"A szépség átok."– gondolta Psyché, mialatt kinézett a sziklaperem fölött, ahol apja magára hagyta. Annyira tökéletesen gyönyörűnek született, hogy Vénusz, a szerelem istennője új megtestesüléseként imádták őt. Ám földi halandó rajongói meg sem merték közelíteni. Apja Apolló, a fény, az értelem és prófécia istenének jósnőjéhez fordult segítségért. Azt tanácsolta neki, tegye ki leányát egy puszta sziklára, ahol egy vad, gonosz, kígyószerű szárnyas gonosz lény fogja feleségül venni őt. Psyché a sziklára kivetve Zephyrus szelíd szellőjét érezte, amint enyhe fuvallattal a levegőbe emelte őt. Egy palota előtt tette le. "Hazaértél." – mondta egy testetlen hang. "Hitvesed vár a hálószobában, ha elég bátor vagy, hogy találkozz vele." Van elég bátorságom hozzá, biztatta magát Psyché. A hálószobában olyan sötét volt, hogy nem láthatta vőlegényét. De egyáltalán nem érezte kígyószerű szörnyetegnek. A bőre bársonyos volt, hangja és viselkedése kedves. Psyché megkérdezte, ki ő, de Cupido azt mondta, hogy erre az egy kérdésre soha nem válaszolhat. Ha Psyché igazán szereti őt, akkor ez nem fontos. Minden éjjel eljött asszonyához. Nemsokára Psyché teherbe esett. Boldog volt, ugyanakkor kétségbeesett. Hogy nevelje fel gyermekét olyan társsal, akit még soha nem látott? Azon az éjjelen Psyché megleste alvó vőlegényét egy olajlámpa fényénél. Cupido isten volt ő, ki nyilaival szenvedélyes vonzalmat szít istenekben és emberekben egyaránt. Psyché elejtette a lámpást, a forró olajjal megégette Cupidót. Vőlegénye bevallotta, hogy azóta szereti, mióta féltékeny anyja, Vénusz megkérte, hogy nyilával hozzon szégyent a lányra. Ám Psyché szépsége rabul ejtette, és saját magát lőtte meg nyilával. Mégsem tudta elhinni, hogy emberek s istenek egyenlők lehetnek a szerelemben. Most, hogy Psyché meglátta őt, boldogsághoz fűzött reményük összeomlott, ezért Cupido elrepült. Psyché ott maradt kétségbeesve, míg a hang újra szólt hozzá, és megerősítette, hogy lehetséges, hogy egyenrangúan szeressék egymást Cupidóval. Felbátorodott, és vőlegénye keresésére indult. De Vénusz feltartóztatta őt, azt mondta, csak akkor ismeri el házasságukat, ha Psyché egy sor lehetetlen feladatot teljesít. Először szét kellett válogatnia egy halom magot egyetlen éjszaka alatt. Mikor majdnem elhagyta a remény, egy kis hangyacsapat megszánta, és segítettek a munkában. Az első próbát sikeresen kiállta. Következő feladata az volt, hogy hozzon Vénusznak az aranygyapjúból, melyről az a hír járta, hogy megvéd a kóbor rablóktól, ám a folyó istene megmutatta neki, hogyan gyűjtheti össze a tüskebokrokon fennakadt szálakat, és sikeresen teljesítette a próbát. Végül alá kellett szállnia az Alvilágba, és rávenni Proserpinát, a holtak istennőjét, hogy adjon Vénusznak egy cseppet a szépségéből egy szelencében. A testetlen hang ismét Psyché segítségére sietett. Azt tanácsolta, hogy vigyen mézeskalácsot Cerberusnak, az Alvilágot őrző kutyának, és érméket, amikkel fizethet a révésznek, Charonnak, hogy vigye őt át a Styx folyón. Psyché, miután a harmadik, utolsó feladatot is teljesítette, visszatért az élők világába. Vénusz palotája előtt kinyitotta Proserpina szépségszelencéjét, remélve, hogy megtarthat belőle valamennyit. De az nem szépséggel, hanem mély álommal volt tele, és Psyché álomba zuhant az úton. Cupido épp felépült sebesüléséből, odarepült alvó menyasszonyához. Elmondta, hogy tévedett, és ostoba volt. Psychének az ismeretlennel szembeni bátorsága bizonyította, hogy igazán egyenlők. Cupido ambróziát itatott kedvesével, s az istenek italával halhatatlanná tette. Kevéssel ez után Psyché életet adott lányuknak. Gyönyörűségnek nevezték el. Ő, Cupido és Psyché, kinek neve lelket jelent, azóta is bonyolítják az emberek szerelmi életét.