WEBVTT 00:00:06.713 --> 00:00:10.030 Egy rendőrségi azonosításon tíz tanúnak kellene fölismernie 00:00:10.030 --> 00:00:15.631 a tetthelyről elmenekült rablót, akit csak egy pillanatra láttak. 00:00:15.631 --> 00:00:18.274 Ha közülük hatan ugyanarra mutatnak rá, 00:00:18.274 --> 00:00:21.204 jó esély van rá, hogy ő az igazi tettes, 00:00:21.204 --> 00:00:23.015 de ha mind a tízen őt választják, 00:00:23.015 --> 00:00:25.209 azt hihetnénk, hogy az eset sziklaszilárd, 00:00:25.209 --> 00:00:27.025 de ez tévedés. 00:00:27.255 --> 00:00:29.728 Legtöbbünknek ez furcsán hangzik. 00:00:29.728 --> 00:00:34.693 Hiszen társadalmunk többnyire többségi szavazásra és egyetértésre támaszkodik, 00:00:34.693 --> 00:00:35.693 legyen az politikai, 00:00:35.693 --> 00:00:36.693 szórakoztatóipari 00:00:36.693 --> 00:00:37.751 vagy üzleti döntés. 00:00:37.751 --> 00:00:42.030 Természetesnek tűnhet, hogy a nagyobb egyetértés jó dolog. 00:00:42.030 --> 00:00:44.863 Bizonyos mértékben ez így is van. 00:00:44.863 --> 00:00:48.986 De néha minél inkább törekszünk teljes egyetértésre jutni, 00:00:48.986 --> 00:00:52.590 annál kevésbé lesz megbízható az eredmény. 00:00:52.590 --> 00:00:56.032 Ezt diszkurzív paradoxonnak nevezik. 00:00:56.032 --> 00:00:58.347 E látszólagos paradoxon megértésének kulcsa 00:00:58.347 --> 00:01:01.894 annak a bizonytalanságnak a belátása, 00:01:01.894 --> 00:01:05.663 amely az adott helyzet következtében áll elő. 00:01:05.783 --> 00:01:09.936 Ha a tanúknak pl. az almát kell ezek közül kiválasztaniuk, 00:01:09.936 --> 00:01:13.389 az egyhangú döntés nem okoz meglepetést. 00:01:13.389 --> 00:01:17.500 Ám mikor okkal számítunk némi természetes véleménykülönbségre, 00:01:17.500 --> 00:01:21.334 akkor azok változatos eloszlására is számíthatunk. 00:01:21.334 --> 00:01:23.460 Ha százszor földobunk egy pénzérmét, 00:01:23.460 --> 00:01:28.156 kb. 50%-ban fej-re számíthatunk. 00:01:28.156 --> 00:01:31.541 De ha az eredményben a fej a 100% felé közelít, 00:01:31.541 --> 00:01:34.097 kezdünk gyanakodni, hogy valami nincs rendjén; 00:01:34.177 --> 00:01:35.972 talán nem is a dobásokkal, 00:01:35.972 --> 00:01:38.891 hanem magával a pénzérmével. 00:01:39.001 --> 00:01:43.806 Persze a gyanúsított azonosítása nem olyan véletlenszerű, mint a pénzfeldobás, 00:01:43.806 --> 00:01:48.339 de nem is olyan egyértelmű, mint az alma kiválasztása a banánok közül. 00:01:48.339 --> 00:01:54.203 Egy 1994-es kutatás kimutatta, hogy a rendőrségen a tanúk 48%-a 00:01:54.203 --> 00:01:56.967 hajlamos hibásan azonosítani a kérdéses személyt, 00:01:56.967 --> 00:02:00.312 még akkor is, ha sokan magabiztosan választottak. 00:02:00.312 --> 00:02:03.788 Egy szempillantásnyi látványon alapuló emlékezet megbízhatatlan lehet, 00:02:03.788 --> 00:02:07.204 és gyakran túlértékeljük megfigyelésünk pontosságát. 00:02:07.204 --> 00:02:08.164 Ennek tudatában 00:02:08.164 --> 00:02:12.093 az egyöntetű azonosítás nem annyira a biztos bűnösség, 00:02:12.093 --> 00:02:14.485 sokkal inkább a rendszer hibájának, 00:02:14.485 --> 00:02:17.024 vagy az azonosításkor fennálló elfogultságnak a jele. 00:02:17.024 --> 00:02:21.013 Rendszerhibák nemcsak emberi döntésekben fordulnak elő. 00:02:21.013 --> 00:02:23.364 1993 és 2008 között 00:02:23.364 --> 00:02:28.835 ugyanazt a női DNS-t több európai bűntett helyszínén megtalálták, 00:02:28.835 --> 00:02:34.433 s így a heilbronni fantomnak elkeresztelt rejtélyes gyilkosra terelődött a gyanú. 00:02:34.433 --> 00:02:40.073 De a DNS-bizonyíték pont azért volt szilárd, mert téves volt. 00:02:40.153 --> 00:02:43.963 Kiderült, hogy a DNS-minták begyűjtésére használt pálcikákat 00:02:43.963 --> 00:02:49.575 a gyárban egy munkásnő véletlenül beszennyezte. 00:02:50.045 --> 00:02:54.194 Más esetben a rendszerhibák szándékos csalás miatt következnek be, 00:02:54.194 --> 00:02:59.218 mint 2002-ben Szaddam Husszein elnöki népszavazása idején, 00:02:59.218 --> 00:03:06.368 ahol közölték, hogy 100%-os részvétel mellett a választók állítólag 100%-ban 00:03:06.368 --> 00:03:09.096 újraválasztották őt újabb 7 évre. 00:03:09.456 --> 00:03:10.839 Ha a dolgot így nézzük, 00:03:10.839 --> 00:03:15.121 a diszkurzív paradoxon valójában nem is annyira paradox. 00:03:15.121 --> 00:03:18.244 Az egyhangú megállapodás csak elméleti ábránd, 00:03:18.244 --> 00:03:23.148 különösen akkor, amikor a változatokra és a bizonytalanságra csekély az esély. 00:03:23.588 --> 00:03:24.557 De a gyakorlatban 00:03:24.557 --> 00:03:29.058 ezt olyan helyzetben elérni, amikor a tökéletes egyetértés igen valószínűtlen, 00:03:29.058 --> 00:03:34.180 azt sugallja, hogy bizonyára valami rejtett tényező hat a rendszerre. 00:03:34.180 --> 00:03:37.018 Noha sokszor törekedhetünk összhangra és egyetértésre, 00:03:37.018 --> 00:03:42.159 természetszerűleg számíthatunk hibára és nézeteltérésre. 00:03:42.159 --> 00:03:44.696 S ha a tökéletes eredmény túl szép, hogy igaz legyen, 00:03:44.696 --> 00:03:46.343 valószínűleg így is van.