[2016. április 3-án a történelem legnagyobb adatszivárogtatását láthattuk.] [A Panama-akták gazdag és befolyásos embereket fedtek fel,] [akik hatalmas összegű pénzt rejtegetnek offshore számlákon.] [Mit jelent ez?] [Felhívtuk Robert Palmert a Global Witnesstől, hogy elmagyarázza.] Ezen a héten özönvízként érkeztek a hírek a 11 millió kiszivárgott dokumentum miatt, ami a panamai székhelyű ügyvédi irodából, a Mossack Fonsecából származik. Ezen akták nyilvánosságra hozatala felemeli a fátylat a titokzatos offshore világ egy parányi darabjáról. Betekintést nyerünk abba, hogyan fordulnak kliensek, bankok és ügyvédek a Mossack Fonsecához hasonló cégekhez azzal, hogy: '' Nos, mi egy névtelen céget akarunk, tudnak-e ilyennel szolgálni?'' Láthatjuk az emaileket, láthatjuk az üzenetváltásokat, láthatjuk a mechanizmust, hogyan működik ez. Ennek már most szinte azonnali következményei vannak. Izland miniszterelnöke lemondott. Arról is van hírünk, hogy a kegyetlen szíriai diktátor Bashar Al-Assad egyik szövetségesének szintén van offshore cége. Vannak olyan vádak, amik egy 2 milliárd dolláros nyomot Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz vezetnek vissza egy gyerekkori, közeli baráton keresztül, aki világhírű csellista. És sok gazdag egyén lesz és mások is, akik félhetnek a soron következő történetektől, és a soron következő kiszivárgott dokumentumoktól. Na most ez úgy hangzik, mint egy kémregény vagy egy John Grisham regény cselekménye. Nagyon távolinak tűnik öntől, tőlem, egyszerű emberektől. Miért kellene, hogy érdekeljen ez minket? De az az igazság, hogy ha gazdag és befolyásos egyének a pénzüket offshore-ban tarthatják, és nem fizetnek adót, ahogy azt kellene, azt jelenti, hogy kevesebb pénz jut létfontosságú szolgáltatásokra, mint az egészségügy, oktatás, utak. És ez minket is érint. Na most, az én szervezetem, a Global Witness számára, ez az expozé fenomenális volt. A világsajtó és a politikai vezetők arról beszélnek, hogy magánszemélyek hogyan használhatják az offshore titoktartást arra, hogy elrejtsék a vagyonukat --- amiről mi egy évtizede beszélünk és írunk. Szerintem most sokan érzik a világot érthetetlennek és zavarba ejtőnek, és nehezen értik meg, hogyan működik az offshore világ. Én szeretek rá úgy gondolni, mint egy matrjoska babára. Szóval létezhet egy cég egy másik cégbe ásva, ami egy másik cégbe van ásva, ezzel szinte lehetetlenné téve annak megértését, ki is áll ezen cégszerkezetek mögött. Nagyon nehéz lehet a hatóságok számára, vagy az adóhatóságok, újságírók, civilek számára megérteni, mi is történik valójában. Azt is érdekesnek tartom, hogy erről kevesebbet tudósítottak az Egyesült Államokban. Ez valószínűleg azért van, mert ebben a botrányban még nem lepleztek le kiemelkedő amerikait. Ez nem azért van, mert nincsenek gazdag amerikaiak, akik offshore-ban rejtenék el a vagyonukat. Hanem azért, mert abból adódóan, ahogy az offshore működik, a Mossack Fonsecának kevesebb amerikai kliense van. Úgy gondolom, ha kajmán-szigeteki adatszivárgást látnánk, vagy Delaware, Wyoming vagy Nevada területéről, akkor sok eset vezetne vissza amerikaiakhoz. Sőt, több amerikai államban kevesebb információra van szükség, kevesebb információt kell megadni ahhoz, hogy céghez jusson, mint egy könyvtári olvasójegy igénylésénél. Az efféle titkolózás Amerikában lehetővé tette, hogy oktatási dolgozók iskolásokat használjanak ki. Lehetővé tette, hogy szélhámosok sebezhető befektetőket használjanak ki. Ez a fajta viselkedés mindannyiunkra hatással van. A Global Witnessnél megvizsgáltuk, hogyan néz ez ki a gyakorlatban? Hogy működik ez valójában? Szóval azt tettük, hogy egy álcázott nyomozót 13 manhattani céghez küldtünk el. A nyomozónk egy afrikai miniszternek adta ki magát, aki gyanús tőkét akart az államokba hozni, hogy házat, jachtot és repülőt vegyen. Ami igazán megdöbbentő volt, hogy egy ügyvéden kívül mind ajánlatokat tett a nyomozónknak arra, hogyan hozza át azt a tőkét. Ezek előzetes találkozások voltak, és egyik ügyvédnek se voltunk a kliensei, és természetesen pénz se váltott gazdát, de megmutatja a gondot a rendszerrel. Az is fontos, hogy ne csak ezekre az esetekre gondoljunk. Ez nem csak egy ügyvédről szól, aki beszélt egy álcázott nyomozóval, és ajánlatot tett neki. Nem csak egy feljebbvaló politikusról szól, aki belekeveredett egy botrányba. Ez arról szól, hogyan működik a rendszer, ami elmélyíti a korrupciót, az adócsalást, a szegénységet és a bizonytalanságot. És hogy ez megoldódjon meg kell változtatni a játékot. Meg kell változtatnunk a játék szabályait, hogy megnehezítsük az efféle viselkedést. Lehet, hogy reménytelennek tűnik, mintha semmit se tehetnénk ellene, mintha soha semmi nem változna, mintha mindig léteznének gazdag és befolyásos személyek. De optimistaként tényleg úgy látom, hogy lassan jönnek a változások. Az utóbbi években igazi törekvést láttunk a nagyobb átláthatóságra a tulajdonosi szerkezet tekintetében. David Cameron brit miniszterelnök politikai napirendre tűzte az ügyet az Észak-Írországban 2013-ban tartott G8 csúcstalálkozón. Azóta pedig az Európai Unió tagállami szinten központi cégnyilvántartást hoz létre arról, hogy ki irányítja valójában a cégeket Európa-szerte. Az egyik szomorú dolog az, hogy az USA le van maradva. Kétpárti törvényhozást vezettek be a Fehér Házban és a szenátusban, de ez nem hoz annyi haladást, mint szeretnénk. Szóval nagyon szeretnénk ha a Panama-akták, ez az alapos betekintés az offshore világba, egyfajta nyitást hoznának az Államokban és világ többi részén is. Számunkra a Global Witnessnél ez a változás ideje. Arra van szükségünk, hogy a hétköznapi emberek dühösek legyenek amiatt, ahogy az emberek titkos cégek mögé rejthetik személyazonosságukat. Arra van szükségünk, hogy az üzletemberek fellázadjanak és azt mondják: ''Az efféle titkolózás nem tesz jót az üzletnek.'' Arra van szükségünk, hogy a politikai vezetők felismerjék a problémát és elkötelezzék magukat a titkok felfedésére irányuló törvényváltoztatás mellett. Együtt véget vethetünk a titkolózásnak, ami jelenleg lehetővé teszi az adócsalás, a korrupció és a pénzmosás virágzását.