Hírmondó: A városban nagy terjedelmű a katasztrófa sújtotta terület.

... ezen a helyen csapott le, fákat kicsavarva a földből, ablakokat betörve,

házak tetejét letépve.

Caitria O'Neill: Az én voltam

a házunk előtt Monson, Massachusettsben tavaly júniusban.

Miután egy EF3-as erősségű tornádó egyenesen keresztül hasított a városunkon,

és a tetőnk egy részét leszedte,

úgy döntöttem, Massachusettsben maradok

ahelyett, hogy folytatnám a mesterképzést,

ami miatt hazavittem a költözéshez szükséges dobozokat aznap délután.

Morgan O'Neill: Június 1-jén még nem voltunk katasztrófaszakértők,

de június 3-án már úgy tettünk, mintha azok lennénk.

Ez az élmény megváltoztatta az életünket.

És most mi próbáljuk megváltoztatni az élményt.

CO: Tornádók nem szoktak Massachusettsben előfordulni.

És én okosan ott álltam az első udvarban,

mikor a hegyről éppen közeledett egy.

Miután egy lámpaoszlop repült el mellettünk, a családom és én a pincébe rohantunk.

Fák csapódtak a háznak, az ablakok betörtek.

Végül mikor kijutottunk a hátsó ajtón,

transzformátorok égtek az utcán.

MO: Én itt voltam Bostonban.

PhD hallgató vagyok az MIT-n,

és történetesen légköri tudományt tanulok.

És ez még csak most lesz igazán különös.

A tornádó idején a Természettudományi Múzeumban voltam,

és a tornádómodellel játszadoztam.

Így nem vettem észre a hívását.

Hívást kapok Caitriától, hallom a híreket,

és elkezdem nyomon követni a radart online,

hogy telefonálni tudjak a családnak, ha egy újabb szupercella alakul ki a térségben.

Akkumulátorokkal és jéggel felszerelkezve aznap késő éjszaka hazavezettem.

Egy régi templommal szemben lakunk,

ami a viharban elvesztette jellegzetes tornyát.

Egyik napról a másikra közösségi gyülekezőhellyé vált.

A városháza és a rendőrség is közvetlen csapásokat szenvedett,

így azok az emberek, akik segíteni akartak, vagy akiknek információra volt szükségük,

a templomhoz mentek.

CO: A templomhoz sétáltunk, mert azt hallottuk, hogy ott meleg ételt adnak,

de amikor odaértünk, problémákkal szembesültünk.

Néhány nagy termetű, izzadt férfi állt láncfűrésszel

a templom központi részén,

de senki nem tudta, merre küldje őket,

mert még nem lehetett tudni a kár mértékét.

Ahogy figyeltük őket, azt vettük észre, hogy egyre idegesebbé válnak, és elindulnak,

hogy keressenek valakit, akinek segíthetnek.

MO: Így elkezdtünk szervezkedni.

Miért? Valakinek kellett.

és felajánlottunk a segítségünkre sietőnknek némi infrastruktúrát.

Majd két laptoppal és egy AirCarddal felszerelkezve

megépítettük a saját túlélési gépezetünket.

(Taps)

CO: Tornádó volt,

és mindenki a templomhoz siet, hogy néhány dolgot odavigyen, és önkénteskedjen.

MO: Mindenki ruhákat adományoz.

Leltárt kell készítenünk az adományokról, amik felhalmozódnak itt.

CO: Igen, és szükségünk van forródrótra. Tudnál készíteni egy Google Voice számot?

MO: Igen, persze. És azt is meg kell mondanunk az embereknek, hogy mit ne hozzanak.

Létrehozok egy Facebook fiókot. Nyomtatnál szórólapokat a környező területeknek?

CO: Rendben, de még azt sem tudjuk, hogy éppen melyik háztartás fogad el segítséget.

Önkénteseket kell toboroznunk, és szétküldenünk őket.

MO: Meg kell mondanunk az embereknek, hogy mit ne hozzanak.

Nézd, itt egy közvetítőkocsi. Megmondom nekik.

CO: A hírekből tudja a számomat?

Nincs szükségünk több fagyasztóra.

MO: Nem fedezi a biztosítás? Szüksége van egy brigádra a háztető kátrányozásához? CO: Hat karton üdítő érkezik egy órán belül?

Együtt: Valaki szerezzen nekem post-iteket!

(Nevetés)

CO: Majd a közösség többi tagja is rájött,

hogy nekünk válaszaink vannak.

MO: Három vízforralót tudok adományozni,

de valakinek ide kellene jönnie értük.

CO: Az autóm a nappalimban van.

MO: A cserkész csapatom újjáépítene 12 postaládát.

CO: A kiskutya eltűnt, és a biztosítás nem fedezi a kéményeket.

MO: A hitközösségemből 50 főnek egy hétig szállásra és ételre lenne szüksége,

amíg a házakat javítjuk.

CO: Tegnap arra a helyre küldött a Washington Streeten,

és most mérges szömörce okozta kiütésekkel vagyok tele.

Tehát ez töltötte ki a napjainkat.

Meg kellett tanulnunk, hogyan adjunk gyorsan válaszokat a felmerülő kérdésekre,

és hogyan oldjunk meg problémákat kevesebb, mint egy perc alatt,

mert különben valami fontosabb dolog jöhet közbe,

és ez elmaradhat.

MO: Nem kaptunk hatáskört sem a városi tanácstól,

sem a katasztrófavédelmi igazgatótól, sem a United Waytől.

Egyszerűen elkezdtünk válaszokat adni a kérdésekre, és döntéseket hozni,

mert valakinek, akárkinek meg kellett tennie.

És miért ne én legyek az? Kampányszervező vagyok.

Értek a Facebookhoz.

És kettő van belőlem.

(Nevetés)

CO: Az a helyzet, ha árvíz van, tűz vagy hurrikán,

akkor neked vagy valaki hasonlónak

fel kell lépnie, és elkezdeni megszervezni a dolgokat.

A másik dolog, hogy ez nehéz.

MO: Egy újabb 17 órás nap után a földön fekve,

Caitria és én kiürítettük a zsebeinket,

és próbáltunk a tucatnyi papírdarabka között összefüggéseket keresni --

minden kis információ foszlány, amire gondolni kellett, és amit elő kellett készíteni

azért, hogy valakin segítsünk.

Még egy nap és egy zuhanyzás után a menedékhelyen

ráébredtünk, hogy ennek nem kellene ilyen nehéznek lennie.

CO: Egy olyan országban, mint a miénk

a wi-fi az életünk része,

a gyors újjáépítésnek gyerekjátéknak kell lennie a technológiát kihasználva.

Az olyan rendszerek, mint amilyet menet közben létrehoztunk,

előre rendelkezésre állhatnak.

És ha katasztrófa után a közösségből

néhányan szervező szerepbe kerülnek az összes területen,

ezeknek az eszközöknek rendelkezésre kell állniuk.

MO: Így elhatároztuk, hogy megépítjük őket --

egy újjáépítő csomag,

valami, amit katasztrófák után bevethet

bármely helyi szervező.

CO: Úgy döntöttem, hogy az országban mardok,

feladom a mesterképzést Moszkvában,

és teljes munkaidőben azon dolgozom, hogy ez sikerüljön.

Az elmúlt év folyamán

a közösségen alapuló katasztrófa utáni helyreállítás szakértőivé váltunk.

Három fő problémát fedeztünk fel

a dolgok jelenlegi működésével kapcsolatban.

MO: Az eszközök. A nagy segélyszervezetek kivételesek

nagy jelentőségű erőforrások eljuttatásában egy katasztrófa után.

Gyakran nagyon kürölhatárolt küldetést teljesítenek,

de utána elmennek.

Emiatt a helyi lakosságra marad,

hogy a spontán megjelenő önkéntesekkel és adományok ezreivel foglalkozzanak,

és mindezt mindenféle képzettség és eszközök nélkül.

Így post-iteket, Excelt vagy Facebookot használnak.

De ezek közül egyik eszköz sem teszi lehetővé a fontos információk

kiszűrését a sok fénykép és jókívánság közül.

CO: Az időzítés.

A katasztrófaenyhítés alapvetően ellentétes politikai kampány.

Egy politikai kampányt

érdekeltség és kapacitás nélkül kezdünk, amit mozgósítani lehetne.

Mindkettőt fokozatosan kell felépíteni

a választás idején, míg a mozgósítás a csúcsponthoz nem ér.

Katasztrófa esetén bár megvan minden érdekeltség,

a kapacitás hiányzik.

A térségünk megsegítése érdekében

történő internetböngészés 50%-ra körülbelül csak hét nap

áll rendelkezésre.

Majd megrendeznek egy sporteseményt,

és a következő öt év újjáépítési szükségleteihez csak az addig

összegyűjtött erőforrások állnak rendelkezésre.

Ez Katrináról egy dia.

Joplinról egy görbe.

Ez itt egy grafikon az áprilisi dallasi tornádókról,

ahol szoftvert telepítettünk.

Itt egy szakadék található.

Az érintett háztartásoknak meg kell várniuk, hogy a biztosítási kárbecslő kimenjen,

mielőtt segítséget fogadhatnának el ingatlanaikon.

Dallasban az érdeklődés körülbelül csak négy napig tart, ez az idő áll redelkezésre.

MO: Adatok.

Az adatok természetüknél fogva nem vonzóak,

de fellendíthetik egy terület újjáépítését.

A FEMA és az állam

fizeti a központilag kinyilvánított katasztrófa költségének 85%-át,

a számla fennmaradó 15%-ának kifizetése a városra marad.

Ilyenkor ez a költség magas lehet,

de ha a város mozgósítani tud X számú önkéntest Y órára,

akkor annak a munkának a dollárértéke

a város javára szolgál.

De ezt ki tudja?

Képzeljék el azt a szorongató érzést,

amikor éppen szétküldtek 2000 önkéntest, és nem tudják bizonyítani.

CO: Ez három probléma közös megoldással.

Ha megszerezzük a megfelelő eszközöket a megfelelő időben

azoknak az embereknek, akik szükségszerűen fellépnek,

és elkezdik a közösségüket újra felépíteni,

új mintát hozhatunk létre a katasztrófa utáni helyreállításban.

MO: Szükségünk volt toborzási eszközökre, adomány adatbázisra,

jelentésre a szükségletekről, az önkéntesek távolról való elérésére.

Valamint egy weboldalra, ami erre könnyen használható.

CO: És segítségre volt szükségünk.

Alvin, a szofverfejlesztőnk és társalapítónk, létrehozta ezeket az eszközöket.

Chris és Bill az idejét arra szánta,

hogy az eljárásokat és a partnerségeket kihasználja.

Tavaly január óta katasztrófa súlytotta területekre repülünk,

hogy telepítsük a szoftvert, oktassuk a lakosságot,

és jogosultságot adjunk a szoftverhez azokon a területeken, amik készülnek egy esetleges katasztrófára.

MO: Elsők között tavaly áprilisban a dallasi tornádók után vezettük be.

Egy városba repültünk, ahol egy elavult weboldallal

és egy zavaros Facebook felülettel próbálták rendszerezni a kapott válaszokat.

És bevezettük a saját felületünket.

Az érdeklődés az első négy napra korlátozódótt.

Az igények viszont akkor érkeztek be,

mikor a hírek lecsengtek.

Mégis rendelkedésre álltak az emberek nyújtotta jelentős erőforrások,

ezért képesek voltak a lakosság igényeinek kielégítésére.

CO: Tehát működik, de lehetne jobb is.

Katasztrófa utáni helyreállításnál sokat számít a veszélyhelyzetekre való felkészültség,

mert az biztonságosabbá és rugalmasabbá teszi a városokat.

Képzeljék el, ha ezeket a rendszereket már egy katasztrófa előtt elő tudnánk

készíteni egyes helyeken.

Tehát ezen dolgozunk.

Azon dolgozunk, hogy több helyre eljuttassuk a szoftvert.

Így az emberek előre látják, megtanulják használni,

és előre fel tudják tölteni

azokkal a mikro információkkal, amik az újjáépítés mozgatórugói.

MO: Nem nagy ördöngősség.

Ezek az eszközök kézenfekvőek és az emberek akarják őket.

A szülővárosunkban féltucat lakost oktattunk,

hogy egyedül is használni tudják a webes eszközöket.

Mert Caitria és én itt lakunk Bostonban.

Azonnal átvették,

és hatalmas energiával művelik.

Tavaly június 1-je óta több mint három önkéntes csoport dolgozik

szinte minden nap azon, hogy megbizonyosodjanak

róla, hogy a helybéliek megkapják, amire szükségük van, és visszatérhetnek az otthonaikba.

Forródrótjuk, táblázataik, és adataik vannak.

CO: És ez mindent megváltoztat.

Ez év június 1-jén volt az egy éves évfordulója

a Monson tornádónak.

Közösségünk sohasem volt még ennyire szoros kapcsolatban és ennyire erős.

Ugyanezt a változást láttuk

Texasban és Alabamában.

Nem kell hozzá Harvard vagy MIT dimploma,

hogy egy katasztrófa után megoldjuk a problémákat,

egy helybéli is elegendő.

Mindegy mennyire jó egy segélyszervezet, abban amit csinál,

végül úgyis haza kell menniük.

De, ha helyieknek adják az eszközöket,

ha megmutatják nekik, hogy mit tehetnek az újjáépítés érdekében,

szakértőkké válnak.

(Taps) MO: Jól van. Menjünk.

(Taps)