírók leleplezték a fiókját,

feltöltött egy ilyen GIF-fájlt (Tapsol),

amin ez állt: "Az FBI igazgatója vagyok".

Amikor lemegyek a színpadról, megnézem,
elfogadta-e már a feliratkozási kérelmem.

Ahogy sikerül, még tovább próbálkozok.

Mit lehetne kitalálni?

Az első lépés, amely életünket
megkönnyíti a közösségi hálón,

hogy nem öltünk föl vértezetet,

nem eresztjük le a sisakot,

hamis személyiséget hozunk létre,

füstfüggönyt bocsátunk le,

de nem úgy, mint Comey igazgató.

Mert az nem volt hatékony.

Kedvenc énünkből kell kiindulnunk,

egyik részét eltúlozni,

s ezzel létrehozni a közösségi hálókon

az általunk kiigazított személyiséget.

Példa az érthetőség kedvéért.

Önök közül sokan tudják, ki vagyok,

de ha megnyitják az Instagramomat,

köröttem ott főleg
whisky és lányok vannak,

lányok és whisky, még Tallinnban is,
még miközben úton vagyok is.

Már több éve így van.

Ha annyi whiskyt megittam volna,
amennyi az Instagramon látható,

akkor nem állnék itt,
hanem jobb esetben hemperegnék.

Ha annyi nővel lett volna dolgom,
amennyit föltettem az Instagramra,

akkor nem itt lennék,
mert óvodányi gyereket kellene nevelnem.

Hosszú történet, úgy kezdődött...

Tudniuk kell, hogy olyan vagyok,
aki dühöt és őrjöngést vált ki

emberek bizonyos köreiben,

az interneten és a közösségi oldalakon.

Elolvashatják, milyen kommenteket
kapok, miket írnak nekem.

Eljöttem Tallinnba.

"Te szuka, azokhoz az észtekhez mész,
akik ránk akarnak támadni!"

Ez még a legenyhébb.

"Véres kezű Észtország
Oroszországot fenyegette." (Nevetés)

Ilyenek jönnek a kommentekben.

Eljöttem, hogy eladjam Oroszországot
Észtországnak,

ha van pénzük, áll az alku! (Nevetés)

Ez csak vicc volt.

Ez az igazság. (Taps)

Ez a legenyhébb komment, amit kaptam.

Valamikor, pár éve, amikor még
épp csak csatlakoztam a hálókhoz,

támadt egy gondolatom,
hogy ki kéne alakítanom egy megjelenést,

ezért csak kockás ingben kezdtem járni.

Világos volt, ha valamit teszek,

a nép új kockás ingemen fog csámcsogni,

nem azon lovagolnak, ami nekem fáj.

Az ingek nem fájnak.

A dolog annyira belém ivódott,

hogy mikor készülök valahová,
de más inget kell fölvennem,

Mindenki azon csámcsog:

"Miért nem kockás ingben van?"

A történet tudatos.

De folytatása is van,

mert miközben elterelő
hadmozdulatot tettem

a kockás inggel,

meglett a hátulütője is.

Amikor szeptember elsején fiam elsős lett,

a mamája nyilván fehér inget vett elő,

de a fiú fölháborodott:
"Anya, nem tudod?

Mi, Venyegyiktovok kockásban járunk!"

(Nevetés)

Egyedül ő jelent meg kockásban.

De ez ugyanúgy beválik

a whisky és a nők esetében is.

Féléve súlyos feljelentést
adtak be ellenem,

gondolhatják, kinek.

Az illető lapozgatott benne, s azt mondta:

"Nézze, tudom, hogy Venyegyiktov
részeges és szoknyapecér,

de ha fölhagyna az ivással meg a nőkkel,

akkor persze, gyanakodni kezdenék."

Értik, ugye?

Pótszemélyiség létrehozása,

amely részben hasonlít rám –,

tényleg whiskyt iszom stb.
(Nevetés)

de ez nem más néven kitalált személyiség,
mint Comey esetében;

nem, a név enyém, aavst néven szerepelek,
id. Alekszej Alekszejevics Venyegyiktov.

A név az enyém, mindenki lát,

de valójában, amit itt most csinálok,
és önökkel beszélgetek,

az másodlagos a whiskyhez képest,
amit ma este megiszom,

és a képet föltöltöm, föltöltöm, föltöltöm.

Az emberek majd a vállukat vonogatják,

és whiskyről, nőkről, kockás ingről
már nem lesznek képesek viccelődni,

és nem lesznek képesek sértegetni nőkkel,
whiskyvel, kockás inggel kapcsolatban.

Kitaláltam ezt a személyiséget,

s továbbra is (Fémes hang)

fejlesztem.

Én... (Nevetés) (Taps)

Tíz kopejka.

Vagy tíz cent?

Nem, ott más az árfolyam: kopejka.

Úgy tűnik, ha elgondolkoznak javaslatomon,

hogyan tereljék el magukról
a dühöt és az őrjöngést

efféle ártalmatlan elemek bevezetésével,

akkor megvédhetik magukat,

vagy minimálisra csökkenthetik
az önökre irányzott nyilak számát.

A whisky miatt támadják majd önöket,

hadd csinálják,

önöknek teljesen mindegy.

Ezért amikor valamilyen
politikai szatírát írok,

úgy reagálnak: "Megint piált?"

(Nevetés)

A másik rákontráz: "Igen,
állandóan whiskyzik, csak rátölt."

Ezzel foglalkoznak,
igazi támadás helyett;

én meg könnyedén elviselem.

Értik, ez belül van.

Az ember kiég, ha folyton támadják.

Mintha pucérak lennénk a sziklán.

Csak ülünk, nem tudjuk, mitévők legyünk.

Ez az egyik választható eszköz.

Lehet nem változtatni,

azt is lehet, amit Comey tett,

lehet azt is, amit én.

Az én módszerem hatékonyabbnak tűnik,

mert részben igazat tartalmaz,
csupán eltúlozva.

Elterelő hadművelet,

eltereli a nyilakat,
a dühöt, az őrjöngést.

"Venegyiktov megint piros kabátban!
Más kabátja nincs?

A Gazprom tömi pénzzel, de mindig
ugyanabban kabátban látjuk."

Hadd csámcsogjanak, csak csámcsogjanak!

Őszintén mondhatom: könnyebben élek.

Vannak nálam szerencsésebb példák is.

Befejezésül rájuk irányítom
az önök figyelmét.

Az orosz társadalomban élő
két kiváló asszonyról van szó,

Tina Kandelakiról s Kszenyija Szobcsakról.

Be kell, mutassam őket?

Hang a teremből: Nem!

AV: Kszenyija Szobcsak.

Először bűbájos, sikkes szőkeség
tévéadásokban, az illendőség határán,

az első szentpétervári polgármester lánya.

Majd a 2011-12-es
forradalmi események idején

azt mondják, a forradalom táborában volt

mint a [Putyin] elnök elleni
ellenállás jelképe,

és amikor megértette a fenye...

Annyian köszörülték rajta a nyelvüket,

hogy eldöntötte:
változtat a közösségi hálókon,

miközben ugyanaz marad, aki volt,

Most is bűbájos, sikkes szőkeség,
csokoládét népszerűsít.

Állandóan babakocsival látni,
nemrég született Platon nevű fia,

Nagyszerű anya!

Figyelem, ahogy a kommentekben
mind kevesebben támadják,

fölidézik, milyen volt régebben.

Ugyanaz maradt, én csak tudom,
szoktam vele beszélgetni.

Kszenyija Szobcsak maradt, aki volt,
de elterelte magáról a nyilakat.

Tina Kandelaki is.

Most sportcsatorna vezérigazgatója;
csakis a sport!

De azért ugyanaz maradt,

nézetei, viselkedése nem változott.

Tehát a módszer hatékony.

Mindenki maga dönt.

Önöket tán ez egyáltalán nem érinti?

Lehet, hogy vannak itt...

Kérem, emelje föl a kezét,
akit közösségi hálón soha nem támadtak!

Egy,

kettő, három, négy.

Kérem a fiókjukat, megszervezem.

(Nevetés)

Akkor majd megértik!

Mert önök nem értik, miről beszélek,
de szeretném, ha értenék.

Magukra uszítom a közönséget.

Majd azt mondom,
hogy maguk a cimboráim.

És kész!

(Nevetés)

Azt akarom mondani,
hogy ez bohóckodás, színház,

a whiskyvel, kockás ingekkel;
ez színház, bohóckodás.

Ezért ha bohócok közt piros orrú,
ilyen hajú bohócok lesznek,

így is lehet, de nem kötelező,

kockás hacukákban,

önöket támadni nem lesz szórakoztató.

De hisz a közösségi oldalak támadásai,
agressziói, dühei alaptalanok.

Az emberek a fóbiájukat élik ki.

S amikor azt látják, hogy valaki,
úgy tűnik, fölkínálkozott,

belelőnek.

Legyünk mind bohócok,
és életünk könnyebb lesz.

Köszönöm.

(Taps)