2010-ben 30 milliárd dollár értékű
gyümölcsöt és zöldséget

pocsékoltak el az amerikai 
kereskedők és a vásárlók,

mert esztétikai hibásak voltak,
és romlottnak tűntek.

A termelt áru harminc százalékát 
pazarolták el,

hogy ne említsük a termelésükhöz és 
szállításukhoz használt vizet és energiát,

valamint a rothadó gyümölcs 
borította szeméttelepeket.

Melyek ezek az esztétikai hibák?

Valószínűleg láttak az üzletben
pecsétes almát,

vagy tévedésből benyúltak 
egy paradicsom puha foltjába.

Ezek a hibák a szemétkosárba
juttatták a termékeket.

De mik ezek tulajdonképpen?

Vajon valóban ártalmasak?

Ezek a foltok a növény és a mikrobák 
közötti hősies harcok bizonyítékai.

A növények is gombák és baktériumok
milliárdjaival élnek együtt, akárcsak mi.

A mikrobák egy része 
hasznos a növényeknek:

betegség ellen védenek,
és elősegítik a tápanyag-kivonást.

Mások kórokozók, 
és megtámadják a terméket.

Akkor is aktívak, amikor a polcon
vagy már a hűtőnkben vannak.

Kivonják a számukra szükséges molekulákat.

De nem kell aggódni, ezek 
szinte soha sem ártalmasak.

Ezeknek a gombáknak és baktériumoknak 
évmilliókra volt szükségük,

hogy legyőzzék a növények immunrendszerét.

Az egészséges emberi immunrendszer
viszont teljesen más,

úgy hogy ezek a stratégiák nem működnek.

Tehát hogyan játszódik le
ez a folyamat a növényeknél?

A mikrobák sokféleképpen 
juthatnak el a növényekhez.

Például, mikor rájuk fröccsen 
öntözéskor vagy trágyázáskor.

Kedvező feltételek között

a mikrobák elég nagy 
kolóniákba fejlődnek ahhoz,

hogy megtámadják a gyümölcs 
vagy a levelek külső viaszrétegét.

A célpontjuk: az ízletes cukor 
és a tápanyagok a belsejében.

Ezek a kórokozók gyakran
hagynak ilyen foltot.

Egyes baktériumok kivonják a tápanyagot 
és a színt a gyümölcs sejtjeiből,

sárga foltokat hagynak.

Aztán továbbterjednek,

elhalt sejtek fekete foltja marad utánuk.

Minden folt mikrobák 
százezreit tartalmazhatja,

ezek jelzik a mikroba-támadás

és a növény védekezési 
próbálkozásának eredményét.

Például ez a baktériumos levélfoltosság
[Pseudomonas syringae].

Ahogy egy paradicsomra kerül, 
behatol a termésbe és a levelekbe,

elszaporodik a sejt közötti térben,

toxinokat és proteinokat termel,

amik megzavarják a növény 
immunrendszerének működését.

A koronatin toxin hatására 
a növény bőre felreped,

így a baktériumok könnyebben bejutnak.

A koronatin aktiválja 
a klorofill lebontását,

melynek eredményeként
sárga foltok jelennek meg.

Miközben a baktériumok 
táplálkoznak és szaporodnak,

kezdik tönkretenni a növény sejtjeit.

Ez megmagyarázza a foltokat,
de mi a helyzet a megpuhulással?

Ez akkor jelenik meg,
amikor a gyümölcsöt mikrobák támadják meg,

miután leszedik a szárról.

Ha a termés megsérül a szállításkor,

a nekrotizáló gombák megtelepedhetnek 
a sérülésben,

tönkreteszik a sejteket,

kivonják a tápanyagot,

és a gyümölcs kásás és barna marad.

Ezek a foltok általában elég rosszízűek.

Tulajdonképpen elpusztult 
és bomló szövetet eszünk.

De általában megmenthető 
a gyümölcs többi része.

A nem puha foltok, melyek jellemzőek 
az almán és a paradicsomon,

általában csak a felszínt érintik,
az ízét nem rontják el.

Persze a számunkra káros mikrobák, 
mint az E.coli és a szalmonella

megszállhatják a zöldségeket is.

Ezek azonban nem növényi kórokozók,
ezért nem hagynak foltokat.

Ezek láthatatlanul tanyáznak a felszínen.

Tehát nem a foltos gyümölcsök
és zöldségek elkerülése, hanem megmosásuk

segít elkerülni a betegségeket.

Úgyhogy ha legközelebb boltba mennek,

ne féljenek furcsa kinézetű
gyümölcsöt választani.

Egyes boltokban ezeket le is árazzák.

Mossák meg jól,
és tárolják megfelelően.

Némelyek, például az alma vagy a káposzta,
hetekig elállnak a hűtőben.

Lehet, hogy a foltosak nem túl csábítóak, 
de biztonságosak és finomak.