Ez a bop.

A bop egyféle társastánc.

A tánc egy nyelv,

és a társastánc egy közösségből
előtörő kifejezési mód.

A társastáncot nem koreografálja senki.

Nem tudni, mikor keletkezett.

Minden tánc olyan lépésekből áll,
melyeket senki sem kifogásol,

de jellemzi az egyént
és az alkotó személyiségét.

Ezért a társastáncok

hirtelen bukkannak fel,

változnak,

és futótűzként terjednek.

Léteznek, mióta világ a világ.

Az afroamerikai társastáncokban

több mint 200 év tanúsítja,

hogyan befolyásolták történelmünket
az afroamerikai és afrikai hagyományok.

A jelen mindig tartalmazza a múltat.

A múlt alakítja, hogy kik vagyunk,

és azt, hogy kivé válunk.

(Taps)

A juba tánc az ültetvényeken
raboskodó afrikaiak

tapasztalataiból született.

Átkerültek Amerikába,

megfosztották őket közös nyelvüktől,

ez a tánc emlékeztette a raboskodó
afrikaiakat, honnan származnak.

Talán így nézhetett ki.

Combütögetés,

lábdobogás,

és tapsolás:

így sikerült kijátszaniuk
a rabszolgatartóik dobolási tilalmát,

komplex ütemeket rögtönözve,

mint ahogyan őseik doboltak Haitin,

vagy a nyugat-afrikai 
joruba közösségekben.

Célja volt a kulturális hagyományok
életben tartása,

valamint a lelki szabadság megőrzése

a rabság idején.

Eme elnyomás eredménye az ún. kalácstánc,

a cakewalk,

mely parodizálta a déli 
felső tízezer modorosságát.

Mód arra, hogy gúnyt űzzenek gazdáikból.

Az a vicc az egészben,

hogy a kalácstáncot gazdáik előtt járták,

akik egy pillanatig sem sejtették,
hogy gúnyt űznek belőlük.

Ez talán ismerős lehet:

húszas évek,

a charleston.

A charleston lényege 
a rögtönzés és a zeneiség,

majd átalakult lindy hoppá,

szvinggé,

sőt Kid 'n Play-jé is,

melyet eredetileg 
funky charlestonnak hívtak.

Egy Charleston közeli összetartó
színes bőrű közösségtől származik.

A charleston behálózta a tánctermeket,

ahol a fiatal nőknek hirtelen 
szabad volt lerúgni lábbelijüket,

és rophatták.

A társastánc lényege
a közösség és a kapcsolat:

ha ismerjük a lépéseket,

akkor a csoporthoz tartozunk.

Mi lesz, ha a tánc világőrületté válik?

Íme a tviszt.

Nem meglepő, hogy a tviszt gyökerei
a 19. századra vezethetők vissza,

Kongóból került Amerikába

a rabszolgaság idején.

De az 50-es évek végén,

rögtön a polgárjogi mozgalom előtt

a tvisztet Chubby Checker,
és Dick Clark népszerűsítette.

Hirtelen mindenki tvisztelt:

fehér tinik,

latin-amerikai gyerekek;

belopta magát dalokba és filmekbe.

A társastánc által

a csoportok közötti határok elmosódnak.

A történet a 80-90-es években folytatódik.

A hiphop felbukkanásával

az afroamerikai társastánc
egyre népszerűbbé vált,

átörökítette hosszú múltját,

kultúrát formált, és a kultúra alakította.

Ezek a táncok még mindig fejlődnek,
növekednek és terjednek napjainkban is.

Miért táncolunk?

Hogy mozogjunk,

ellazuljunk,

kifejezzük magunkat.

Miért táncolunk közösen?

Hogy gyógyuljunk,

hogy emlékezzünk,

hogy elmondhassuk:

"Közös nyelvet beszélünk,

létezünk és szabadok vagyunk."