Amikor Jim Jones lelkész 1955-ben megalapította a Népek Templomát, még kevesen sejthették, milyen borzalmasan fog végződni. Ennek a haladó vallási mozgalomnak egyre nőtt a népszerűsége, és San Francisco néhány kiemelkedő politikusának a támogatását is élvezte. De 1977-ben, miután fény derült az agymosásra és a visszaélésekre, Jones több száz követőjével együtt továbbállt, és megalapította közösségét a guyanai Jonestownban. Utópisztikus paradicsomként hirdették, de inkább börtöntábor volt, és mikor egy kongresszusi delegáció érkezett, hogy körülményeit megvizsgálják, Jones véghez vitte végső tervét. 1978 november 18-án 909 férfi, nő és gyermek halt meg, miután kényszerítették őket, hogy mérgezett italból igyanak. Ezt a komor képet azóta egy szállóige örökítette meg, amelyet szűk látókörű, szektaszerű gondolkodásra használnak: "Kiitta a Kool-aides poharat." Ma több ezer szekta van a világon. Két dolgot fontos tudni róluk. Először is, nem minden szekta vallásos. Van pár politikai, terápiás célzatú is, néhány önfejlesztésre fókuszál, vagy más érdeklődésű. Más oldalról viszont, nem minden új vallási mozgalmat könyvelünk el szektaként. Tehát mi pontosan a szekta modern kori meghatározása, és miért csatlakoznak hozzájuk az emberek? Tágabb értelemben a szekta egy olyan csoport vagy mozgalom, amely elkötelezi magát általában szélsőséges ideológia mellett, és jellemzően egy karizmatikus vezető a megtestesítője. És míg nem mindegyik olyan halálos, mint Jonestown vagy a Menny kapuja, amely 39 ember csoportos öngyilkosságába torkollott 1997-ben, a legtöbb szektának van néhány közös jellemzője. Egy tipikus szekta magas szintű elkötelezettséget vár el követőitől, szigorú hierarchiát követ, gyanútlan támogatóit és újoncait pedig elkülöníti a belső munkáktól. Azt állítja, doktrínája megválaszolja az élet nagy kérdéseit, és tartalmazza a változáshoz szükséges receptet, amely egy új tagot igaz hívővé formál. És ami a legfontosabb, a befolyásolás és irányítás formális és informális rendszereit veti be, hogy tagjai engedelmeskedjenek, kevés toleranciát mutatva külső ellenőrzésre vagy véleménykülönbségre. Lehet eltűnődsz azon, hogy a leírások közül néhány végül is államvallásokra is illik. Valójában a "kultusz" szó eredetileg olyan embereket írt le, akik bizonyos isteneket imádtak rituálék végrehajtásával és templomok fenntartásával. Idővel viszont túlzott imádatot jelentett. Sok vallás szektaként kezdte, de ahogy nőttek, integrálódtak a nagyobb társadalom szerkezetébe. Egy modern szekta viszont elszigeteli tagjait a többiektől. Ahelyett, hogy jobb életet célzó iránymutatást adna tagjainak, egy szekta közvetlenül akarja irányítani őket, a személyes és családi kapcsolatoktól kezdve, pénzügyi eszközökön át az életkörülményekig. A szekta engedelmességet is elvár emberi vezetője iránt, aki általában egy nagyon meggyőző ember tekintélyelvű és narcisztikus vonásokkal, akit a pénz, szex, hatalom vagy épp mindhárom motivál. Míg egy szektavezető személyes karizmáját használja, hogy bevonzza első követőit, később a szekta piramisszerűen terjeszkedik, a régi tagok szervezik be az újakat. A szekták jól tudják, kiket célozzanak meg. Gyakran arra fókuszálnak, aki új a környéken, vagy nemrég szenvedett személyes vagy szakmai veszteséget. A magány, és az élet értelmének keresése fogékonnyá tesz minket közösséget felajánló, barátságos emberekre. A toborzási eljárás aprólékos munka, néha hónapokig is eltarthat, míg kiépül egy kapcsolat. A szektatagok több mint két harmadát egy barát, családtag vagy kolléga toborozta, akiknek a meghívását nehezebb visszautasítani. Amint bekerülnek a szektába, a tagokba több módon is sulykolják a tanításokat. Némelyik a természetes utánzási vagy utasításkövetési hajlandóságunkra játszik. Más módszerek intenzívebbek lehetnek, mert a kényszerítő meggyőzés technikáit alkalmazzák, beleértve a bűntudatot, szégyent vagy félelmet. Sokszor a tagok a hovatartozás vágya miatt készségesen engedelmeskednek, vagy hogy elnyerjék az ígért jutalmat. A szekta környezete gátolja a kritikus gondolkodást, és megnehezíti, hogy hangot adjunk kétségeinknek, mikor mindenki körülöttünk az abszolút hit megtestesítője. Az ebből eredő belső konfliktus, a kognitív disszonancia csapdában tart, mivel minden kompromisszummal fájdalmasabb beismerni, hogy félrevezettek minket. És jóllehet a legtöbb szekta nem vezeti tagjait a halálba, mégis károsak lehetnek. A gondolat-, egyesülési és szólásszabadság alapvető jogainak megvonásával a szekták akadályozzák tagjaik pszichés és érzelmi fejlődését, ami különösen gyerekek esetében probléma, akiket normális fejlődési tevékenységektől és mérföldkövektől fosztanak meg. Azonban sok szektatag talál végül kiutat, vagy saját felismerésből, vagy a család és barátok segítségével, vagy mikor a szekta felbomlik külső nyomás vagy botrányok hatására. Sok szektát bonyolult beazonosítani, és hitük legyen bármennyire is különös pár ember számára, a vallási szabadság védelme alatt állnak. De mikor gyakorlataik közé zaklatás, fenyegetés, illegális tevékenységek vagy bántalmazás tartoznak, a törvény közbeléphet. Nem kellene valamiben a családod vagy barátaid kárára hinni, és ha valaki azt mondja, hogy áldozd fel kapcsolataid vagy erkölcsöd a nagyobb jó érdekében, akkor valószínűleg csak saját javukra használnak ki.