1965-ben a 17 éves középiskolás,
Randy Gardner

264 órát töltött ébren.

Vagyis 11 napot, hogy lássa,
hogyan birkózik meg az alváshiánnyal.

A második napon a szemei nem fókuszáltak.

Aztán nem volt képes tapintás útján
azonosítani a tárgyakat.

A harmadik napon Gardner kedvetlen volt
és nem volt koordináló képessége.

A kísérlet végére
összpontosítási nehézségei voltak,

ki-kihagyott a rövidtávú memóriája,

paranoiás lett,

és hallucinálni kezdett.

Jóllehet, Gardner helyrejött maradandó

lelki vagy testi problémák nélkül,

másoknál az alvás megvonása
hormonzavarokat,

betegségeket,

és – rendkívüli esetekben –
halált okozhat.

Csak most kezdjük érteni, miért alszunk,

de tudjuk, hogy elengedhetetlen.

A felnőtteknek éjszakánként
hét-nyolc óra alvásra van szükségük,

a serdülőknek pedig körülbelül tízre.

Álmosak leszünk, amikor
a testünk jelzi az agynak,

hogy fáradtak vagyunk,

és amikor a környezetünk jelzi,
hogy besötétedett.

A megjelenő altató hatású vegyi anyagok

– mint az adenozin és a melatonin –

könnyű álomba ringatnak,
amely aztán elmélyül,

s ettől lassul a légzésünk
és a szívverésünk

és ellazulnak az izmaink.

A nem-REM alvás során a DNS regenerálódik,

és másnapra a testünk feltöltődik.

Az Egyesült Államokban

becslések szerint a felnőttek 30%
és a serdülők 66%-a

rendszeresen kialvatlan.

Ez nem csak apró kellemetlenség.

Az alváshiány komoly
testi problémákat okoz.

Az alváshiány

a tanulásra,

a memorizálásra,

a kedvünkre

és a reakcióidőnkre is kihat.

Az alváshiány okozhat gyulladást,

hallucinációt,

magas vérnyomást,

sőt a cukorbetegséghez
és az elhízáshoz is hozzájárul.

2014-ben egy futballrajongó meghalt,

miután 48 órán át nézte
a Világkupa mérkőzéseit.

A halál oka végső soron agyvérzés volt.

A tanulmányok szerint a rendszeresen
kevesebb, mint hat órát alvóknál

négy és félszeresére nő
az agyvérzés kockázata

a hét-nyolc órát alvókhoz képest.

Egy ritka genetikai mutációt hordozó
embercsoport számára

az álmatlanság mindennapos.

A betegség halálos családi
álmatlanság néven ismert.

A kór a testet szörnyű
ébrenléti állapotban tartja,

és megakadályozza,
hogy az álom szentélyébe lépjen.

Hónapok vagy évek múlva

ez a fokozatosan romló betegség
demenciát és halált okoz.

Hogy tud az alvás megvonása
ennyi szenvedést okozni?

A tudósok szerint az agyban

káros anyagok gyülemlenek fel.

Amikor ébren vagyunk,

a sejtek aktívan használják
az energiaforrásainkat,

melyek melléktermékekké bomlanak,

pl. az adenozinra.

Az adenozin felgyűlik a szervezetben,

és megjelenik az alvásigény,
vagyis lassan elnyom az álom.

A koffein blokkolja az adenozint
érzékelő receptorokat.

Az agyban más káros anyagok
is felhalmozódnak,

és ha nem távolítjuk el őket,
túlterhelik az agyat

és a kialvatlanság számos
negatív tünetéhez vezetnek.

Mi történik ennek megelőzésére
az agyban alvás közben?

A tudósok felfedezték
a glimpatikus rendszert,

egy tisztító mechanizmust,
amely eltávolítja a káros anyagokat,

és főleg alvás közben aktív.

A rendszer a sejtek között felgyülemlő
mérgező melléktermékek eltávolítására

az agy-gerincvelői folyadékot használja.

A nyirokedényeket, amelyeken keresztül
az immunsejtek közlekednek,

nemrég fedeztek fel az agyban.

Szerepük lehet a naponta felhalmozott
káros anyagok eltávolításában is.

A tudósok folytatják az alvás regeneráló
mechanizmusának tanulmányozását,

mi pedig biztosak lehetünk abban,
hogy a nyugodt alvásra szükségünk van

testi és szellemi egészségünk megóvásához.