Jello Biafra aktivistának és punkzenésznek
egy mondása, amit nagyon szeretek
"Ne utáld a médiát. Légy te a média".
Én művész vagyok.
Szeretek médiával és technológiával
dolgozni, mert először is,
megszoktam és szeretem a hatalmukat,
másodszor, utálom őket
és félek a hatalmuktól.
(nevetés)
Egy 2003-as interjúban a Fox News
házigazdája, Tony Snow
és az akkori amerikai nemzetvédelmi
miniszter, Donald Rumsfeld
az iraki megszállásról beszélgettek.
Rumsfeldtől kérdezték a következőt:
"Nos, a saját veszteségünket ismerjük,
de soha nem hallunk az irakiakéról.
Miért?"
Rumsfeld válasza:
"Nos, mi nem számoljuk
mások veszteségeit."
Igaz?
Becslések szerint 150 000 és egymillió
között van az iraki civilek száma,
akik meghaltak a 2003-as,
Egyesül Államok vezette megszállásban.
Ez a szám éles kontrasztban van
az ugyanabban az időben
elesett 4486 amerikai katona számával.
Többet szerettem volna, mint csak felhívni
a figyelmet erre a szörnyű számra.
Szerettem volna egy emlékművet
mindazoknak a civileknek,
akik a megszállás miatt meghaltak.
A háborús emlékművek, mint
Maya Lin Vietnam Emlékműve,
gyakran hatalmas méretűek.
Nagyon erőteljesek és nagyon
egyoldalúak.
Én azt akartam, hogy az emlékművem éljen
és mozogjon a világban.
Amikor iskolásfiú voltam,
tanárunk azt a feladatot adta
állampolgári ismeretekből,
hogy írjunk levelet
a kormány egyik tagjának.
Azt mondta, ha igazán jó levelet írunk,
ha igazán gondolkozunk rajta,
akkor egy előre megírt válaszlevélnél
többet kapunk válaszként.
Ez az én "Jegyzetfüzetem".
Úgy néz ki, mint egy átlagos,
sárga vonalas jegyzetfüzet.
Valójában egy emlékmű azoknak
az iraki civileknek,
akik az amerikai megszállás
során meghaltak.
A "Jegyzetfüzet" egyszerre tiltakozás
és megemlékezés,
mindennapi jegyzetfüzetnek álcázva.
A lapok vonalai, ha kinagyítjuk,
mikro-nyomtatott szövegként olvashatóak,
tartalmazzák az elesett
iraki civilek nevét,
haláluk helyét és időpontját.
Az elmúlt 5 évben ezeket a
jegyzetfüzeteket tonnaszámra
csempésztem be az amerikai és a
koalíciós kormányok
irodaszer-ellátmányaiba.
(nevetés)
(taps)
Nem kell mondanom, hogy ez nem az a hely,
ahol a módszerről beszélek.
(nevetés)
Ugyanakkor, voltak személyes találkozóim
az úgynevezett Akarás Koalíció
jelenlegi és volt tagjaival,
akik részt vettek a megszállásban.
Amikor csak tudok, találkozom
közülük valakivel,
akivel aztán megosztom a projektemet.
Tavaly nyáron sikerült találkoznom
az USA volt főügyészével, a Torture Memo
szerzőjével, Alberto Gonzales-szel.
(Videó) Matt Kenyon:
Odaadhatom ezt önnek?
Ez egy különös jegyzetfüzet.
Igazából egy folyamatban levő
művészeti projekt része.
Alberto Gonzalez:
Ez egy különös jegyzetfüzet?
MK: Igen. Tán nem hiszi, de része
a Modern Művészetek Múzeuma
kollekciójának. Művész vagyok.
MK: És a lapok vonalai tulajdonképpen --
AG: El fognak tűnni?
MK: Nem, mikro-nyomtatott szövegek,
amelyek az iraki megszállás során
elesett iraki civilek
neveit tartalmazzák.
AG: Ja. Ok.
AG: Köszönöm.
MK: Köszönöm.
(nevetés)
Kiráz a hideg attól, ahogy megköszöni.
(nevetés)
Oké, most szeretném,
ha benéznének a székük alá.
Találnak ott egy borítékot.
Kérem, nyissák ki!
A lap, amelyet kezükben tartanak,
tartalmazza a megszállás során elesett
iraki civilek neveit.
Szeretném, ha ezt arra használnák,
hogy levelet írjanak egy kormánytagnak.
Segíthetnek becsempészni ezt a
civil névsort
a kormány levéltárába.
Minden levél, amely a kormányhoz érkezik,
a világ minden táján, persze --
tehát minden levelet iktatnak,
rögzítenek és megőriznek.
Közösen bejuttathatjuk ezeket a
hatalmon levő emberek postaládájába.
Minden, amit beküldenek,
a kormányunk állandó levéltárának
részévé válik,
megosztott történelmi emlékké.
Köszönöm.
(Taps)
Tom Rielly: Nos, Matt, elmondanád
hogy támadt a "Jegyzetfüzet" ötleted?
MK: Éppen befejeztem
egy projektet
az USA Koalíciós oldaláról a háborúban,
és ez egy fekete karszalag volt,
a "Rögtönzött Empatikus Eszköz",
amely valós időben gyűjtötte
a nevét, rangját, a halál okát
és helyét
minden tengerentúlon elesett amerikairól.
És ahányszor a Nemzetvédelmi Minisztérium
vagy a CENTCOM kiadta az adatokat,
a karszalag megszúrta a karomat.
Így tudomást szereztem arról,
hogy egyfajta látványra
asszociálnak azokról, akik
a tengerentúlon elesnek,
de a civil áldozatok száma
aránytalanul nagy volt
az áldozatok között.
TR: Köszönöm.
MK: Köszönöm.
(taps)