Srácok, baj van.
(Nevetés)
A gazdasági növekedés hanyatlik,
és ez egy komoly probléma.
Megállt a globális gazdasági fejlődés.
De ez nem újdonság.
A növekedés az elmúlt 50 évben
folyamatosan lassult.
Ha így folytatjuk,
meg kell tanulnunk boldogulni
egy olyan világban, ahol nem lesz
növekedés a következő évtizedben.
Ez félelmetes, hiszen ha nem
növekszik a gazdaság,
akkor gyermekeinkre nem vár egy jobb élet.
Ennél még félelmetesebb az,
ha nem növekszik a tortadiagram,
egyre kisebb szelettel kell beérnünk.
Ezután mind harcolni fogunk
egy nagyobb szeletért,
ami feszültséget generál majd,
és éles ellentéteket.
A növekedésnek óriási jelentősége van.
A növekedés történelmét elnézve,
a nagyobb növekedési periódusokat mindig
jelentős ipari forradalmak izzították be.
Úgy 50-60 évente háromszor is megtörtént.
A 19. század közepén: a gőzmozdony,
a 20. század elején: a tömeggyártás --
köszönjük Ford úr.
Majd az 1970-es években
az első automatizálási hullám.
Miért generáltak ezek az ipari forradalmak
óriási gazdasági növekedést?
Mert pozitívan hatottak
a termelékenységre.
A képlet egyszerű:
a növekedéshez, többet kell termelni,
többet kell előállítani a gazdaságban.
Ehhez több munkaerő, nagyobb tőke,
vagy jobb termelékenység szükséges.
A növekedést azonban
mindig a termelékenység generálta.
Ma itt állok, hogy elmondjam nektek,
mekkora változás előtt állunk éppen,
ez a változás pedig, bármilyen furcsa is,
ismét a gyártás terén fog megmutatkozni.
Kisegít majd minket a stagnálásból,
és teljesen átírja majd
az elmúlt évtizedben kialakult
globalizáció fogalmát.
Itt vagyok, hogy meséljek
a csodás negyedik ipari forradalomról,
ami jelen pillanatban zajlik.
Nem mintha nem változtattunk
volna a gyártáson
az utolsó forradalom óta.
Sőt, jó pár béna
újraélesztési próbálkozást
is elkönyvelhetünk.
De nagy áttörést egyikkel sem értünk el,
pedig égető szükség volna a fejlődésre.
Próbálkoztunk offshore gyártással,
a kiadások csökkentése érdekében
kihasználva az olcsó munkaerőt.
De ez sajnos nem növelte
a termelékenységet,
és a kiadásokat is csak
átmenetileg csökkentette,
mert az olcsó munkaerő
nem sokáig maradt olcsó.
Azután megpróbáltuk a gyárainkat bővíteni,
és termék szerint szakosítani azokat.
Úgy képzeltük, hogy többet
állítunk elő egy termékből,
elraktározzuk,
majd keresletre értékesítjük.
Ez valamelyest javított
a termelékenységen.
De az ellátási láncban
merevségeket okozott.
Nézzük a divatáru-kiskereskedelmet.
A hagyományos ruházati cégek
offshore, globális,
merev ellátási láncokat építettek.
Amikor színre léptek
a versenytársak, mint a Zara,
és gyorsabban forgatták a készletet,
-- évi két kollekcióról
havi egyre váltottak --,
egyetlen cég sem tudott
velük lépést tartani.
Sok a mai napig komoly problémával küzd.
Igen, ezek azok
a hiányosságokkal küzdő gyárak,
melyeket mind jól ismerünk.
Amikor kitárod az ajtajukat,
mind ugyanúgy néznek ki,
mint 50 évvel ezelőtt.
Csupán a helyszínt, a méretét,
és a működését változtattuk meg.
Tudsz bármi olyat mondani,
ami ugyanúgy néz ki,
mint 50 évvel ezelőtt?
Kész őrület.
Amennyire tudtuk átszabtuk a modellt,
de a végéhez értünk.
Miután képtelenek voltunk érdemben
javítani a gyártási folyamatokon,
azt hittük a növekedés
más irányból jön majd.
A tech-szektorhoz fordultunk,
ahol rengeteg innováció
történt az utóbbi időben.
Csak egy példát említve: az Internet.
Azt reméltük, hogy növekedést jelent.
És valóban, megváltoztatta az életünket.
Megrengette a médiát,
a szolgáltatásokat, és a szórakoztatást.
De a termelékenység terén nem sokat tett.
Az egészben az a legmeglepőbb,
hogy az innovációk ellenére,
tovább csökken a termelékenység.
Gondoljunk bele -- ülünk a munkahelyen,
és közben Facebookozunk,
YouTube-videókat nézegetünk.
és nem vagyunk termelékenyek.
Fura.
(Nevetés)
Ezért nincs növekedés.
A gyártás terén nem
sikerült újat alkotnunk,
és a lényegesebb technológiai
innovációk sem léptek közbe.
De mi lenne, ha kombinálnánk
az erőforrásokat?
Mi lenne, ha találkozna a meglévő gyártás
a technológiai innovációkkal,
és forradalmasítaná a gyártást?
Bingó!
Ez a negyedik ipari forradalom,
és jelenleg pont ezt történik.
A csúcstechnológia betette a lábát
a gyártás területére,
és ez nagyszerű!
Több, mint egyharmadával
növeli majd a termelékenységet.
Ez jelentős és hatással
lesz a növekedésre is.
Hadd említsek pár ilyet.
Ismeritek a legfejlettebb ipari robotokat?
Emberméretűek,
tulajdonképpen kiegészítik őket,
komplex, váltakozó feladatok elvégzésére
lehet őket programozni.
Jelenleg a gyári feladatok
csupán 8 százaléka automatizált.
A kevésbé összetettek,
az ismétlődő folyamatok.
10 év múlva ez 25 százalék lesz.
Ami azt jelenti, hogy 2025-re
intelligens robotok
dolgoznak majd az ember mellett,
hogy együtt, 20 százalékkal
növeljék a termelékenységet,
20 százalékkal többet termeljenek,
és 20 százalékos növekedést generáljanak.
Ez nem holmi divatos,
futurisztikus elképzelés.
Ezek a robotok már most nekünk dolgoznak.
Tavaly az Amazonnak segítettek
előkészíteni és leszállítani
a Cyber Monday termékeit,
az online kereskedelem, csúcsidőszakában.
Ez a tavalyi nap volt Amerika
történetének legnagyobb online vásárlása.
A vásárlók 3 milliárd dollárt költöttek
azon a napon elektronikára.
Ez jelentős gazdasági növekedés.
Aztán ott van még
az additív gyártás, a 3D nyomtatás.
A 3D nyomtatás sokat javított
a műanyaggyártás terén,
és épp most hódítja meg a fémipart.
Ezek nem kis iparágak.
A globális feldolgozóipari termelés
25 százalékát
a műanyagok és a fémek képviselik.
Lássunk egy valós példát.
A üzemanyag fúvókák,
az egyik legösszetettebb gyártást igénylő
alkatrészek a repüléstechnikában,
mindez egyetlen okból:
20 különböző részből állnak,
melyeket mind külön kell legyártani,
majd hajszálpontossággal összerakni.
A repüléstechnika gyártók mostanra
elkezdtek 3D-s nyomtatókat alkalmazni,
amivel a 20 különböző alkatrészt
eggyé alakítják át.
És az eredmény?
40 százalékkal növekedett
a termelékenység,
40 százalékkal több terméket gyártottak,
és 40 százalékos növekedést
értek el ebben az egyetlen iparban.
Az eljövendő újabb ipari forradalom
legizgalmasabb része azonban
nem csupán a termelékenységben
fog megmutatkozni.
Egy sokkal jobb gyártást,
és okos termékek előállítását hozza el.
A személyre szabott gyártás kora jöhet el.
Egy olyan világot képzelj,
amelyben megálmodhatod saját termékedet,
az általad kívánatos funkciókkal ellátva,
olyan külsővel, amilyet csak akarsz,
ugyanannyi költséggel
és átfutási idővel kalkulálva,
mint a tömegcikkek gyártása esetén,
legyen az gépjármű, ruházat,
vagy mobiltelefon.
Az új ipari forradalommal
mindezt lehetővé válik.
Az intelligens robotokat
úgy programozzuk majd,
hogy bármilyen termék
konfigurálására képesek legyenek,
beállítási vagy felfutási idő
vesztesége nélkül.
A 3D-s nyomtatókkal bármikor
személyre szabott dizájnt készíthetünk.
Ma már egyetlen tételben is
legyártunk egy terméket, a te termékedet,
ugyanazon áron, ugyanannyi idő alatt
mint a tömeggyártás esetén.
Ez csak néhány példa
az eljövendő ipari forradalomra.
A gyártás nem csak termelékenyebb,
hanem rugalmasabbá is válik,
és pont ezek az összetevők
hiányoznak a gazdasági növekedéshez.
De van ennél egy sokkal
fontosabb hozama is számunkra,
amikor a gyártás újra éled,
óriási makrogazdasági váltást hoz majd el.
Először a gyárak kerülnek
vissza a belföldi piacokra.
A személyre szabott gyártás világában,
a fogyasztók közelsége
lesz az új szabvány.
Utána kisebbé válnak a gyárak
és sokkal hatékonyabbak lesznek.
A méret nem számít többé,
a rugalmasság viszont annál inkább.
Többtermékes, megrendelés-alapú
módon fognak működni.
A változás drasztikus lesz.
A globalizáció egy új korszakba lép.
A kelet-nyugat kereskedelmi
forgalom helyett
regionális kereskedelem lesz.
Kelet keletnek, nyugat nyugatnak.
Ha jól átgondoljuk,
a régi modell kész őrületnek tűnik.
Felhalmozni a készleteteket,
majd körbefurikázni velük a világot,
hogy a végfelhasználóhoz kerülhessenek.
Az új modellnél, a gyártás
a fogyasztói piac közelében történik majd,
sokkal letisztultabb
és környezetkímélő hatása lesz.
A fejlett gazdaságokban
a gyártás visszatér belföldre,
új munkahelyeket fog teremteni,
növelni fogja a termelékenységet
és a gazdasági fejlődést.
Ez jó hír, nem?
Viszont az a gond a növekedéssel,
hogy magától nem fog megtörténni.
A fejlett gazdaságoknak
meg kell ragadniuk az alkalmat.
A meglévő munkaerőforrást
erőteljesen át kell képeznünk.
A legtöbb országban, mint
Franciaországban például, ahol élek,
azt tanítottuk a gyerekeknek,
hogy a gyártásnak nincs jövője,
és hogy valahol messze történik.
Ezt a visszájára kell fordítanunk,
és a gyártást újra
oktatnunk kell az egyetemeken.
Csak azok az országok érnek el fejlődést,
amelyek készen állnak az átalakulásra.
Lehetőséget nyújt
a fejlődő gazdaságok számára is.
Persze Kína és
a többi feltörekvő gazdaság,
nem lesznek többé világgyártók.
Valójában ez a felállás
hosszútávon amúgy sem életképes,
miközben ezek az országon
egyre csak gazdagszanak.
Az előző évben már ugyanannyiba került
gyártatni Brazíliában,
mint Franciaországban.
2018-ra, Kína előállítási költségei
az amerikai árakkal fognak vetekedni.
Az új ipari forradalom,
a feltörekvő gazdaságok
átalakulását segíti elő,
egy olyan modell irányába,
amit a belföldi fogyasztás diktál.
És ez így van rendjén,
mert a gazdasági felemelkedés
csak így érhető el.
Az elkövetkezendő 5 évben,
Kína milliárdos nagyságú fogyasztói piaca
nagyobb hatással lesz a gazdaságunkra,
mint az öt legnagyobb
európai piac összesen.
A negyedik ipari forradalom
mindnyájunk számára egy lehetőség,
feltéve, ha jól játsszuk ki a lapjainkat,
a gazdaság összességébe
fenntartható fejlődést érhetünk el,
ami mindnyájunk számára
egy magasabb életszínvonalat,
és gyermekeink számára
egy jobb jövőt jelent majd.
Köszönöm.
(Taps)