♪ [zene] ♪
- [Nixon elnök] A mai napon
elrendelem az árak és bérek
teljes befagyasztását
az Egyesült Államokban.
– [Bemondó] 1971 augusztusában,
az infláció megfékezésére
Richard Nixon elnök
egyszerűen bejelentette,
hogy az áremelés ezentúl törvényellenes.
Rövidesen Nixon bejelentése után
a következő helyzet alakult ki a piacon.
A piaci egyensúlyi ár
az aktuális áraknál magasabb volt,
de törvényellenes lett árat emelni.
Az árak elérték az árplafont,
amit a törvény engedélyezett.
Árplafon mellett a vásárló
már nem tudja jelezni
a magasabb keresletet azzal,
hogy magasabb árat ajánl.
A eladót pedig nem ösztönzi semmi
a kínálat mennyiségének növelésére,
mivel nem emelheti az árat.
Az eredmény hiány, hiány.
A kereslet mennyisége
meghaladja a kínálatot.
Pl. a 70-es évek üzemanyag árplafonja
miatt általánossá vált,
hogy nem volt benzin a benzinkúton.
A történet nem ér véget itt.
Többen szerettek volna benzint vásárolni,
de nem volt elég benzin.
Tehát ki kapja meg a benzint?
Ahelyett, hogy árlicittel
alakult volna ki verseny a benzinért,
a vásárlók egyre hosszabb sorokban vártak,
valójában az idejükkel licitálva.
A 70-es években az emberek órákat vártak
a benzinkúton, hogy tankolhassanak.
Tehát amíg a benzin valódi ára
nem emelkedett,
növekedett az az ár, amit az emberek
az idejükkel fizettek meg.
Ráadásul, mikor a vásárló
pénzzel fizet az üzemanyagért,
az eladó a pénzt megkapja.
Mikor a vásárló
az idejével fizet a benzinért,
az időt nem kapja meg az eladó.
Az idő csak elpazarolódik.
Emlékszünk még a korábbi videókból,
hogy a virág kereskedelem esetén
hogyan koordinálja az árrendszer
emberek ezreinek cselekedeteit
az egész világon?
A helyi árszabályozással
a gazdaság koordinálatlanná vált.
Az acélhiány azt jelentette,
hogy az építőmunkásokat
haza kellett küldeni
és az új építkezéseket elhalasztották.
Gyárakat és irodákat kellett bezárni,
mikor a hiány miatt nem tudtak működni.
Egy cég bezárásakor
a tőlük függő cégek is bezártak.
Talán a legironikusabb eset,
hogy az acél fúróeszközök hiánya
megnehezítette az olajfúrást,
pont akkor,
mikor az USA épp történelmének
legnagyobb energiaválságán esett át.
Más különös dolgok is történtek.
Egy piacgazdaságban,
amikor a keleti parton lehűl az idő,
és megnő a fűtőolaj iránti kereslet,
a vállalkozók olajat szállítanak onnan,
ahol alacsony az értéke,
például a napos Kaliforniából
oda, ahol magas az értéke,
mint a hideg New Hampshireben.
Megveszik olcsón, eladják drágán.
Árszabályozás mellett
a fűtőolaj magas értékű fogyasztói
nem tudtak magasabb árat kínálni,
így a vállalkozóknak nem volt érdeke
olajat szállítani oda,
ahol a legnagyobb kereslet volt rá.
Eredményképp '72-73 kemény telén
az emberek fagyoskodtak a keleti parton,
pedig az USA más részein élőknek
elég olajuk volt a medencék fűtésére is.
Aztán elkezdtek hullani a csirkék.
Plafonárat vezettek be a csirkék árára,
de nem a takarmány árának alapján.
A gazdálkodók rájöttek,
hogy az árszabályozás mellett
igazából pénzt veszítenének,
ha felhizlalnák a csibéket
és elvinnék őket a piacra.
Ezért a gazdák kiscsibék
millióit pusztították el.
[Csibe] “Köszi, árszabályozás.”
[Bemondó] És még hosszan lehetne sorolni
az ezekhez hasonló,
furcsa, nem szándékos következményeket.
A következő pár videóban
alaposabban megnézzük
az árplafon hatásainak öt típusát,
és azt, hogyan elemezzük ezeket
a kereslet és kínálat segítségével.
[Narrátor] Ha szeretné magát tesztelni,
kattintson a kérdésekre.
Ha pedig készen áll a folytatásra,
kattintson a következő videóra.