WEBVTT
00:00:06.713 --> 00:00:10.030
Egy rendőrségi azonosításon
tíz tanúnak kellene fölismernie
00:00:10.030 --> 00:00:15.631
a tetthelyről elmenekült rablót,
akit csak egy pillanatra láttak.
00:00:15.631 --> 00:00:18.274
Ha közülük hatan ugyanarra mutatnak rá,
00:00:18.274 --> 00:00:21.204
jó esély van rá, hogy ő az igazi tettes,
00:00:21.204 --> 00:00:23.015
de ha mind a tízen őt választják,
00:00:23.015 --> 00:00:25.209
azt hihetnénk, hogy az eset sziklaszilárd,
00:00:25.209 --> 00:00:27.025
de ez tévedés.
00:00:27.255 --> 00:00:29.728
Legtöbbünknek ez furcsán hangzik.
00:00:29.728 --> 00:00:34.693
Hiszen társadalmunk többnyire többségi
szavazásra és egyetértésre támaszkodik,
00:00:34.693 --> 00:00:35.693
legyen az politikai,
00:00:35.693 --> 00:00:36.693
szórakoztatóipari
00:00:36.693 --> 00:00:37.751
vagy üzleti döntés.
00:00:37.751 --> 00:00:42.030
Természetesnek tűnhet,
hogy a nagyobb egyetértés jó dolog.
00:00:42.030 --> 00:00:44.863
Bizonyos mértékben ez így is van.
00:00:44.863 --> 00:00:48.986
De néha minél inkább törekszünk
teljes egyetértésre jutni,
00:00:48.986 --> 00:00:52.590
annál kevésbé lesz megbízható az eredmény.
00:00:52.590 --> 00:00:56.032
Ezt diszkurzív paradoxonnak nevezik.
00:00:56.032 --> 00:00:58.347
E látszólagos paradoxon
megértésének kulcsa
00:00:58.347 --> 00:01:01.894
annak a bizonytalanságnak a belátása,
00:01:01.894 --> 00:01:05.663
amely az adott helyzet
következtében áll elő.
00:01:05.783 --> 00:01:09.936
Ha a tanúknak pl. az almát kell
ezek közül kiválasztaniuk,
00:01:09.936 --> 00:01:13.389
az egyhangú döntés nem okoz meglepetést.
00:01:13.389 --> 00:01:17.500
Ám mikor okkal számítunk
némi természetes véleménykülönbségre,
00:01:17.500 --> 00:01:21.334
akkor azok változatos eloszlására
is számíthatunk.
00:01:21.334 --> 00:01:23.460
Ha százszor földobunk egy pénzérmét,
00:01:23.460 --> 00:01:28.156
kb. 50%-ban fej-re számíthatunk.
00:01:28.156 --> 00:01:31.541
De ha az eredményben
a fej a 100% felé közelít,
00:01:31.541 --> 00:01:34.097
kezdünk gyanakodni,
hogy valami nincs rendjén;
00:01:34.177 --> 00:01:35.972
talán nem is a dobásokkal,
00:01:35.972 --> 00:01:38.891
hanem magával a pénzérmével.
00:01:39.001 --> 00:01:43.806
Persze a gyanúsított azonosítása nem
olyan véletlenszerű, mint a pénzfeldobás,
00:01:43.806 --> 00:01:48.339
de nem is olyan egyértelmű,
mint az alma kiválasztása a banánok közül.
00:01:48.339 --> 00:01:54.203
Egy 1994-es kutatás kimutatta,
hogy a rendőrségen a tanúk 48%-a
00:01:54.203 --> 00:01:56.967
hajlamos hibásan azonosítani
a kérdéses személyt,
00:01:56.967 --> 00:02:00.312
még akkor is, ha sokan
magabiztosan választottak.
00:02:00.312 --> 00:02:03.788
Egy szempillantásnyi látványon alapuló
emlékezet megbízhatatlan lehet,
00:02:03.788 --> 00:02:07.204
és gyakran túlértékeljük
megfigyelésünk pontosságát.
00:02:07.204 --> 00:02:08.164
Ennek tudatában
00:02:08.164 --> 00:02:12.093
az egyöntetű azonosítás nem annyira
a biztos bűnösség,
00:02:12.093 --> 00:02:14.485
sokkal inkább a rendszer hibájának,
00:02:14.485 --> 00:02:17.024
vagy az azonosításkor
fennálló elfogultságnak a jele.
00:02:17.024 --> 00:02:21.013
Rendszerhibák nemcsak emberi
döntésekben fordulnak elő.
00:02:21.013 --> 00:02:23.364
1993 és 2008 között
00:02:23.364 --> 00:02:28.835
ugyanazt a női DNS-t több európai
bűntett helyszínén megtalálták,
00:02:28.835 --> 00:02:34.433
s így a heilbronni fantomnak elkeresztelt
rejtélyes gyilkosra terelődött a gyanú.
00:02:34.433 --> 00:02:40.073
De a DNS-bizonyíték pont
azért volt szilárd, mert téves volt.
00:02:40.153 --> 00:02:43.963
Kiderült, hogy a DNS-minták
begyűjtésére használt pálcikákat
00:02:43.963 --> 00:02:49.575
a gyárban egy munkásnő
véletlenül beszennyezte.
00:02:50.045 --> 00:02:54.194
Más esetben a rendszerhibák
szándékos csalás miatt következnek be,
00:02:54.194 --> 00:02:59.218
mint 2002-ben Szaddam Husszein
elnöki népszavazása idején,
00:02:59.218 --> 00:03:06.368
ahol közölték, hogy 100%-os részvétel
mellett a választók állítólag 100%-ban
00:03:06.368 --> 00:03:09.096
újraválasztották őt újabb 7 évre.
00:03:09.456 --> 00:03:10.839
Ha a dolgot így nézzük,
00:03:10.839 --> 00:03:15.121
a diszkurzív paradoxon valójában
nem is annyira paradox.
00:03:15.121 --> 00:03:18.244
Az egyhangú megállapodás
csak elméleti ábránd,
00:03:18.244 --> 00:03:23.148
különösen akkor, amikor a változatokra
és a bizonytalanságra csekély az esély.
00:03:23.588 --> 00:03:24.557
De a gyakorlatban
00:03:24.557 --> 00:03:29.058
ezt olyan helyzetben elérni, amikor
a tökéletes egyetértés igen valószínűtlen,
00:03:29.058 --> 00:03:34.180
azt sugallja, hogy bizonyára
valami rejtett tényező hat a rendszerre.
00:03:34.180 --> 00:03:37.018
Noha sokszor törekedhetünk
összhangra és egyetértésre,
00:03:37.018 --> 00:03:42.159
természetszerűleg számíthatunk
hibára és nézeteltérésre.
00:03:42.159 --> 00:03:44.696
S ha a tökéletes eredmény
túl szép, hogy igaz legyen,
00:03:44.696 --> 00:03:46.343
valószínűleg így is van.