Séf vagyok

és ételszakértő is,

de tanárcsaládból származom.

Nővérem fejlesztő pedagógus 
Chicagóban.

Édesapám 25 évnyi tanítás után 
most ment nyugdíjba.

Nagynéném és nagybátyám
is tanárok voltak.

Minden unokatestvérem tanár.

A családban rajtam kívül mindenki tanár.

Arra tanítottak, hogy ha helyes
válaszokat akarok kapni,

akkor helyes kérdéseket kell föltennem.

Mi a helyes kérdés arról,

hogy miképpen javíthatunk
gyermekeink tanulmányi eredményein?

Nyilvánvaló, hogy számos
fontos kérdés van.

De talán nem is rossz ezzel kezdeni:

Mi lehet az összefüggés

a gyermek agyának fejlesztése

és a teste növekedése között?

Mit várhatunk el a gyermekeinktől,

ha ételeik tele vannak cukorral,
és nincs bennük semmi tápláló?

Mit tanulhatnak akkor,

ha testük gyakorlatilag éhezik?

Az iskolákba rengeteg pénzt fektetünk be,

de álljunk meg, és tegyük föl a kérdést:

valóban hozzájárulunk 
gyermekeink sikeréhez?

Pár éve

a "Chopped" szakácsversenyen zsűriztem.

Négy szakács titokzatos hozzávalókat
fölhasználva küzdött,

hogy bebizonyítsa, ki a legjobb közülük.

De a versenynek 
érdekes sajátossága volt...

Négy túlbuzgó szakács helyett,
akik próbálnak rivaldafénybe kerülni

– amihez én semmit sem konyítok –,

(Nevetés)

iskolai szakácsok versenyeztek.

Olyan asszonyok, akiket mi valaha
csak menzás néniknek neveztünk;

de hívjuk őket inkább iskolai séfeknek.

Az asszonyok – az isten is megáldja őket –

naponta több ezer gyerekre főznek:

reggelit és ebédet, és az ebédet
2,68 dollárból hozzák ki,

miközben csak a nyersanyag
egy dollárba kerül.

Ez alkalommal

a főfogás rejtélyes eleme
a kinoa, a rizsparéj volt.

Tudom, rég volt,

hogy önök iskolai ebédet ettek,

s azóta sokat tettünk a táplálkozásért,

de a kinoa még nem épült be 
az iskolai menzák étrendjébe.

(Nevetés)

Embert próbáló feladat volt.

De egy Cheryl Barbara nevű hölgy

felejthetetlen fogást készített.

Cheryl élelmezésvezető

az egyik connecticuti középiskolában.

Finom tésztát főzött.

Csodás volt.

Pappardellét készített olasz mártással,

kelkáposztával és parmezánsajttal.

Finom volt, mint egy éttermi 
színvonalú fogás, kivéve,...

hogy nyers kinoát szórt

az ételbe.

Különös megoldás,

és kifejezetten ropogós volt.

(Nevetés)

Rámutattam, hogy melléfogott,
ahogy a tévéadás zsűrijéhez illik,

és tudakoltam a választása okát.

Cheryl így felelt: "Először is,
fogalmam sincs, mi az a kinoa.

(Nevetés)

De azt tudom, hogy ma hétfő van,

és az iskolámban hétfőnként

mindig tésztát főzök."

Cheryl elmagyarázta,
hogy iskolásai közül sokan

semmit sem esznek a hétvégeken.

Nem esznek szombaton.

Nem esznek vasárnap sem.

Azért főzött tésztát, 
mert biztosra akart menni,

hogy amit főz, a gyerekek meg is eszik.

Valami olyan, ami megtölti a bendőjüket.

Valami laktató – mondta.

Cheryl elmondta, hogy hétfőre

a gyerekek szeme már
annyira kopog az éhségtől,

hogy képtelenek figyelni a tanulásra.

Csakis az evés jár a fejükben.

Semmi más.

Sajnos, a statisztika is ezt igazolja.

Nézzük a gyerek szemszögéből.

Összpontosítsunk

a nap legfontosabb étkezésére,
a reggelire.

Ő itt Allison.

12 éves,

borotvaéles eszű,

fizikus szeretne lenni.

Ha iskolájában minden gyermek

tápláló reggelit kap,

a következő történik.

Esélye, hogy tápláló reggelit kap,

amelyben gyümölcs, tej, 
s csak kevés cukor meg só van,

lényegesen megnő.

Allison kevésbé hízik el, 
mint egy átlagos gyerek.

Ritkábban fog betegeskedni.

Kevesebb szorongást
vagy depressziót fog tapasztalni.

Jobb lesz a magatartása.

Kevesebbet hiányzik,
és ritkábban késik el.

Miért?

Mert jó étel várja az iskolában.

Allison összességében
jobb egészségnek örvend,

mint az átlagos iskolás.

De mi lesz azzal a gyerekkel,

akit nem vár tápláló reggeli?

Ő itt Tommy.

Ő is 12 éves. Ragyogó gyerek.

Orvos szeretne lenni.

Tommy már az óvodában is

gyenge volt matekból.

Harmadikos korára

matek és olvasás érdemjegyei
gyengék lettek.

11 éves korára

több mint valószínű, 
hogy osztályt kell ismételnie.

Kutatások kimutatják, hogy a tartalmas
táplálékhoz nem jutó gyerekek

– konkrétan reggelente –

kognitív funkciója általában rossz.

Mennyire általános e probléma?

Sajnos, széles körben jellemző.

Két statisztikát idézek,

amelyek mintha a végletekről szólnának,

de csupán az érem két oldalát mutatják be.

Egyrészt, hat közül

egy amerikainak bizonytalan az étkezése,

ez 16 millió gyereket érint; 20%-uknak

bizonytalan az étkezése,

Csak New York városában

474 000 18 éven aluli éhezik minden évben.

Őrület!

Másrészt,

a táplálkozás a fő oka a megelőzhető
haláleseteknek és betegségeknek

az USA-ban.

A szóban forgó gyerekek harmada

cukorbeteg lesz élete során.

Nehéz fölfogni, de így igaz:

gyakran ugyanazokról
a gyerekekről van szó.

Eltelnek az egészségtelen
olcsó kalóriákkal,

amelyekbe lépten-nyomon belebotlanak;
családjuk ezeket engedheti meg magának.

De hó végére

elfogynak az élelmiszerjegyek,
vagy a munkaidő megrövidül,

és nem marad pénzük élelemre.

Képesnek kell lennünk 
a probléma megoldására, nem?

Ismerjük a válaszokat.

A Fehér Házban végzett munkám részeként
programot indítottunk,

hogy minden iskola, ahol a szegény
gyerekek aránya 40%-nál több,

reggelit és ebédet adhasson nekik.

Ingyen.

A program hihetetlenül sikeres lett,

mert segített átlépnünk
egy bonyolult határt:

hogy a gyerekek kiadósan reggelizzenek.

De ez egyben stigmatizált is.

Ugyanis, tanítás előtt kapják a reggelit,

és csak a szegény gyerekek.

Mindenki tudta, ki a szegény,
kinek kell kormányzati segítség.

Minden gyerek, függetlenül attól,
szülei mennyit keresnek,

nagyon büszke.

Mi történt?

A programot bevezető iskolákban

a matek és olvasás érdemjegyek
17,5%-kal javultak.

17,5%-kal!

Kutatások rámutatnak, hogy a kiadósan
és táplálóan reggeliző gyerekek esélye,

hogy befejezik az iskolát,
20%-kal nő.

20%-kal!

Ha a gyerekeknek olyan táplálékot
adunk, amelyre szükségük van,

megadjuk nekik a fejlődés esélyét,

mind az osztályban, mind tanításon kívül.

Nem muszáj nekem hinniük,

beszéljenek inkább Donna Martinnal.

Szeretem Donna Martint.

Élelmezésvezető a Georgia állambéli

Burke megyei Waynesboróban.

Burke megye az ötödik
legszegényebb államunk

egyik legszegényebb körzete.

Donna diákjainak kb. 100%-a 
a szegénységi szinten vagy alatta él.

Pár éve Donna

úgy döntött, hogy az új előírások
jó lehetőséget kínálnak,

hogy felülvizsgálja 
étrendjének minőségét.

Följavította gyümölccsel, 
zöldséggel, gabonamagokkal.

Minden gyereket reggeliztetett.

Vacsoraprogramot indított.

Miért?

Sok tanuló nem kap otthon vacsorát.

Mi lett az eredmény?

A gyerekeknek ízlett az étel.

Ízlett a jobb táplálék,

tetszett nekik, hogy nem éhesek.

De Donnának váratlan helyről
akadt a legnagyobb támogatója.

Eric Parkernek hívták,

ő a Burke County Bears 
futballcsapat vezetőedzője.

Parker éveken keresztül 
középszerű csapatokat edzett.

A Bears gyakran végzett a középmezőnyben;

nagy szomorúság ez 
az egyik legszenvedélyesebb

futballszerető államban.

De az évben, amikor Donna
módosította a menüt,

a Bears nemcsak a csoportjában győzött,

hanem az állami bajnokságot
is megnyerte:

rommá verte a Peach megyei Trojanst

28:14-re.

(Nevetés)

Parker szerint

a bajnoki cím Donna Martin érdeme.

Ha gyerekeinknek teljes táplálékot adunk,

fejlődni fognak.

Táplálásuk nemcsak a Cheryl Barbarák

és a Donna Martinok dolga,

hanem mindannyiunké.

A gyerekek jó táplálása 
csak a kiinduló pont.

Amiről beszéltem,

csak az egyik modell a sok 
nyomasztó probléma megoldására.

Ha azt a célt tartjuk szem előtt,
hogy rendesen táplálkozzunk,

világunk stabilabbá
és biztonságosabbá válik;

lényegesen megjavíthatjuk
gazdasági termelékenységünket,

átalakíthatjuk egészségügyi rendszerünket,

és elérhetjük, hogy a Föld kincsei

fennmaradjanak a jövő nemzedékeinek.

Az élelmezés az a terület,
amelyben a közös erőfeszítésnek

a legnagyobb hatása lehet.

Tegyük föl magunknak:
Mi a helyes kérdés?

Mi történik,

ha táplálóbb, fenntartható módon
előállított élelmiszert fogyasztunk?

Mi lesz a hatása?

Cheryl Barbara,

Donna Martin,

Parker edző és a Burke megyei Bears

szerintem tudják a választ.

Nagyon szépen köszönöm.

(Taps)