A nyelv lényeges része az életünknek,
és gyakran magától értetődőnek vesszük.
Segítségével tudunk közölni
gondolatokat és érzéseket,
elmerülni regényekben,
üzeneteket küldeni,
és barátokat üdvözölni.
Nehéz elképzelni, hogy esetleg képtelenek
lennénk a gondolatokat szavakba önteni.
De ha a nyelvnek az agyban
található kényes hálózatát
megzavarja agyvérzés,
betegség vagy sérülés,
valóban szó nélkül maradhat az ember.
Ez a rendellenesség, aminek afázia a neve,
megronthatja a kommunikáció minden részét.
Az afáziában szenvedők intelligenciája
változatlan marad.
Tudják, mit szeretnének mondani,
de nem mindig tudják helyesen
kifejezni a mondanivalójukat.
Akaratlanul is használhatnak
helyettesítést, amit parafáziának hívunk,
vagyis felcserélhetnek rokonszavakat,
és kutyát mondanak macska helyett,
vagy szavakat, melyek hasonlóan hangzanak,
például házikó és hátasló.
Néha a szavaik teljesen
felismerhetetlenek is lehetnek.
Az afáziának több típusa van,
amiket két csoportba osztunk:
fluens vagy receptív afázia
és nem fluens vagy expresszív afázia.
A fluens afáziásoknak lehet
normális beszédképességük,
de a szavaik értelmetlenek.
Nehezen fogják fel mások beszédét,
és sűrűn nem ismerik fel
a saját beszédhibáikat.
Másfelől a nem fluens afáziásoknak
jó felfogóképességük lehet,
de hosszú szüneteket tartanak,
és nyelvtani hibákat vétenek.
Mindannyiunknak vannak néha olyan
a "nyelvem hegyén van" pillanataink,
amikor nem jut eszünkbe egy szó,
de az afázia nagyban megnehezítheti akár
mindennapi tárgyak megnevezését is.
Még az írás és olvasás is lehet
fáradságos és frusztráló.
Tehát hogyan is történik
a beszédkészség elvesztése?
Az emberi agynak két féltekéje van.
A legtöbb embernél a bal félteke
felelős a nyelvért.
Ezt onnan tudjuk, hogy 1861-ben
egy orvos, Paul Broca
tanulmányozott egy pácienst,
aki a "cserez" szón kívül
semmi mást nem tudott mondani.
A páciens agyának halál utáni
tanulmányozása során
Broca felfedezett egy hatalmas
sérülést a bal agyféltekén,
amit most Broca-területként ismerünk.
Tudósok szerint részben a Broca-terület
felelős a tárgyak megnevezéséért
és a beszédet irányító izmok mozgatásáért.
A Broca-terület mögött található
a Wernicke-terület a hallókéreg közelében.
Az agy ott társít jelentést
a beszédhangokhoz.
A terület sérülése következtében az agy
elveszítheti a nyelvfelfogás képességét.
Az afáziát az egyik vagy mindkét
terület károsodása okozza.
Szerencsére az agynak
vannak más területei is,
amelyek támogatják ezeket
a nyelvi központokat,
és segítenek a kommunikációban.
Még a mozgást irányító agyi területek
is kapcsolódnak a nyelvhez.
FMRI tanulmányok kimutatták, hogy ha
cselekvő igéket hallunk, pl. fut, táncol,
az agy mozgásért felelős
részei aktivizálódnak,
mintha a test tényleg futna vagy táncolna.
A másik félteke is hozzájárul a nyelvhez,
mivel fokozza a beszédünk
ritmusát és intonációját.
Ezek a nem nyelvi területek néha
kisegítik az afáziában szenvedőket,
amikor a kommunikáció nehézzé válik.
Szóval mennyire elterjedt az afázia?
Körülbelül 1 millió ember szenved tőle
csak az Egyesült Államokban,
és mintegy 80 ezer új eset
jelenik meg évente.
Az agyvérzést túlélők körülbelül
egyharmada szenved afáziában,
és ezzel gyakoribb, mint a Parkinson-kór
vagy a sclerosis multiplex,
mégis kevésbé ismert.
Az afáziának van egy ritka fajtája,
az elsődleges progresszív afázia (PPA),
melyet nem agyvérzés vagy agysérülés okoz,
hanem valójában a dementia egy formája,
aminek a nyelv elvesztése az első tünete.
A PPA kezelésének célja a nyelvi funkciók
lehető legtovább való megőrzése,
mielőtt még a demencia
más tünetei is megjelennének.
De ha az afázia agyvérzés
vagy sérülés eredménye,
beszédterápiával lehet fejleszteni
beszédkészséget.
Az agy képessége, hogy helyreállítsa
magát, az agy plaszticitása,
megengedi a sérülés körüli területeknek,
hogy átvegyenek egyes funkciókat
a gyógyulás folyamán.
Tudósok kísérleteket folytatnak
új technológiák alkalmazásával,
melyekről azt tartják, hogy elősegíthetik
az agy plaszticitását az afáziásoknál.
Eközben sok afáziában szenvedő ember
elszigetelten él, mert attól félnek,
hogy mások nem értik meg őket,
vagy nem adnak nekik elég időt a beszédre.
Azzal, hogy időt és rugalmasságot
ajánlunk nekik, hogy úgy kommunikáljanak,
ahogy nekik megfelel,
újra megnyithatjuk az ajtót a beszédnek,
ezzel túljutva az afázia korlátain.