♪ [zene] ♪ - A legutolsó adásunkban, megmutattuk, hogy a az adó törvényes előfordulása nem határozza meg a gazdasági tendenciát. Ebben az előadásban arról fogunk beszélni, hogy az adók tényleges gazdasági előfordulása hogyan határozható meg. Ki viseli az adó terhét valójában? Itt van az a gazdasági szabály, amely az előforduló adózási szabályokkal foglalkozik. Minél rugalmasabbak a piac szereplői, annál kisebb részt kell vállalniuk az adó fizetéséből, így csökkennek a terheik. Összehasonlításképpen, a piac kevésbé rugalmas oldaláról nézve, vagy inkább a rugalmatlan oldalon, az adó nagyobb részét a piac adja. Így a rugalmasabb oldal kisebb részarányt fizet, mint a kevésbé rugalmasabb rész, ami többet. Ezeket a tényeket ezek a diagrammok remekül szemléltetik. Miért ez a helyzet? Tegyük fel, hogy nem emlékszünk erre a szabályra. A rugalmasabb oldal az, amely a kisebb részarányt viseli az adóból vagy pedig a nagyobb részt vállalja az adóból? Mondjuk, nem emlékszünk rá. Nos, nem probléma. Csak vegyük elő a diagrammunkat, és olvassuk le, mi történik. Például, húzzuk meg a diagramot, amelyen szép rugalmas kereseti görbét és viszonylag szép rugalmatlan kínálati görbét látunk. Itt van az ár, ha nincs adó. Most nézzük meg, mi történik, ha van adó és mi használjuk az ékelési módszerünket. Itt van az adó és az az adó összegének magassága. Mit csináljunk? Ezt az éket az ábrán egészen addig vezessük le a tetejéről, amíg eléri a keresleti görbét, és az alsó része eléri a kínálati görbét, és akkor, csak olvassuk le a választ a diagramról. A B pont az, ami megmondja nekünk az árat, és amit a vevő fizet. A D pont, pedig, elmondja az eladó által meghatározott árat. Nézzük összehasonlításképpen. Amikor nem volt adó, az ár a vevő által fizetett összeg az A-ban és az adó része a vevő felé megy egy kicsit, egészen a B. pontig. A vevő nem fizet magasabb árat. Másrészről az eladó sokkal kevesebbet kap. Ebben az esetben, mikor a kereslet rugalmasabb, mint a kínálat, a vásárlók kevesebb adót fizetnek és a beszállítók nagyobb arányban fizetnek. Ezért le tudjuk olvasni a diagrammról mi történik, ha a kereslet rugalmasabb, mint a kínálat. Nem kell emlékezni a szabályra, nem kell megjegyezned, mert adok neked valami intuíciót, hogy egyszerűen csak egy pillanat legyen megjegyezni. Egyszerűen meg kell rajzolnod a diagrammot és képes leszel leolvasni a választ a görbékről. Nézzünk egy másik esetet. Ebben az esetben egy kínálati görbét rajzolunk, amely nagyon rugalmatlan és egy kereslet görbét, amely kevésbé rugalmas, mint a kínálati ív. Ismét megfogjuk az adó éket, azt tesszük a diagramra és mi történik? Itt láthatod. Csak le kell olvasnunk a diagrammot. Most láthatjuk összehasonlítva amikor nem volt adó, az árból a vevő sokkal többet kapott és az árból az eladók csak egy kicsit vesztettek. Amikor a kínálat rugalmasabb, mint a kereslet, a vevők nagyobb részarányt fizetnek az adóból, azaz az ár a vásárlónak jobban felmegy, mint amennyire az ár az eladóknak csökken. A vevők több adót fizetnek, amikor ha a kínálati görbe rugalmasabb. Adjunk némi ráértést. Mindig a megfelelő választ kapjuk, ha megrajzoljuk a görbét. És fontoljuk meg az intiució szerepét, vajon miért ez a helyzet. Tehát itt van a ráérzés, hogy emlékezz a szabályra. Gondolj a rugalmasságra, mint egyfajta menekülési lehetőségre. A piac azon oldala, amelyik rugalmasabb, könnyebben elkerüli az adót. Miért van ennek értelme? Ne feledd mit jelent a rugalmas kereslet. Ez azt jelenti, hogy a vásárlók jó helyettesítőkkel rendelkeznek az adóztatott javakkal szemben és így elkerülhetik az adót. Mikor az adó magas, a vásárlók azt mondják, "Megyünk megvesszük a helyettesítőjét. Nagyon sok jó alternatív lehetőségünk van." Másrészt, gondoljunk bele, mit jelent, mikor a kereslet rugalmatlan. Azt jelenti, hogy ha nincsennek jó alternatíváink, akkor nehéz elkerülni az adózást. Mit mond a kínálati oldal, rugalmas kínálat? Nos, ez azt jelenti, az erőforrásokat amelyeket arra használnak, hogy létrehozzák ezeket a megadóztatott javakat, könnyedén átvihetik más iparágakra. Az erőforrások könnyen átvihetők. Ha próbálod megadóztatni jobban az iparágat mint a földet, a tőke, és a munkások abban az iparban melyeket felhasználtak arra, hogy ezeket az árukat elkészítsék, egy másik iparágba fognak átszivárogni és így az eladók könnyen megússzák az adót. Másrészt, ha a kínálat rugalmatlan, az azt jelenti, hogy a forrásokat, melyeket ezen áruknak elkészítésére fordítottak csak arra használhatók fel, hogy ezt az árut elkészítsék belőle. Ezek lekötött források, nehezen továbbvihetők, és ezek a tényezők nem hasznosak más áruk előállítására és ez megnehezíti az eladók helyzetét, ha az ellátási görbe rugalmatlan. Ez azt jelenti, hogy nehézzé teszi az eladóknak az adó elkerülését. Mi van akkor, ha a vevők és az eladók mindketten meglehetősen rugalmasak? Nos, a helyzet az, hogy valakinek fizetnie kell az adót, mindkét fél nem tudja megúszni az adót, főként, ha az árú meg lesz vásárolva, és el lesz adva, ezért a terhet a relatív rugalmasság határozza meg. Itt arról van szó, hogy melyik fél tudja könnyebben kikerülni az adózást és ez a fél kevesebbet fog fizetni az adóból. A kevésbé rugalmas fél az, amely többet fog fizetni az adóból, mert az a fél nehezebben tudja megkerülni az adózást. Tehát csináljunk egy alkalmazást, mondjuk társadalombiztosítási adókat. Legutóbb megmutattuk, hogy a jogi a szociális biztonsági adók előfordulása nincs hatással a gazdasági előfordulásra, de nem nem mondtuk, hogy mi a gazdasági előfordulás manapság. Tehát tegyük most azt. Itt lesz fent a munkának az ára, itt a munkások bére, és a munkának a mennyisége itt lent. Az egész kérdés arra hegyeződik ki, hogy a munkára való kereslet rugalmasabb-e, mint a munka kínálata és viszont? Gondoljunk a munkaerő-keresletre, a vállalkozásokra, milyen munka-helyettesítőkkel rendelkeznek? Ha megnő a munkaerő ára, akkor mi tehetnek ezek a vállalkozások? Mi a helyzet a munkaerő kínálattal, a dolgozókkal? Ha a bérük csökken, mit tehetnek ők? Ha gondolkozik, úgy gondolom látni fogja, hogy a legtöbb munkavállaló számára, főleg a teljes munkaidőben dolgozók, mert nincs sok jó alternatívájuk a munkára. A legtöbb munkavállalónak valamilyen munkára van szüksége. Még akkor is, ha a bérük csökken, folytatni fogják a munkát, mert szükségük van rá, hogy kifizetsék a számlákat. Másrészt, a munkaerő-keresők, ha bér növekszik, fel tudják cserélni a tőkét munkaerőre, vagy elmozdíthatják a befektetéseiket másik országba. Nagyon kevés a jó helyettesítőjük. Tehát, ha ez valóban így van, valószínűleg meg kell rajzolnunk ezt a diagrammot, egy meglehetősen rugalmatlan munkaerő-kínálattal és egy meglehetősen rugalmas munkaerő-kereslettel. A közgazdászok tanulmányozták ezt és átlagosan ezt találták. Tehát most gondoljon a saját FICA adókra, ez munkaadó. Mi ennek a hatása? Nos, ez valahogy így néz ki. Figyeljük meg, hogy a munkaerő vásárlói által fizetett bér, ami a cégek által fizetett bér, csak ez megy fel egy kicsit. Másrészt, a bér, amelyet a munkaerő-kínálók kapnak, ami az a bér amelyet a dolgozók a munka végén kapnak, az sokat csökken. És ez teljesen így történik, ha nagyon rugalmatlan munkaerő-kínálatunk van. A munkások nem kerülheti el az adókat, és ezért ők hordozzák az adó terhének nagyrészét. Ez nem azt jelenti, különben, hogy nekünk nem kellene szociális és biztonsági adóink legyenek. Valójában jó módja lehet ez annak, hogy arra kényszerítsünk embereket, hogy megmentsék a saját jövőjüket, de ez nem jelent ingyenes ebédet a munkásoknak. A munkások fizetése az adó miatt csökkenni fog. Ha nem lennének a társadalombiztosítási adók, a legtöbb munkavállaló bére magasabb lenne. Itt van még egy terület, a szociális biztosítási felhatalmazások. Tegyük fel, hogy a kormányzat előírja a munkáltatók számára, hogy biztosítsák az egészségbiztosítást a munkavállalók számára, ami már most is sok munkáltató esetében így van a Megengedhető Gondozási Törvény értelmében. Ki fog fizetni ezért? Ki fog fizetni ezeknek? Elsősorban a munkaadók vagy elsősorban a munkások? Ez tényleg ugyanolyan elemzés, mint ami korábban volt. Az egészségi biztosítás nagyon hasonló az adóhoz. Az egészségbiztosítási felhatalmazás egyszerűen azt jelenti, hogy a munkáltatóknak magasabb fizetést kell fizetniük, de ez ugyanaz, mint az adó. Amit láttunk az, hogyha a munkaerő-kínálat kevésbé rugalmas, mint a munkaerő iránti kereslet, ami sok esetben így történik, így ebben az esetben a legtöbb felhatalmazást ténylegesen a munkavállalók fizetik. A reálbérek esnek. Ez ismét nem feltétlenül jelenti, hogy ezek a felhatalmazások, rossz ötletek, de azt jelenti, hogy nem ingyen ebéd a dolgozók számára. A dolgozók végül kifizetik az egészségügyi ellátást az alacsonyabb bérek által. Az adóknak van még néhány más hatása beleértve a bevétel növekedését és valamennyi holt-teher veszteséget. Ezeket azonban majd a következő előadásban fogjuk megnézni. - [Narrátor] Ha próbára akarja magát tenni, kattintson a kvízkérdésekre. Vagy ha készen áll a továbblépésre, kattintson a következő videóra. ♪ [zene] ♪ Felirat: amara.org közösség Fordította: Kiss Károly Ellenőrizte, lektorálta: Mandel Kinga Magdolna