Nos, azért jöttem, hogy a demokráciáról beszéljek önöknek.

De a valódi demokráciáról.

Arról, amelyik egyáltalán nem létezik!

Arról, amelyik szerintem mindannyiunkat ki tudná húzni a bajból.

Marseille-ben vagyok tanár és 2005-ben kezdtem el igazán létezni.

Egy Franciaországban tartott nyilvános vita alkalmával ébredtem fel politikailag,

ahol arra kértek minket, hogy szavazzunk az úgynevezett "alkotmányról".

Elolvasva mérges lettem és veszélyesnek találtam.

Megírtam egy 10 oldalas szöveget 10 oldalnyi lábjegyzettel.

Majd publikáltam a honlapomon.

Elküldtem az ismerőseimnek, mint valami palackpostát.

Ezután történt valami, ami megváltoztatta az életemet.

Az emberek ráharaptak, mert megfelelt valaminek, amit hiányoltak.

Hónapokon át azzal töltöttem az éjszakáimat, hogy megpróbáltam válaszolni ezeknek az embereknek.

Különösen azoknak, akiknek nem tetszettem.

Próbáltam bebizonyítani nekik, hogy nincs igazuk.

És lassacskán az újság, a TV és a rádió is ráharapott.

Ezek az emberek eljöttek hozzám.

A honlap látogatottsági számlálója ventilátorként pörgött!

40 ezer látogató volt naponta!

12 ezer e-mail 2 hónap alatt!

És végül utólag visszanézve rájöttem, hogy

a többiek érdeklődése lassan megváltoztatott,

és hihetetlen erőt adott!

A pozitív érdeklődők vártak tőlem valamit,

és ezeknek az elvárásoknak meg kellett felelnem.

De ott voltak azok a negatív érdeklődők is, akiknek egyáltalán nem tetszettem!

Akik óvakodtak tőlem, akik azt mondták, hogy szélhámos vagyok,

semmire sem jó, valaki, aki nem tudja, hol a helye.

Meg akartam nekik mutatni, hogy nincs igazuk.

Mindkét tábor ugyanolyan motorként működött bennem.

Az összes érdeklődés hatalmas energiát adott.

És ez a mai napig nem múlt el.

Felfedeztem, hogy ez egy régi gondolat, amit az athéniak szeméremnek hívtak.

Azt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes és alapvető koncepció.

Az athéniaknál egy jó polgárnak nagyon sokat számított mások tekintete, figyelme.

Ez tette őt erényessé.

Amikor mások számítottak rá, és megjutalmazták azzak, hogy ráfigyeltek,

emiatt akart erényes lenni.

Amikor pedig elutasítóan néztek rá, akkor

az arra ösztönözte őket, hogy ne térjenek le az erény ösvényéről.

És ez igaz, hogy ez működik! Akikben megvan a szemérem,

azok erényesebbek a többieknél. Tehát megfordítva,

akikben nincs meg a szemérem, azok rendkívül veszélyesek.

Olyannyira veszélyesek, hogy abban az időben, mikor kevésbé volt kifinomult a modor

mint ma... Nem kell kivégeznünk őket, de...

azt el tudnánk kerülni, hogy hatalmat adjunk nekik.

Ezóta keményen dolgozom... És miért?

Először is, próbálom megérteni a társadalmi igazságtalanságok okát.

Próbálok rájönni, hogy van-e egy fő oka a társadalmi igazságtalanságoknak.

Majd elcsodálkozva fedezem fel a nagy ötleteket, amikre

az athéni demokrácia épült.

Egy igaz demokrácia.

Sok szót visszafordítok az eredeti jelentésére.

Fontos szavakat.

Azokat, amelyek teljesen felfordultak legalább 200 éve.

Végül, próbálom elképzelni.... Ez egy építési terület,

nincs egy kinyilatkoztatott igazságom, építek valamit.

Próbálok egy ötletet megszilárdítani.

Igyekszek kigondolni intézményeket, jó intézményeket.

Olyanokat, melyek mindannyiunkat megvédenének a hatalommal való visszaéléssel szemben.

Számítok arra, hogy a jó intézmények az erény felé terelnek bennünket.

Nem az erényes polgárokra számítok.

Nem számítok erre, azt gondolom, hogy mindannyiunkban megvan egyaránt a jó és a rossz is.

Viszont a jó intézmények az erény felé vezetnek.

Máskülönben, mint ahogy manapság, teljesen elsodródunk

a közérdektől és a közjótól.

Megtalálásához egy csodálatos módszert használok,

amit Hérodotosz (korrigálás: Hippokratész) tanított nekünk,

egy ókori orvos, aki azt mondta: „Nem a betegséget, hanem a beteget kell gyógyítani!”

És én mindig ezt a módszert használom.

Miért is mondta ezt?

Azt mondta, amikor egy problémával vagy egy betegséggel állunk szemben, akkor nyilvánvalóan

nem a következményekkel kell felvenni a harcot!

Úgy nem fogják megoldani a problémát.

De ugyanígy az okokat sem fogják megoldani.

Mert rengeteg van belőlük, és sok tényező hatására jönnek létre.

Jobb, ha az összes ok közül megkeresük Az Egyet.

Ha egyáltalán van ilyen. Legalábbis egyet a kritikus okok közül,

amelyik a többit meghatározza.

Ez az, amelyikre szükségünk van!

Ez az, amelyiket én keresem!

Nos,

bajtársak vagyunk ellenálló barátaimmal

, amióta ugyanis a politikával foglalkozom, rengeteg emberrel találkozom,

akik mindig is ellenálltak.

Bajtársak vagyunk mindezekben a harcokban.

Csináltam egy ábrát