Ma egy különleges élményt

szeretnék önökkel megosztani, –

egy rendkívül elgondolkodtató élményt –

amelynek hatására

patkányok betanításába kezdtem,

hogy taposóaknák

és tuberkulózis felderítése révén

sok-sok ember életét mentsék meg.

Kicsi koromban két szenvedélyem volt.

Imádtam a rágcsálókat.

Volt mindenféle patkányom,

egerem, hörcsögöm,

futóegerem, mókusom.

A kisállatboltok, amelyek a vevőim voltak,
válogathattak.

(Nevetés)

Rajongtam Afrikáért is.

Multikulturális környezetben nőttem fel,

voltak nálunk afrikai cserediákok.

Kíváncsian hallgattam őket.

Annyira más volt a hátterük.

Az importált tudástól, termékektől

és szolgáltatásoktól való függőségükről,

hihetetlen gazdag kultúrájukról.

Borzasztóan érdekelt Afrika.

Gazdasági mérnök lettem,

termékfejlesztéssel, illetve felderítési

technológiák fejlesztésével foglalkoztam.

Termékeink elsőként a fejlődő országokban

is felhasználhatóak voltak.

Szóval az iparban kezdtem dolgozni.

A lelkem mélyén azonban nem akartam

a fogyasztói társadalom jólétét növelni

lineáris, profitorientált

gyártási módszereinkkel.

Felmondtam, hogy egy igazi problémára,

a taposóaknákra koncentrálhassak.

Ez 1995-ben volt.

Diana hercegnő is bemondta a tévében,

hogy az aknamezők strukturális akadályt

állítanak a fejlesztés útjába. 
S ez így igaz!

Ha valahol aknamezők vannak,

vagy akár csak az eshetőségük fölmerül,

semmilyen területfejlesztés nem kezdődhet.

Világszerte felmerült az igény

olyan felderítő eszközök iránt,

amelyek sikeresen használhatók ott,

ahol a legnagyobb szükség van rájuk:

tehát főként a fejlődő világban.

Mi a patkányokat választottuk.

S hogy miért?

Nem kártevők a patkányok?

Nos, a patkányok tulajdonképpen,

sokak véleményével ellentétben,

nagyon is társas lények.

A mi termékünk, amit itt láthatnak –

Itt valahol van egy célpont.

A felvételen egy afrikai szakembert

láthatnak patkányaival.

A patkányok a jobb és bal oldalán vannak.

Hopp, a patkányt meg is találta az aknát,

megkaparja a talajt, s ezután

visszatér jutalmáért, egy jó falatért.

Ugye, milyen egyszerű?

S a környezetnek megfelelő eljárás.

Hopp, az állat megkapja jutalmát!

Tehát így működik.

Nagyon egyszerű eljárás.

Miért épp a patkányokat választottuk?

A patkányokat az 1950-es évek óta

használják sokféle kísérletben.

A patkányok szervezetében

több szagérzékelő gén van,

mint bármely más emlős szervezetében.

Hihetetlenül érzékenyek a szagokra.

Ezenfelül van a szagok felismerésére

és az eredmény közlésére is módszerük.

S hogyan beszélgethetünk a patkányokkal?

Nem beszélünk ugyan patkányul,

de van egy eszközünk, az ún. 'klikker'.

Gyakran használják állatok betanítására.

A felvételen láthatják.

A klikker éles, kattanó hangot bocsát ki,

mely bizonyos viselkedéseket erősít meg.

A kattanást először jutalommal párosítjuk.

A jutalom fecskendőben tárolt 
banán- és törtmogyorópüré.

Ezután a kattanást jutalommal követjük.

Kattanás, étel. Kattanás, étel. –

A kattanás tehát ételt jelent –,

ezután betesszük egy lyukas ketrecbe,

s az állat megtanulja,

hogy bedugja az orrát abba a lyukba,

ahol a célpont illata van,

s hogy ezt 5 másodpercig szimatolja –

ami egy patkánynak hosszú idő.

Amint az állat ezt is megtanulta,
megnehezítjük a feladatát.

Arra kell rájönnie, hogyan kell 
egy akár tízlyukú ketrecben

a célpont illatára rábukkannia.

Ezután megtanítjuk pórázon sétálni

kint, nyílt területen

s arra, hogy ott keresse a célpontot.

Ezután megtanulnak

igazi aknamezőkön igazi aknákat keresni.

Levizsgáznak, majd akkreditáljuk őket

a Nemzetközi Aknamentesítési Normák

szerint, tehát pont úgy, 
mint ahogy a kutyák vizsgáznak.

A vizsga egy 400 m2-es területen zajlik.

Véletlenszerűen elhelyezünk rajta

meghatározott mennyiségű aknát.

Az idomárból és patkányból álló csapatnak

meg kell találnia az összes célpontot.

Ha a patkány sikerrel jár, 
jogosítványt kap.

Ezek az akkreditált állatok

kint dolgozhatnak az aknamezőn.

Pont, mint a kutyák.

Talán egy apró különbség van köztük:

Egy patkány betanítása ötödébe kerül

egy kutya kiképzésének.

Itt mozambiki csapatunkat láthatják.

Tanzániai szakemberünk

három mozambiki társának

tanítja meg az alapokat.

Figyeljék a szemükben a büszkeséget!

Szakértelmüknek köszönhetően

sokkal kevésbé függnek

a külföldi segélytől.

Ezenfelül ez a kis csapat –

persze nem egyedül, hanem nehéz járműves

aknamentesítő egységekkel,
amelyek eltávolítják az aknákat.

A patkányos kísérletbe
fektetett összegnek köszönhetően

bebizonyíthattuk Mozambikban,

hogy akár 60%-kal is csökkenthető

a jelenlegihez képest az aknamentesítés

négyzetméterenkénti költsége.

Azaz a költségünk 2 $ helyett 1.18 $, 
és valószínűleg

még tudjuk csökkenteni .

Az egész csak lépték kérdése.

Több patkánnyal nyilván nagyobb

területet tudunk aknamentesíteni.

Mozambikban van egy bemutatóhelyünk.

11 afrikai kormány lehetett annak tanúja,

hogy technológiánk segítségével valóban

csökkenthetik országaik segélyfüggőségét.

Aláírták a Nagy-tavak térségi

békeegyezményt,

a kormányok támogatják 
a hős patkányok tevékenységét

hogy közös határaikat aknátlaníthassák.

De hadd meséljek egy más gondról is.

Tavaly kb. 6000 ember

lépett taposóaknára.

Azonban világszerte majdnem

1,9 millió ember halt meg

elsődleges tuberkulózisban.

Főleg Afrikában,

ahol a tuberkulózis és az AIDS gyakorta

egyszerre lép fel, hatalmas gond a tbc.

A mikroszkópos diagnózis,
a WHO szokásos eljárása,

40-60%-ban mutatja ki a fertőzést.

Tanzániában pl. -- s ezek a számok 
valósak --

a tbc-s páciensek 45%-át

diagnosztizálják tbc-vel haláluk előtt.

Eszerint, ha valaki tbc-ben szenved,

jó eséllyel a tbc-jét észre sem veszik,

mert előbb belehal 
a betegség szövődményeibe.

Azonban ha a tbc-t

korai szakaszában elcsípik,

és megindulhat a kezelés,

még az AIDS-es pácienseknél
is van ennek értelme.

A tuberkulózis gyógyítható,

még az AIDS-es páciensek esetében is.

Hollandul a tuberkulózis

köznyelvi elnevezése

"tering".

A szó eredetileg

a kátrány szagára utal.

Már az ősi kínaiak

és az ókori görögök, Hippokratész,

sokat írtak arról,

hogy a tuberkulózis diagnosztizálható

az illó anyagok szaga alapján

amelyeket a páciens bocsát ki.

Kértünk néhány kórházi mintát

feltevésünk megvizsgálására.

A pozitív mintákat

patkányok betanítására használtuk,

kíváncsiságból, hogy 
tényleg érzik-e a tbc szagát,

és meglepő módon,

egymás után több patkány is

a tbc-fertőzöttek 89%-át fertőzöttnek,

az egészségesek 86%-át 
egészségesnek találta.

Kb. így működik ez,

eléggé általános egy technológia.

Robbanószer vagy tbc, édes mindegy.

Nyilván önök is látják,

tulajdonképpen bármit berakhatnánk ide.

Szóval, így működik:

Van egy kazetta 10 mintával.

A 10 mintát egyszerre rakjuk a ketrecbe.

A patkánynak mindössze 
0,02 másodpercre van szüksége,

hogy felismerje a szagot.
Villámgyorsan dolgozik.

Már a harmadik mintánál tart.

Ez egy pozitív minta.

Hallja a kattanást, és
már szalad is a jutalomért!

Így nagyon gyorsan juthatunk

egy második véleményhez

hogy kik a tbc-fertőzöttek,

s kik nem.

Csak összehasonlításképpen

említeném, hogy egy laboros

40 mintát tud egy nap átnézni,

míg egy patkánynak

ugyanehhez a mennyiséghez

mindössze hét percre van szüksége.

Egy ilyen ketrecben –

(Taps)

egy ilyen ketrecben,
feltéve, ha vannak patkányok,

és nekünk jelenleg

25 tbc-szakértő patkányunk van,

egy ilyen ketrecben egyetlen
nap leforgása alatt

1680 mintát dolgozhatunk föl.

Képzeljék el a lehetséges, hasonló alapú

felhasználási lehetőségeket!

Talajszennyezés felderítése,

vagy igény szerinti felhasználások, pl.

konténerekben szállított
tiltott termékek felderítése stb.

De maradjunk a tbc-nél.

Szeretném még említeni,

hogy a diagramon a kék oszlopok

a Dar es Salaam-i öt klinika

mikroszkópos laborjának eredményeit

jelképezik. Az öt klinika félmillió

páciense közül 15 ezret teszteltek.

1800 volt közülük tbc-pozitív.

A mintákat patkányaink is megvizsgálták.

Eredményeik alapján

a tbc korai kimutatásának sikerét

több mint 30%-kal növeltük.

A tavalyi év folyamán –

a korai kimutatás sikerét

— konkrét intervallumtól függően —

Dar es Salaam öt klinikáján

egyenletesen növeltük

30-40%-kal.

Tekintélyes siker ez.

Egy nem diagnosztizált tbc-s páciens

akár 15 egészséges embert is

megfertőzhet évente.

Bizonyosak lehetünk benne,

hogy rengeteg életet mentettünk meg.

Illetve hős patkányaink
rengeteg életet mentettek meg.

Jelenleg az a feladatunk,

hogy szabványosítsuk az eljárást.

Egészen egyszerű dolgokról van szó.

Pl. van egy kis lézerberendezés 
a szimatolólyukban, ahova a patkány

5 másodpercre bedugja az orrát.

Ezt szabványosítani kellene.

Ugyanígy a jutalmat is,

a préselt ételt,

s félig automatizálni is kellene,

hogy sokkal nagyobb 
léptékben is lehetségessé váljon mindez,

s hogy sokkal több embert 
menthessünk meg.

Útravalóképpen elmondanám,
más felhasználások is vannak már.

Íme, videós patkányunk

első prototípusa.

Egy patkány, patkány-hátizsákkal,

amelyben videokészülék van.

Ezzel bemászhat romok közé,

s felderítheti pl. földrengés áldozatait.

Még csak prototípus.

Nem teljesen működőképes 
még a rendszer.

Befejezésül annyit szeretnék hozzáfűzni,

ezek a projektek nem patkányokról szólnak.

Itt emberekről van szó.

Megadják a sebezhető közösségeknek

a lehetőséget, hogy nehéz, drága

és veszélyes észlelési feladatokat 
a saját kezükbe vegyenek,

olyan erőforrások kihasználásával,

amely országaikban bőségesen fellelhető.

Talán elérhetjük azt vele,

hogy más szemmel nézzenek

az önöket körülvevő

környezeti, technológiai,

állati, illetve emberi erőforrásokra.

Kerüljenek összhangba velük,

hogy együtt mozdíthassuk elő 
a tartós fejlődést.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

(Taps)