Ismerjék meg Jane-t. Veszélyeztetett terhes. 24 héten belül ágyhoz kötött lesz a kórházban, miközben megfigyelik korai méhösszehúzódás miatt. Nem tűnik túl boldognak. Részben, mert technikusokra és szakértőkre van szükség, hogy feltegyék rá a méhösszehúzódásait ellenőrző vastag öveket, A másik ok, amiért Jane nem boldog, az az aggódás. Különösen amiatt aggódik, hogy mi fog történni a tíznapos kórházi ágynyugalom után. Mi lesz vele otthon? Ha ilyen korán szülne, az borzasztó lenne. Afroamerikai nőként kétszer nagyobb az esélye, hogy idő előtt fog szülni, vagy hogy halott csecsemőt hoz a világra. Így Jane-nek két lehetősége van: marad a kórházban ágynyugalomra ítélve, a technológia foglyaként, amíg nem szül, majd élete hátralévő részét a számla kifizetésével tölti; vagy hazamegy a tizedik nap után és reméli a legjobbakat. Egyik lehetőség sem tűnik túl vonzónak. Ahogy az ehhez hasonló történeteken gondolkodtam, és ehhez hasonló történeteket hallottam, feltettem magamnak a kérdést, és töprengtem: van-e más lehetőség? Van mód arra, hogy megtartsuk a magas minőségű monitorozás előnyeit, melyet megbízható partnereinktől kapunk a kórházban, miközben valaki otthon van és éli mindennapi életét? Ezt szem előtt tartva a kutatócsoportomban arra bátorítottam az embereket, hogy társuljanak néhány okos anyagtudóssal, majd találkozzunk és ötleteljünk. Egy hosszadalmas folyamat végén lett egy elképzelésünk, egy ötletünk, egy hordozható rendszerről, mely akár ékszerként is hordható, vagy akár úgy is viselhető, mint egy ragtapasz. Számos próba, bukás, és éveken át tartó kísérletezés után kidolgoztuk ezt a kis, flexibilis elektronikus tapaszt, melyet ugyanolyan folyamat során készítettünk el, mint amit a számítógépes chipek kialakításánál is alkalmaznak, kivéve, hogy az elektronikát egy félvezető lapkáról áthelyeztük egy rugalmas anyagra, mely illeszkedik az emberi testhez. Ezek a rendszerek körülbelül hajszálnyi vastagságúak. Képesek mérni minden típusú információt, amire szükségünk van, mint például: testmozgás, testhőmérséklet, a test elektromos ritmusai, és így tovább. Úgy is kialakíthatjuk ezeket a rendszereket, hogy integrálják az energiaforrásokat, és vezeték nélküli átviteli képességgel rendelkezzenek. Ahogy nekiláttunk e rendszerek kialakításának, elkezdtük őket magunkon tesztelni a kutatócsoportunkban. De emellett bevontuk néhány klinikai partnerünket is San Diego-ban. Teszteltük különböző betegeken, különböző klinikai körülmények közt, beleértve az olyan leendő anyukákat is, mint Jane. Itt van egy kép egy várandós nőről vajúdás közben az egyetemi kórházunkban, akinek a méhösszehúzódásait a hagyományos övvel ellenőrzik. Ráadásként vannak ott a mi elektronikus tapaszaink is. Ez a kép a magzati szívfrekvenciához tartozó hullámformákat mutatja be, ahol a piros azt mutatja meg, mit méréseket kaptunk a hagyományos övekkel, a kék pedig azokat a méréseket mutatja, melyek a flexibilis elektronikus rendszereken, algoritmusainkon alapulnak. Ebben a pillanatban egy nagy mentális pacsit adtunk magunknak. Néhány elképzelésünk elkezdett valósággá válni, és ezt klinikai környezetben is megtapasztalhattuk. De még mindig volt egy probléma. A probléma, hogy a rendszereink előállításának módja nem volt hatékony, alacsony volt a hozama és tele volt hibalehetőséggel. Továbbá néhány nővér a kórházban bátorított minket, hogy bizonyosodjunk meg arról, hogy az elektronikánk a tipikus orvosi ragasztószerekkel is működik, melyeket a kórházban használnak. Hirtelen megvilágosodva azt mondtuk: "Álljunk meg egy percre! Ahelyett, hogy csak ragasztókkal felrakhatóvá tesszük, inkább integráljuk őket a ragasztóba. Ez megoldaná a gyártási problémánkat." A képen láthatjuk, hogy képesek vagyunk ezeket a szenzorokat egy ragasztószalag belsejébe ágyazni úgy, hogy leválasztjuk őket egy lapkáról. A folyamatos kutatómunka lehetővé teszi, hogy még integrált áramköröket is beágyazhassunk rugalmas ragasztóanyagokba, mellyel például felerősítjük és digitalizáljuk a jeleket, feldolgozzuk és kódoljuk őket a vezeték nélküli átvitelhez. Mindezeket ugyanazokba az orvosi ragasztókba integráljuk, amiket a kórházban is használnak. Amikor elértünk eddig a pontig, találkoztunk még néhány kihívással mérnöki és használhatósági szempontból is, hogy megbizonyosodjunk arról, hogyan lehet ezt a legpraktikusabban használni. A digitális egészségüggyel kapcsolatos viták során az emberek azt hiszik, hogy mi csak digitalizáljuk az adatokat, vezeték nélkül továbbítjuk, elküldjük a felhőbe, és a felhőben fontos információ tudunk kinyerni az értékeléshez. Persze ezt megtehetnénk úgy is, ha nem kéne aggódunk energiaellátási problémák miatt. Gondoljunk Jane-re egy pillanatig. Nem Palo Altoban él, és nem is Beverly Hillsben. Ez azt jelenti, hogy figyelnünk kell az adatcsomagjára, és hogy mennyibe kerülne neki a folyamatos adattovábbítás. Van még egy másik kihívás is, amiről nem szívesen beszélnek, az orvosi szakmában. Ez nem más, mint hogy Jane nem bízik az egészségügyi intézményekben. Neki, a hasonló embereknek, a felmenőinek nem voltak a legjobbak a tapasztalatai az orvosok kezei között a kórházban, vagy a biztosítóknál. Ez azt jelenti, hogy szem előtt kell tartanunk a magánéletüket. Jane talán nem túl boldog attól, hogy az összes adatát feldolgozzák a felhőben. És Jane-t nem lehet becsapni; figyelemmel követi a híreket. Tudja, hogy ha fel lehet törni a szövetségi kormány rendszerét, vagy a Fortune 500 adatbázisát, akkor az orvosáét is. Ezen gondolkodva megvilágosodtunk. Nem tudunk okosabbak lenni, a világ összes hackerénél, de talán kisebb támadási felületet nyújthatunk számukra. Mi lenne, ha azokat az algoritmusokat, amelyek az adatokat értelmezik a felhőben működve, tudnánk futtatni a kis, integrált áramkörökben, melyeket beágyaztunk a ragasztóba? Így ezeket a dolgokat egységesítettük, ami azt jelenti, hogy most már elgondolkodhatunk egy olyan jövőn, ahol egy olyan ember, mint Jane, folytathatja mindennapi életét úgy, hogy közben megfigyelik, és ezt meg lehet oldani anélkül, hogy másik munkát kéne keresnie ahhoz, hogy fizetni tudja az adatcsomagját. és közben az adatvédelemmel kapcsolatos aggodalmaival is foglalkozunk. Ezen a ponton nagyon büszkén tekintünk magunkra. Mi ezt elértük, és elkezdtünk az adatvédelmi kérdésekkel foglalkozni, és úgy érezzük, mostanra ez a fejezet nagyjából lezárult. "Mindenki élt tovább boldogan"? Na ne olyan gyorsan. (Nevetés) Az egyik dolog, amit ne felejtsünk el - mint korábban említettem - hogy Jane nem bízik őszintén az egészségügyi intézményekben. Ne felejtsük el, hogy egyre szaporodnak és szélesednek az egészségügyi egyenlőtlenségek, és a megfelelő ellátás szervezése sem méltányos. Ez azt jelenti, hogy ez az egyszerű kép, Jane-ről és az adatairól - bár őt nem zavarja, hogy az adait vezeték nélkül továbbítják a felhőbe, ami lehetővé teszi az orvosi közbelépést, ha szükséges - nem a teljes történet. Tehát elkezdtük végiggondolni, milyen megbízható felek szolgálhatnának közvetítőként az egészségügyi szolgáltatók és az olyan emberek, mint Jane, között. Például elkezdtünk együttműködni egyházakkal és úgy gondolni a nővérekre, akik az egyház tagjai, akik egy megbízható közösség tagjai, mint a betegek pártfogóira és egészségügyi tanácsadóira. A másik dolog, ami a javunkat szolgálja, hogy a biztosító társaságok egyre inkább vonzódnak az ilyen ötletekhez. Egyre inkább felismerik, hogy jobb most egy dollárt fizetni egy hordozható eszközért és egy egészségügyi tanácsadóért, mint később tíz dollárt, mert a baba koraszülött lesz, és végül az újszülött intenzív osztályon köt ki - ami a kórház egyik legdrágább részlege. Ez egy hosszú tanulási folyamat volt számunkra. Az ismétlődő folyamat során egy problémát fedezünk fel és oldunk meg, miközben nem érezzük jól magunkat, és már a következő problémát azonosítjuk, segített nekünk haladni ezen az úton, melynél nem csak újítani akarunk ezzel a technológiával, hanem meggyőződni arról, hogy eljut mindenkihez, akinek szüksége van rá. Egy másik lecke, amit megtanultunk az út során, mely alázatra késztet, mivel a technológia egyre gyorsabb ütemben fejlődik, emlékeznünk kell rá, hogy emberek használják ezt a technológiát, és tudatában kell lennünk annak, hogy ezeknek az embereknek - van arcuk, nevük, és életük. Jane esetében remélhetőleg kettő is. Köszönöm. (Taps)