"Te lány, nyírd ki magad."
"Nem értem, miért is élsz még?"
"Rondán nézel ki."
Rebecca Sedwick,
egy tizenegy éves floridai lány
ezeket az aljas, bántó,
gonosz és kínos üzeneteket
kapta a közösségi oldalán.
A végén meg arra késztették,
hogy leugorjon városa víztornyáról,
hogy megölje magát.
2013 őszén
ez a történet várt rám,
mikor hazaértem az iskolából.
Megijesztett, sokkolt,
és összetörte a szívem.
Hogyan kényszerülhet
egy nálam fiatalabb lány arra,
hogy eldobja magától az életet?
Ekkor támadt az érzésem,
hogy tennem kell valamit
annak érdekében,
hogy ez soha többé ne történhessen meg.
De a fájdalom és kín,
amit Rebecca elszenvedett
akkorra már megtörtént.
A baj már megtörtént.
a nevem Trisha Prabhu,
tizennégy éves vagyok,
Naperville csodálatos
városából származom,
az egyesült államokbeli Illionoisból.
Szenvedélyemmé vált
az online zaklatás elleni küzdelem,
hogy azt még idejében megelőzhessük.
Nagy álmaim vannak,
és hiszem, hogy mindenkinek
joga kellene legyen az álmaihoz,
kitartani mellettük,
és végignézni, ahogyan azok valóra válnak.
Tehát mikor olvastam Rebecca történetét,
rögtön erre gondoltam:
"Voltak vajon mások is,
akik ugyanígy szenvedtek?
Hamarosan megtudtam,
hogy ő csak egy volt a számtalan közül.
Megan Meier három héttel
a 14. születésnapja előtt halt meg.
Hálószobájának szekrényében
akasztotta fel magát,
ahol az anyukája talált rá,
mikor a vacsorát vitte fel neki.
A Myspace felhasználójaként
ehhez hasonló üzeneteket kapott:
"A világ jobb hely lenne nélküled",
A baj megtörtént,
és Megan szenvedte el a következményeit.
Tyler Clementi
18 éves diáklány volt
a Rutgers egyetemen.
Még csak épp csak kezdte megszokni
az egyetemi életet
és az új homoszexuális identitását.
Egy napon a szobatársa és egy barátja
kamerával és laptop segítségével
megosztották a közösségi oldalon
Tyler és barátja legintimebb pillanatait.
A baj megtörtént.
A megaláztatás miatt
Tyler eldobta magától az életét,
leugrott a George Washington hídról.
Bárcsak megtehetném,
hogy átírjam ezeket a történeteket!
Szeretném elérni, hogy minden zaklató
meggondolhassa még magát.
És ha ezt tényleg meg is tehetném?
Mi történne, ha meg tudnám előzni a bajt,
még mielőtt az megtörténne?
Megan, Tyler, és Rebecca élnének ma?
Az online zaklatás hatalmas probléma.
Csak az Egyesült Államokban,
a tinédzserek 52%-át
zaklatták már az online felületeken.
És 38%-uknál
fellelhetőek az öngyilkosságra
való hajlam tünetei.
Vizsgáljuk meg ezt világszinten.
A világ népességének
negyede tinédzser.
1,8 millió tiniről beszélünk.
Képzeljük el, hogy a közösségi média
forradalmának idején
hogyan növekszik a csatlakozók száma,
és hogyan érint egyre többeket
az online zaklatás problémája.
Miért zaklatnak a világhálón keresztül?
Talán elfogult vagyok,
de egészen biztos,
hogy a gyerekek nem aljas ördögök,
akiket a kegyetlen szándék vezérel.
Nem ismerem mindnyájukat,
de mégis ezt gondolom.
És mi a helyzet a felnőttekkel? Kedvesek
vagy aljasak a közösségi médiában?
A felnőtteket illetően
már nem voltam annyira biztos.
Így hát kellett néhány kutatást végeznem,
hogy meg tudjam, mi a helyzet.
Eldönöttem, hogy abban az évben
az iskolai kutatómunkámban
utánanézek, hogyan befolyásolja a kor
a támadó üzenetek írására való hajlamot
a közösségi oldalakon.
Mit találtam?
Ez a fiatalabb csoport,
a 12 és 18 év közöttiek,
40%-kal hajlamosabbak voltak
sértő üzenetek küldésére,
mint az idősebbek.
OK. A szám nem lepett meg.
De miért?
Miért jellemzőbb a fiatalabbakra,
hogy sértő üzeneteket
írogassanak egymásnak?
Egyre többet kutakodtam,
és egy napon rábukkantam egy cikkre,
amelynek egyetlen mondata
egy életre megváltoztatta
a problémáról alkotott képem.
Azt mondja: "A tinédzserek agya
egy fék nélküli autóhoz hasonlít."
Magas sebesség. Semmi megállás.
Semmi gondolkodás. Semmi megfontoltság.
Csak úgy működünk. De miért is van ez így?
Az agyunk igencsak furcsa.
A hátulról fejlődik eléfelé,
ami azt jelenti, hogy 25 éves
korunk előtt
az elülső része még nincs kifejlődve.
Ez miért jelent problémát?
Nos, a prefrontális kéreg
kontrollálja a döntéshozatalt,
az elhamarkodott, impulzív döntéseket,
a spontán érzéseket.
Ezért van az, hogy a tinik
nem gondolkodnak, mielőtt cselekednének.
Csak úgy mennek előre
és cselekednek,
mégha az 15 RedBull felhajtását is jelenti
fogadásból,
vagy kihagyni egy angol záróvizsgát,
vagy valami őrültséget elkövetni.
Nem igazán gondolkodunk,
mielőtt cselekednénk.
Nos, beszéltem erről egy barátommal.
Mondtam neki:
"Tudod, Gosh, ez szörnyű."
És azt mondta: "Tudod, Trisha,
én tényleg csodálom a lelkesedésed,
de erről beszélsz már 15 perce,
anélkül, hogy észrevetted volna.
Nagyon nagy probléma,
de a közösségi oldalak
már elkezdtek cselekedni
ennek megállítása érdekében.
És én folytattam: "Igen, igazad van."
De lassan rájöttem,
hogy amit a közösségi média tesz,
az valójában nem jelent semmit.
Az elképzelésük egy "állj le,
blokkold, mondd el" folyamat.
Áldozatként ne válaszolj,
blokkold a zaklatást,
rögtön mondd el egy szülőnek,
vagy egy felnőttnek, akiben megbízol.
Egész értelmesen hangzik.
De valójában ez történik:
Mi, a tinédzserek, félünk elmondani,
hogy zaklatnak az interneten.
A felmérések azt mutatják,
hogy tízből kilenc áldozat
nem beszél senkinek arról,
hogy zaklatják.
Mi több,
miért terheljük az áldozatot azzal,
hogy ő blokkolja a zaklatást?
Miért nem az adott zaklatásban
változtatunk viselkedésen?
Ez nagyon idegesített.
Nem csak egyetlen hatásos módja
lenne annak, hogy ezt megállítsuk.
Ez egy lappangó, nagykiterjedésű járvány,
amely nagyon sok embert utolért a világon.
Ekkor támadt egy ötletem.
A kutatásomból tudom,
hogy a tinik nem gondolkodnak
mielőtt cselekednének, igaz?
És mi történik, ha írogatás
előtt sem gondolkodnak?
És ha azt az esélyt adnám nekik,
hogy gondolkodjanak, mielőtt írnának?
Ha egy tini sértő üzeneteket
akar közzétenni a közösségi médiában,
és odamennék: "Hé! Várjunk csak!
Épp sértegetni igyekszel
valakit az üzeneteiddel.
Ez nagyon bántó lehet.
Biztos vagy benne,
hogy el akarod küldeni ezt az üzenetet?"
Vajon még ezután is meg akarná tenni?
Nem tudtam,
de eltökéltem magam, hogy kiderítem.
Így abban az évben tudásomat
és technikai jártasságomat használva
létrehoztam két szoftverrendszert.
Ezekkel kimutatható volt,
hogy egy riasztás,
amely figyelmezteti a tiniket arra,
hogy gondolják meg, mire készülnek,
valóban csökkentette a sértő üzenetek
küldésére való hajlandóságukat.
Így, négy-hat héten keresztül igazából
a helyi könyvtárban éltem.
A gyerekek furcsán néztek rám,
de tudjátok, a végén abszolút megérte.
Sikerült 1500 valós
vizsgálati adatot összegyűjtenem.
És mi derült ki?
A tinik 93%-a, mikor
figyelmeztető üzenetet kap,
mint pl. "Hé, épp sértő üzenetet
készülsz megosztani!",
meggondolta magát.
71,4%-ról 4,6%-ra
sikerült csökkentenem a sértő
üzenetek küldésére való hajlandóságot.
(Éljenzés) (Taps)
Gondolkodjunk el ezen.
A kísérletem bebizonyította,
hogy az írás,
elküldés és a kár bekövetkezte
előtti megfontolás
hatékony és hosszútávú módszer
az internetes zaklatás megfékezésére,
még az elején, mielőtt baj történne.
Nos, azt kell mondanom, a ReThink
hihetetlenül népszerűvé vált.
Épp néhány hete
a Google Science Fair-nél mutattam be
a vizsgálatomat. Világdöntős lettem.
És ugyanúgy --
(Taps)
Köszönöm!
(Taps)
Nemrég egy ideiglenes szabadalmi oltalmat
is szereztem rá az Egyesült Államokban.
Tehát a fő célom az,
hogy temékként kiadhassam ezt,
és megfékezhessem az online zaklatást.
Jelenleg azon dolgozom fáradhatatlanul ,
hogy létrehozzak egy Chrome bővítményt
és egy mobilkiegészítőt.
Így a "ReThink" világszerte elterjedhet,
és megakadályozhatja az online zaklatást
még a baj megtörténte előtt.
Steve Jobs egyszer azt mondta:
"Az egyszerű nehezebb lehet,
mint a bonyolult dolgok.
Az eredetiség sokkal nehezebb,
mint a másolás.
De mégis, sokkal jobban megéri,
mert hegyeket mozgathatsz meg."
Igaza van.
A ReThink bebizonyította,
hogy az a néhány másodperc,
mikor már nyomnád meg a "Küldés" gombot,
nagyon sokat jelenthet a jövőt tekintve.
Nos, ha az osztályban
előtted ülő kövér lánynak,
vagy, hogy a főnöködet bosszantsd,
küldesz egy sértő üzenetet,
az érintheti a lány életét,
vagy az állásodat.
Mindannyiatokat bátorítlak, hogy
gondoljátok meg kétszer is,
mielőtt bajt okoznátok.
Ebben az összekapcsolt világban
nagyon ritkán jut eszünkbe lelassulni,
megállni, és meggondolni azt,
amit teszünk.
Üzenetet küldünk,
aminek jelentősége van.
Nos, válasszuk a meggondolást.
Gondold meg, hogy mit írsz le,
még mielőtt a baj megtörténne.
Köszönöm!
(Éljenzés) (Taps)