10 évig éltem Kelet-Afrika 
mezőgazdasági vidékén,

és szeretném megosztani személyes
benyomásaimat a szegénységről.

Szerintem az emberi faj legnagyobb hibája,

hogy több mint egymilliárd embert 
magunk mögött hagyunk.

Éhség, nyomor,

gyakran óriási, legyőzhetetlen
problémának tűnnek,

túl nagynak a megoldáshoz.

De mint mezőgazdász azt hiszem,

ezek valójában nagyon könnyen
megoldható problémák

ha jó a stratégiánk.

Archimedes ókori görög gondolkodó volt,

azt tanította, hogy egy megfelelő
emelőkarral

kimozdíthatjuk sarkából a világot.

A nyomor elleni harcban, 
hiszem, hogy három erős emelőkar is van,

amit használhatunk.

Ez a beszéd ezekről az emelőkről szól,
és hogy miért teszik ezek

a szegénységet legyőzhetővé 
még az életünkben.

Mi a nyomor?

Mikor először költöztem Kelet-Afrikába,

éjjelre a farmon élő családdal maradtam.

Csodás emberek voltak.

Meghívtak az otthonukba.
Együtt énekeltünk,

és költöttük el az egyszerű vacsorát.

Adtak nekem takarót,
hogy a földön alhassak.

Reggel azonban nem volt mit enni.

És így ebédidőben, 
növekvő émelygéssel néztem,

amint a család legidősebb lánya 
kását főzött ebéd gyanánt.

Étkezéskor minden gyerek ivott belőle
egy bögrével a túlélésért.

El se tudom mondani, 
mennyire szégyenkeztem,

amikor az egyik bögrét nekem adták,

és tudtam, el kell fogadnom 
a vendégszeretetüket.

A gyerekeknek testi és szellemi 
fejlődésükhöz is szükséges az étel.

Minden nap, amikor nem esznek,
vesztenek egy kicsit a jövőjükből.

A nyomorban élők között
három gyerekből egy

végérvényesen visszamaradott 
az állandó nélkülözés miatt.

Ha ehhez még rossz 
egészségügyi ellátás is tartozik,

tízből egy gyerek meghal
5 éves kora előtt.

Csak a gyerekek negyedének sikerül
befejeznie a középiskolát,

mert nincs pénz tandíjra.

Az éhség és a nyomor minden módon
gátja az emberi lehetőségeknek.

Magunkat gondolkodó, 
érző és erkölcsös fajnak tartjuk,

de míg meg nem oldjuk ezeket a problémákat
mindenki számára,

elbuktuk ezt a normát,

mert minden ember számít ezen a bolygón.

Ez a gyerek számít.

Ezek a gyerekek számítanak.

Ez a lány számít.

Hát így állnak a dolgok,

és idegesek vagyunk emiatt,

de óriási problémának tűnnek.

Nem tudjuk, hogyan tegyünk 
hatékony lépéseket.

De emlékezzenek Archimedes barátunkra.

A világméretű szegénységhez
vannak erős emelőkarok.

Olyan probléma ez, mint a többi.

A terepen élek és dolgozom, 
és gyakorlatból mondom,

hogy ezek igenis megoldható problémák.

Tehát a következő 10 percben,

ne keseregjünk a világ állapotán!

Használjuk a fejünket!

Használjuk fel közös lelkesedésünket 
a probléma megoldására,

és találjuk ki, mik azok 
a bizonyos emelők.

Az első emelő: a világ szegényeinek
többsége a mezőgazdaságból él.

Gondoljanak bele milyen különleges ez!

Ha ez a kép a világ szegényeit ábrázolja,

akkor több mint felüknek 
a mezőgazdaság a fő bevételi forrása.

Ez nagyon izgalmas számomra.

Ennek a sok embernek 
mind ugyanaz a foglalkozása.

Gondoljanak bele mekkora erő ez!

Ha a gazdák többet termelnének,
a világ szegényeinek fele

több pénzt keresne és kimászhatna 
a szegénységből.

És máris jobb lenne a helyzet.

Munkájuk eredménye az étel.

Tehát, ha a gazdák többet képesek 
termelni, több lesz az étel,

és ez nem csak a termelőkön segít,

de az egészséges közösségek és a 
virágzó gazdaságok ellátásában is.

És ha a gazdák termelékenyebbek,
csökkentik a környezeti nyomást.

Csak két módunk van
a világ etetésére:

vagy termelékenyebbé tesszük létező
gazdaságainkat,

vagy kivágjuk az erdőket, feltörjük a 
szavannát, hogy több termőföld legyen.

Ez a környezetre nézve 
katasztrofális lenne.

A gazdák nagyon fontos 
erőátviteli pontok.

Ha többet képesek termelni,

több bevételhez jutnak,
kimásznak a szegénységből,

etetik a közösségüket és csökkentik 
a környezeti nyomást.

A gazdák állnak a világ középpontjában.

De nem az olyanok, mint ez itt,

hanem inkább mint ez a hölgy.

A legtöbb, akit ismerek közülük, nő.

Nézzék ezt az erőt és akarást, 
ami ebből az asszonyból sugárzik!

Erős fizikumú, és lelkileg is erős,

és mindent meg fog tenni, 
hogy a a gyerekeinek jobb élete legyen.

Ha egyetlen ember kezébe kellene tennünk
az emberiség jövőjét,

az ő kezébe szívesen tenném.

(taps)

Már csak egy gond van:

sok kisbirtokos gazda nem fér hozzá
az alapvető eszközökhöz és ismeretekhez.

Jelenleg az előző év terméséből 
vesznek el,

elültetik a földbe és kézi kapával 
kapálják.

Ezek bronzkori eszközök és technikák,

és ez az oka hogy annyi gazda
még mindig szegény.

De ismét van egy jó hírem.

Kettes számú emelőkar:

az emberiség már egy évszázada megoldotta
az agrárszegénység problémáját.

Hadd vezessem át önöket a három 
legalapvetőbb gazdasági tényezőn:

Első, hibrid magok előállítása
keresztezéssel.

Ha természetes úton beporzunk 
egy jól termő fajt

egy szárazságtűrő fajjal,

hibridet kapunk, amely hordozza a szülők
pozitív tulajdonságait.

A következő: a hagyományos műtrágya
felelősségteljes használata

környezetileg fenntartható.

Ha csak egy csipetnyi műtrágyát kap

egy nálam magasabb növény,

azzal bőséges a termést érhetünk el.

Ezek a gazdaság erőforrásai.

Ezt kombinálni kell a jó gyakorlattal.

Amikor komposzttal feljavított földbe 
ültetik el a magot a gazdák,

megsokszorozzák a termést.

Ezek a bevált eszközök és praktikák
legalább megháromszorozzák

a termőképességet 
a világ összes jelentős régiójában,

rengeteg embert emelve ki a szegénységből.

De egyelőre még nem sikerült átadnunk 
ezeket a dolgokat mindenkinek,

főleg Afrika szubszaharai részén.

Tehát összességében ezek csodás hírek.

Az emberiség egy évszázada megoldotta 
az agrárszegénység problémáját --

elméletben.

Csak ezek a dolgok még 
nem jutottak el mindenkihez.

Manapság azért maradnak 
az emberek szegények,

mert esetleg távoli helyeken élnek.

Nem jutnak el hozzájuk ezek a dolgok.

Tehát a szegénység megszüntetése
csupán azon múlik,

hogy a bevált javak és szolgáltatások
eljussanak az emberekhez.

Most nem újabb lángelmékre van szükségünk,

A szegénységnek az egyszerű kézbesítő 
fog véget vetni, még a mi életünkben.

Nos, ez az a három emelőkar,

és a legerősebb közülük nem más,
mint a szállítás.

Ahol a világ üzleti vállalkozásai, 
állami és non-profit szervezetei

hálózatokat alakítanak ki 
a jólétet biztosító áruk terjesztésére,

ott felszámoljuk a szegénységet.

Persze, ez elméletben nagyon jól hangzik,

de mi van a gyakorlatban?

Hogy néznek ki ezek a hálózatok?

Bemutatok egy konkrét példát,
amit legjobban ismerek,

ez az "Egy Hold Alapítvány",
amelynek dolgozom.

Csak a gazdákért vagyunk,

és feladatunk a sikerhez szükséges 
eszközökkel ellátni őket.

Mi valóban világvégi helyekre 
szállítjuk az alapanyagokat.

Ez kezdetben nagyon nehéznek tűnhet,

de valójában lehetséges. 
Hadd mutassam meg.

Megvesszük az anyagot a 
hálózatunkon keresztül,

és 20 raktárban tároljuk,
valahogy így.

A szállításhoz több száz 
10 tonnás teherautót bérelünk,

és elküldjük őket oda, ahol a gazdák
várják őket a földeken.

A gazdák megkapják rendelésüket, 
és hazamennek velük a farmra.

Olyan mint az Amazon, 
csak vidéki gazdáknak.

A kézbesítés fontos velejárója
a fizetés módja.

A gazdák apránként fizetnek,
fedezve kiadásaink többségét.

Mind e mellé mi képzést is biztosítunk.

Vidéki alkalmazottaink kéthetente
gyakorlati képzést nyújtanak

a termelőknek,

helyszíni bemutatóval.

Ahová szolgáltatásunk eljut,
ezeket az eszközöket használják a gazdák

a szegénységből való kiemelkedésre.

Ez Consolata, 
egy gazda a programunkból,

Nézzék a büszkeséget az arcán.

Elérte a szerény jólétet, ami szerintem
minden szorgalmas ember

joga ezen a földön.

Mostanra, büszkén mondhatom, 
hogy kb. 400 000 gazdát szolgálunk.

(Taps)

A kulcs mindehhez 
a kiterjedt terjesztési hálózat.

Minden területen van egy 
mezőgazdasághoz értő alkalmazottunk,

aki átlagosan 200 gazdának 
közvetíti szolgáltatásainkat,

ami a családtagokkal együtt 
több mint 1000 embert jelent.

Jelenleg 2000 ilyen alkalmazottunk van,

és számuk gyorsan nő.

Ez a mi terjesztési hálózatunk,

és mi csak egyetlen szervezet vagyunk.

Sok üzleti vállalkozás, 
állami és non-profit szervezet

rendelkezik hasonló 
terjesztési rendszerekkel.

És hiszem, olyan pillanatban vagyunk,

amikor együtt képesek vagyunk az összes
gazdához eljuttatni e szolgáltatásokat.

Hadd mutassam meg, hogyan lehetséges ez.

Ez Afrika szubszaharai tájának térképe

az USA térképével, összehasonlításul.

Afrika szubszaharai részét választottam,
mert ez egy nagy terület.

Nagyon erőt próbáló.

80x80 km-es darabokban 
végignéztük a kontinenst,

és azt találtuk, hogy a gazdák
ezeken a kékkel jelölt helyeken élnek.

Ez egy hihetetlenül kis terület.

Ha egymás mellé helyeznék 
ezeket a területeket

az USA térképén,

akkor csak az USA keleti részét fednék le.

Bárhol rendelhetünk pizzát
ezen a területen

és az frissen, melegen és
jó minőségben fog megérkezni.

Ha Amerika képes ekkora 
területre pizzát szállítani,

akkor Afrika üzleti vállalkozásai, 
állami és non-profit szervezetei

is képesek szolgáltatásokat 
szállítani a gazdáknak.

Ez lehetséges.

Összefoglalásul általánosítani fogok, 
ami túlmutat a mezőgazdaságon.

Ma már minden területen
rendelkezésre állnak

hatékony eszközök
a szegénység megszüntetésére.

Csak le kell szállítanunk őket.

Tehát ismétlem, zseniális emberek

már az élet minden területén,
régen feltaláltak olcsó

és hatékony eszközöket.

Az emberiség állig fel van fegyverkezve

egyszerű, hatékony megoldásokkal
a szegénység ellen.

Már csak el kell juttatni ezeket 
viszonylag kis területekre.

Ismét Afrika szubszaharai részének
térképét használva példaként,

emlékezzenek,hogy a szegénység a kékkel 
jelölt részeken összpontosul.

A városi szegénység még koncentráltabb, 
ezekben a zöld pontokban van jelen.

Ismét az USA térképével összehasonlítva:

ez az, amit a könnyen elérhető 
szállítási zónának neveznék.

Tény, hogy először az emberi 
történelemben,

óriási mennyiségű szállítási eszköz áll
rendelkezésünkre.

A világ üzleti vállalkozásainak,
állami és non-profit szervezeteinek

megvan az a terjesztési rendszerük,

amely képes lefedni ezt a kis területet.

Már csak az akarat hiányzik.

Ha megvan az akaratunk,

mindenki szerephez jut a játékban.

Először is, a szegénység felszámolásához
több ember munkájára van szükségünk,

különösen a fejlődő országokban.

Több egészségügyi dolgozóra, tanárra, 
mezőgazdasági oktatóra,

ügynökre, az áruk közvetítéséhez.

Ezek olyan közvetítők, 
akik azt tekintik hivatásuknak,

hogy könnyebbé tegyék mások életét.

De sok támogatóra is szükség van.

Most csak a magam 
szervezetéről beszélek,

de mi csak egy vagyunk a sokból.

Talán meglepő, hogy nem számít, 
hogy mihez is értünk,

mindenki számára jut szerep 
ebben a harcban.

Nem számít az sem, hogy logisztikailag 
hogyan számolható fel a szegénység,

több erőforrásra van szükség.

Ez az egyes számú kényszerítő erő.

A magánbefektetőknek bővülő kockázati 
tőkékre van szükségük,

a magántőke, forgótőke, elérhető legyen
a feltörekvő piacok számára.

De vannak határai annak, 
hogy a magáncégek mit valósíthatnak meg.

A magáncégek gyakran küzdenek pénzügyi 
nehézségekkel a szegények szolgálatában,

tehát a jótékonyság nagy szerepet játszik.

Adni bárki tud, de nagyobb 
szervezettségre lenne szükség.

Támogatókra,
akiknek vannak elképzeléseik,

akik átlátják a problémákat,

és megoldás felé vezetik az emberiséget.

Ha érdeklik önöket ezek az eszmék, 
keressék fel ezt a weboldalt.

Több vezetőre van szükségünk.

Az ember eljutott a Holdra.

Olyan szuperszámítógépeink vannak, 
melyek elférnek a zsebünkben,

és összekapcsolnak minket bárkivel.

Alig több mint 2 óra alatt 
futjuk a maratont.

Kivételes emberek vagyunk.

De több milliárd embert 
hagyunk leszakadni.

Amíg nincs minden ilyen lánynak 
lehetősége arra,

hogy megvalósíthassa önmagát,

addig elbukjuk a morális 
és emberiességi versenyt.

Elmondhatjuk,

hogy a nyomor felszámolható.

Csak el kell juttatnunk a szükséges 
árukat, szolgáltatásokat

mindenkihez.

Ha megvan hozzá az akaratunk, 
mindenki szerepet kap a játékban.

Állítsuk csatarendbe az időnket, 
karrierünket,

közös gazdagságunkat.

Szállítsunk és vessünk véget a nyomornak

még a mi életünkben.

Köszönöm.

(taps)