Ha városok feltérképezéséről van szó, hajlamosak vagyunk utakra és épületekre gondolni, létrejöttük körülményeire, esetleg egy városépítész nagyvonalú tervére. Másként is gondolhatunk azonban a térképezésre, és hogy mi célból csinálták. Ma egy újfajta térképet mutatok Önöknek. Ez nem földrajzi térkép. Ez a térkép az emberi kapcsolatokat mutatja városomban, a marylandi Baltimore-ban. Itt minden pont egy személyt jelöl, minden vonal egy kapcsolatot az ilyen személyek között, és minden szín egy közösséget a hálózaton belül. Nos, én itt vagyok a zöld oldalon, lent a jobb szélen, ahol a kockafejűek vannak, A TEDx is lent van, a jobb szélen. (Nevetés) A hálózat másik oldalán leginkább afro-amerikai és latin-amerikai embereket találni, akiket más dolgok foglalkoztatnak, mint a kockafejűeket, de hogy némi fogalmuk legyen, a hálózat zöld oldalát hívjuk Smalltimore-nak magunk között, mert olyan ott élni, mint egy kisvárosban. Ugyanazokat az arcokat látjuk nap mint nap, de ez azért van, mert nem kutatjuk fel alaposan és teljes terjedelmében a várost. A hálózat másik végén vannak azok, akiket a hip-hop zene és hasonló dolgok érdekelnek, és úgy is tekintik magukat, mint akik a DC/Maryland/Virginia területen túl élnek, semmint baltimore-i lakosoknak. De középen, amint látják, valami összekapcsolja a két közösséget, és ez a sport. Van baseball- (Baltimore Orioles) és focicsapatunk (Baltimore Ravens), és olimpikonunk (Michael Phelps). Tudják talán, hogy az Under Armour baltimore-i sportszergyár. Ez a sportközösség az egyetlen kapocs a hálózat két vége között. Vessünk egy pillantást San Franciscora. Látjuk, hogy ott kicsit más a helyzet.. Egyrészt ott vannak ezek a gombócok, a média, politika, újságírás, amelyek kezdenek megjelenni Baltimore-ban és más városokban, ám itt a meghatározó csoport a kockafejűek és a műszakiak, akik a hálózat felső részét uralják, és egy csoport, ami nagyon elkülönül, ők a Twitter-alkalmazottak, rögtön a a kockafejűek mellett, a játékosok és a kockafejűek között, a hip-hop spektrum másik végén. Tehát van alapja annak, hogy San Franciscoban a gazdagok térnyerése által gerjesztett feszültségekről beszélnek, és hogy minden betelepülő innovatív cég további luxust és új kolóniát hoz a városba. Valóban, itt van dokumentálva. Láthatják, hogy a melegek közössége nem igazán fér meg a kockafejűekkel, a művészek, a zenészek közösségével. És ez vezet az ilyen dolgokhoz. ["Ki innen,Twitter!"] Néhány hete küldte valaki ezt a fotót. Ez jól mutatja, hogy mi történik San Franciscoban, és azt hiszem, ezt meg lehet próbálni megérteni, ha ránézünk az ilyen térképre. Nézzük Rio de Janeirót. Az utóbbi néhány héten adatokat gyűjtöttem Rióról. Feltűnő, hogy olyan, mintha minden össze lenne kutyulva. Igen heterogén város abban az értelemben, ahogy Baltimore vagy San Francisco nem az. Itt is megvannak a gombócok a kormányzat, a sajtó, a politika szereplőiből. A TEDxRio lent van jobb oldalon, rögtön a bloggerek és az írók mellett. De ugyanakkor óriási az eltérés abban, hogy kit milyen zene érdekel. Még a Justin Bieber-rajongók is jelen vannak itt. Más zenekarok, country énekesek, gospel, funk és rap, stand-up comedy. Na és teljes a választék a drog és a humor tekintetében Ugye milyen klassz? A Flamengo futballcsapat is képviselteti magát. Tehát ugyanúgy betölti a várost a sport, a polgári élet, a képzőművészet és a zene, de egészen más módon jelenik meg, Azt hiszem, ez meg is felel annak, ahogyan Riót elképzeljük, hogy multikulturális, zeneileg nagyon sokszínű város. Vannak tehát ezek az adataink. Hihetetlenül gazdag adathalmazunk van a városokról, talán még gazdagabb is, mint amilyenünk korábban bármikor is volt. Mit tehetünk ezzel? Az első, hogy megpróbáljuk megérteni, hogy a szegregációt a társadalom hozta létre. Mi döntöttünk úgy, hogy legyen, és dönthetnénk úgy, hogy ne legyen. Ha így gondolunk rá. akkor adatainkkal egy csillagászati távcsövet irányítunk a városra és úgy nézünk rá, mint egy hatalmas egyetemi büfére. és látjuk, hogy mindenkinek megvan a maga helye. Lehet, hogy ideje lenne egy kicsit összezavarni az ülésrendet. A másik, amire rájöttünk, hogy a rassz valójában rossz megközelítés a sokszínűségre. Mindenütt vannak emberek minden rasszból, a teljes térképen. Csupán a rassz révén nem fejlődik ki a sokszínűség. Tehát, ha megpróbáljuk a sokszínűséget használni néhány kényesebb probléma kezelésére, akkor másképp kell gondoljunk rá. És végül, képesek vagyunk beavatkozni, hogy városaink másképp alakuljanak, Hiszek abban, hogy ha megvan ehhez a képességünk, akkor némileg felelősségünk is így tenni. Tehát mi is egy város? Néhányan azt mondják talán, hogy földrajzi terület vagy utcák és házak gyűjteménye, de én az egy helyen élők kapcsolatainak összességeként gondolok rá. És azt hiszem, hogy ha megfelelően kezdjük dokumentálni a kapcsolatokat, akkor talán csakugyan van esélyünk, hogy olyan városokat alkossunk, amilyeneket szeretnénk. Köszönöm. (Taps)