Ezt az óvodát 2007-ben terveztük.

Ezt az óvodát kör alakúra terveztük.

Tulajdonképpen egy végtelen körforgás
megy a tetőn.

Ha vannak gyerekeik,

akkor önök is tudják, hogy a gyerekek
imádnak köröket rajzolni.

Így néz ki a tető.

Hogy miért pont ilyenre terveztük?

Az óvoda igazgatója azt mondta:

"Nem akarok korlátokat!'

Én meg azt válaszoltam: "Az lehetetlen."

De ő ragaszkodott az elképzeléséhez: "Mi
lenne, ha háló venné körbe a tető szélét,

és az fogná meg a gyerekeket,
akik leesnek?"

(nevetés)

"Lehetetlen" - mondtam.

És persze a kormányhivatalnok
is ezen a véleményen volt:

"Persze, hogy kell ide korlát!"

De az ötletet mégis megvalósíthattuk
a fák körül.

Három fa nyúlik át ezen a lyukon.

Engedélyt kaptunk arra,
hogy ezt a kötelet korlátnak nevezzük.

De persze mást is lehet kezdeni 
egy kötélhálóval.

A gyerekek beleesnek.

Aztán még többen odajönnek,

és még többen,

és még többen.

(nevetés)

Néha egyszerre 40 gyerek
nyüzsög egy fa körül.

Az a kisfiú az ágon

annyira szereti a fát, hogy meg is eszi.

(nevetés)

És amikor valamilyen esemény zajlik,

körbeülnek a tető szélén.

Alulról olyan jól néz ki!

Mint a majmok az állatkertben.

(nevetés)

Etetés!

(nevetés)
(taps)

A tetőt a lehető 
legalacsonyabbra terveztük,

mert szerettük volna, hogy a gyerekek
a tetőn is mászkáljanak,

ne csak alatta.

És ha a tető túl magasan van,
akkor csak a plafont látja az ember.

A lábmosó - 
az udvaron sokféle vízcsap található.

Nézzék, a hajlékony csövekkel

le lehet spriccelni a barátainkat.

Ez a zuhany,

ez meg itt az előtérben egy normál csap.

De ha jól megnézik,

a kisfiú nem mossa, hanem épp

vizzel tölti meg a csizmáját!

(nevetés)

Az óvoda az év nagy részében
teljesen nyitott.

Nincs határ a benti 
és a kinti területek között.

Ez azt jelenti, hogy ez az épület
építészetileg tulajdonképpen egy tető.

A termek sincsenek
elválasztva egymástól.

Így aztán egyáltalán nincsenek 
akusztikai határok.

Ha az ember betesz egy csomó gyereket
egy csöndes dobozba,

lesznek köztük olyanok, akiket
ez nagyon feszélyez.

De ebben az óvodában

nincs ok az aggodalomra.

Mert nincsenek határok.

És az igazgató szerint

ha a sarokban álldogáló fiú
nem akar a szobában maradni,

akkor elmehet.

Végül úgyis visszajön - 
az épület kör alakú.

(nevetés)

De az a lényeg, 
hogy ilyenkor általában

a gyerekek mindig bújkálnak valahol.

Itt viszont egyszerűen elmennek, 
aztán visszajönnek.

Ez egy természetes folyamat.

Másodszor pedig úgy gondoljuk,
hogy a zaj nagyon fontos.

Önök is tudják, hogy a gyerekek
jobban alszanak, ha zaj van körülöttük.

Csöndes helyen nem alszanak.

És ebben az óvodában

a gyerekek fantasztikusan tudnak
koncentrálni a foglalkozások során.

És tudják, a mi fajtánk 
a dzsungelben nőtt fel, zajjal körülvéve.

Szükségük van a zajra.

Önök is tudnak a barátaikkal beszélgetni
egy zajos bárban.

Nem úgy lettünk kitalálva, 
hogy csendben legyünk.

És ugye manapság

megpróbálunk mindent mi irányítani.

Tudják, minden teljesen nyitott.

Gondoljanak arra,

hogy mínusz 20 fokban síelni tudunk,

nyáron meg úszni megyünk.

A homok 50 fokos.

És az is tény, hogy vízállóak vagyunk.

Soha nem olvadunk el az esőben.

Ezért a gyerekeknek kint kell lenniük.

Így kell bánnunk velük.

Így osztják fel a termeket.

Kéne, hogy segítsenek a nevelőknek,

de nem teszik.

(nevetés)

Nem én raktam be oda.

Egy terem.

És egy mosdó.

A kút körül beszélgetnek egymással.

És az osztályban mindig vannak fák is.

Itt egy majom próbál felülről
kihalászni egy másikat.

(nevetés)

Majmok.

(nevetés)

És minden teremben
van legalább egy tetőablak.

Itt jön be a Mikulás karácsonykor.

Ez egy melléképület,

közvetlenül az ovális
óvodaépület mellett.

Az épület csak öt méter magas,
de hét emelete van.

Persze emiatt nagyon 
alacsonyak a plafonok,

úgyhogy oda kell figyelni a biztonságra.

Odatettük a gyerekeinket,
egy fiút és egy lányt.

Megpróbáltak bejutni.

A fiú beütötte a fejét.

De nem lett baja. Jó erős a koponyája.

Kemény fából faragták. Az én fiam!

(nevetés)

Éppen azt próbálja felmérni,
hogy biztonságos-e leugrani.

Aztán más gyerekeket is beengedtünk.

Amint tudják, Tokióban
rettenetes dugók vannak.

(nevetés)

Elöl a sofőr,
de még meg kell tanulnia vezetni.

Mostanában

a gyerekeknek szükségük van arra,
hogy megtapasztaljanak egy kis veszélyt.

És ebben a helyzetben

megtanulnak segíteni egymásnak.

Ez a társadalom. Ezek azok a lehetőségek,
amelyeket manapság elveszítünk.

Ezen a rajzon egy kisfiú mozgása látható

9:10 és 9:30 között.

Az épület kerülete 183 méter.

Úgyhogy nem éppen kicsi.

És ez a fiú összesen
6000 métert tett meg aznap reggel.

De ez még nem minden:

ebben az óvodában a gyerekek
átlagosan 4000 métert tesznek meg.

És ezek a gyerekek azok, akik
sok más óvodással összehasonlítva

a legjobb erőnléttel rendelkeznek.

Az igazgató azt mondja:

"Nem tartunk edzéseket.
Kirakjuk őket a tetőre,

mint a birkákat."

(nevetés)

Ők meg csak szaladnak.

(nevetés)

A mondandóm lényege az, 
hogy ne irányítsuk őket,

ne óvjuk őket túlzottan,

és néha muszáj elbotlaniuk.

Néha meg kell sérülniük,

és így megtanulják,

hogy hogyan kell élni ebben a világban.

Szerintem az építészet képes arra,
hogy megváltoztassa a világot

és az emberek életét.

És ez egy olyan próbálkozás, amellyel 
a gyerekek életén szeretnénk változtatni.

Köszönöm szépen.

(taps)