♪ [zene] ♪
- A legutolsó adásunkban, megmutattuk, hogy a az adó törvényes előfordulása
nem határozza meg a gazdasági tendenciát. Ebben az előadásban arról fogunk beszélni, hogy
az adók tényleges gazdasági előfordulása hogyan határozható meg. Ki viseli az
adó terhét valójában?
Itt van az a gazdasági szabály, amely az előforduló adózási szabályokkal foglalkozik. Minél rugalmasabbak
a piac szereplői, annál kisebb részt kell vállalniuk az adó fizetéséből, így csökkennek a terheik.
Összehasonlításképpen, a piac kevésbé rugalmas oldaláról nézve, vagy inkább a rugalmatlan oldalon,
az adó nagyobb részét a piac adja. Így a rugalmasabb oldal kisebb részarányt fizet,
mint a kevésbé rugalmasabb rész, ami többet. Ezeket a tényeket ezek a diagrammok remekül szemléltetik.
Miért ez a helyzet? Tegyük fel,
hogy nem emlékszünk erre a szabályra. A rugalmasabb oldal az, amely a kisebb részarányt viseli az adóból
vagy pedig a nagyobb részt vállalja az adóból? Mondjuk, nem emlékszünk rá. Nos, nem
probléma. Csak vegyük elő a diagrammunkat, és olvassuk le, mi történik. Például,
húzzuk meg a diagramot, amelyen szép rugalmas kereseti görbét és
viszonylag szép rugalmatlan kínálati görbét látunk. Itt van az ár, ha nincs adó. Most
nézzük meg, mi történik, ha van adó és mi használjuk az ékelési módszerünket. Itt van
az adó és az az adó összegének magassága. Mit csináljunk?
Ezt az éket az ábrán egészen addig vezessük le a tetejéről, amíg eléri a keresleti görbét,
és az alsó része eléri a kínálati görbét, és akkor, csak olvassuk le a választ a
diagramról. A B pont az, ami megmondja nekünk az árat, és amit a vevő fizet. A D pont, pedig, elmondja
az eladó által meghatározott árat. Nézzük összehasonlításképpen. Amikor nem volt adó, az ár
a vevő által fizetett összeg az A-ban és az adó része
a vevő felé megy egy kicsit, egészen a B. pontig. A vevő nem fizet magasabb
árat. Másrészről az eladó sokkal kevesebbet kap. Ebben az esetben, mikor
a kereslet rugalmasabb, mint a kínálat, a vásárlók kevesebb adót fizetnek
és a beszállítók nagyobb arányban fizetnek. Ezért le tudjuk olvasni a diagrammról
mi történik, ha a kereslet rugalmasabb, mint a kínálat. Nem kell emlékezni
a szabályra, nem kell megjegyezned, mert adok neked valami
intuíciót, hogy egyszerűen csak egy pillanat legyen megjegyezni. Egyszerűen meg kell rajzolnod
a diagrammot és képes leszel leolvasni a választ a görbékről. Nézzünk egy másik esetet. Ebben
az esetben egy kínálati görbét rajzolunk, amely nagyon rugalmatlan és egy kereslet görbét,
amely kevésbé rugalmas, mint a kínálati ív. Ismét megfogjuk az adó éket,
azt tesszük a diagramra és mi történik? Itt
láthatod. Csak le kell olvasnunk a diagrammot. Most láthatjuk összehasonlítva
amikor nem volt adó, az árból a vevő sokkal többet kapott és az árból
az eladók csak egy kicsit vesztettek. Amikor a kínálat rugalmasabb, mint
a kereslet, a vevők nagyobb részarányt fizetnek az adóból, azaz az ár a vásárlónak
jobban felmegy, mint amennyire az ár az eladóknak csökken. A vevők több adót fizetnek, amikor
ha a kínálati görbe rugalmasabb. Adjunk némi ráértést. Mindig
a megfelelő választ kapjuk, ha megrajzoljuk a görbét. És fontoljuk meg az intiució szerepét,
vajon miért ez a helyzet. Tehát itt van a ráérzés, hogy emlékezz a szabályra. Gondolj
a rugalmasságra, mint egyfajta menekülési lehetőségre. A piac azon oldala, amelyik
rugalmasabb, könnyebben elkerüli az adót. Miért van ennek értelme? Ne feledd
mit jelent a rugalmas kereslet. Ez azt jelenti, hogy a vásárlók jó helyettesítőkkel rendelkeznek
az adóztatott javakkal szemben és így elkerülhetik az adót. Mikor az adó magas, a vásárlók
azt mondják, "Megyünk megvesszük a helyettesítőjét. Nagyon sok jó
alternatív lehetőségünk van." Másrészt, gondoljunk bele, mit jelent, mikor a kereslet
rugalmatlan. Azt jelenti, hogy ha nincsennek jó alternatíváink, akkor nehéz elkerülni az adózást.
Mit mond a kínálati oldal, rugalmas kínálat? Nos, ez azt jelenti, az erőforrásokat
amelyeket arra használnak, hogy létrehozzák ezeket a megadóztatott javakat, könnyedén átvihetik
más iparágakra. Az erőforrások könnyen átvihetők. Ha próbálod megadóztatni jobban az iparágat
mint a földet, a tőke, és a munkások abban az iparban melyeket felhasználtak
arra, hogy ezeket az árukat elkészítsék, egy másik iparágba fognak átszivárogni és így
az eladók könnyen megússzák az adót. Másrészt, ha a kínálat
rugalmatlan, az azt jelenti, hogy a forrásokat, melyeket ezen áruknak elkészítésére fordítottak csak
arra használhatók fel, hogy ezt az árut elkészítsék belőle. Ezek lekötött források, nehezen továbbvihetők, és ezek
a tényezők nem hasznosak más áruk előállítására és ez megnehezíti
az eladók helyzetét, ha az ellátási görbe rugalmatlan. Ez azt jelenti, hogy nehézzé teszi
az eladóknak az adó elkerülését. Mi van akkor, ha a vevők és az eladók mindketten
meglehetősen rugalmasak? Nos, a helyzet az, hogy valakinek fizetnie kell az adót, mindkét fél
nem tudja megúszni az adót, főként, ha az árú meg lesz vásárolva, és el lesz adva, ezért
a terhet a relatív rugalmasság határozza meg. Itt arról van szó, hogy melyik fél
tudja könnyebben kikerülni az adózást és ez a fél kevesebbet fog fizetni az adóból. A kevésbé
rugalmas fél az, amely többet fog fizetni az adóból, mert az a fél nehezebben tudja
megkerülni az adózást. Tehát csináljunk egy alkalmazást, mondjuk társadalombiztosítási adókat.
Legutóbb megmutattuk, hogy a jogi a szociális biztonsági adók előfordulása nincs hatással
a gazdasági előfordulásra, de nem nem mondtuk, hogy mi a gazdasági előfordulás
manapság. Tehát tegyük most azt. Itt lesz fent a munkának az ára,
itt a munkások bére, és a munkának a mennyisége itt lent. Az egész kérdés arra hegyeződik ki, hogy
a munkára való kereslet rugalmasabb-e, mint a munka kínálata és viszont? Gondoljunk
a munkaerő-keresletre, a vállalkozásokra, milyen munka-helyettesítőkkel rendelkeznek?
Ha megnő a munkaerő ára, akkor mi tehetnek ezek a vállalkozások?
Mi a helyzet a munkaerő kínálattal, a dolgozókkal? Ha a bérük csökken, mit tehetnek
ők? Ha gondolkozik, úgy gondolom látni fogja, hogy a legtöbb munkavállaló számára,
főleg a teljes munkaidőben dolgozók, mert nincs sok jó alternatívájuk a munkára.
A legtöbb munkavállalónak valamilyen munkára van szüksége. Még akkor is, ha a bérük csökken,
folytatni fogják a munkát, mert szükségük van rá, hogy kifizetsék a számlákat. Másrészt,
a munkaerő-keresők, ha bér növekszik, fel tudják cserélni a tőkét
munkaerőre, vagy elmozdíthatják a befektetéseiket másik országba. Nagyon kevés a
jó helyettesítőjük. Tehát, ha ez valóban így van, valószínűleg meg kell rajzolnunk
ezt a diagrammot, egy meglehetősen rugalmatlan munkaerő-kínálattal és egy meglehetősen rugalmas
munkaerő-kereslettel. A közgazdászok tanulmányozták ezt és átlagosan
ezt találták. Tehát most gondoljon a saját FICA adókra, ez munkaadó. Mi
ennek a hatása? Nos, ez valahogy így néz ki. Figyeljük meg, hogy a
munkaerő vásárlói által fizetett bér, ami a cégek által fizetett bér, csak ez megy fel
egy kicsit. Másrészt, a bér, amelyet a munkaerő-kínálók kapnak, ami
az a bér amelyet a dolgozók a munka végén kapnak, az sokat csökken. És ez teljesen
így történik, ha nagyon rugalmatlan munkaerő-kínálatunk van. A munkások
nem kerülheti el az adókat, és ezért ők hordozzák az adó terhének nagyrészét.
Ez nem azt jelenti, különben, hogy nekünk nem kellene szociális és biztonsági adóink legyenek.
Valójában jó módja lehet ez annak, hogy arra kényszerítsünk embereket, hogy megmentsék a saját jövőjüket, de
ez nem jelent ingyenes ebédet a munkásoknak. A munkások fizetése
az adó miatt csökkenni fog. Ha nem lennének a társadalombiztosítási adók, a legtöbb
munkavállaló bére magasabb lenne. Itt van még egy terület, a szociális
biztosítási felhatalmazások. Tegyük fel, hogy a kormányzat előírja a munkáltatók számára, hogy biztosítsák
az egészségbiztosítást a munkavállalók számára, ami már most is sok munkáltató esetében így van a
Megengedhető Gondozási Törvény értelmében. Ki fog fizetni ezért? Ki fog fizetni ezeknek?
Elsősorban a munkaadók vagy elsősorban a munkások?
Ez tényleg ugyanolyan elemzés, mint ami korábban volt. Az egészségi biztosítás
nagyon hasonló az adóhoz. Az egészségbiztosítási felhatalmazás egyszerűen azt jelenti, hogy a munkáltatóknak
magasabb fizetést kell fizetniük, de ez ugyanaz, mint az adó. Amit láttunk
az, hogyha a munkaerő-kínálat kevésbé rugalmas, mint a munkaerő iránti kereslet, ami sok esetben
így történik, így ebben az esetben a legtöbb felhatalmazást ténylegesen a munkavállalók fizetik.
A reálbérek esnek. Ez ismét nem feltétlenül jelenti, hogy ezek a felhatalmazások,
rossz ötletek, de azt jelenti, hogy nem ingyen ebéd a dolgozók számára. A dolgozók
végül kifizetik az egészségügyi ellátást az alacsonyabb bérek által. Az adóknak
van még néhány más hatása beleértve a bevétel növekedését és valamennyi
holt-teher veszteséget. Ezeket azonban majd a következő előadásban fogjuk
megnézni.
- [Narrátor] Ha próbára akarja magát tenni, kattintson a kvízkérdésekre.
Vagy ha készen áll a továbblépésre, kattintson a következő videóra.
♪ [zene] ♪
Felirat: amara.org közösség
Fordította: Kiss Károly
Ellenőrizte, lektorálta: Mandel Kinga Magdolna