(Zene) Ezek itt a méheim berkeleyi kertemben, Kaliforniában. Két éve még nem voltak méheim, de a National Geographic felkért, hogy készítsek egy méhes sztorit fotókkal, és úgy véltem, hogy ha ütős képeket akarok, nekem is méheket kell tartanom. Talán önök is tudják, hogy élelmiszernövényeink 1/3-át méhek porozzák be, és hogy a méhekre rájár a rúd mostanában. Fotósként, a magam szemével akartam látni, milyen is ez a probléma a valóságban. Máris megmutatom, mit láttam tavaly. Ez a kis szőrmók itt egy fiatal méh, mely kibúvóban van a sejtből. A méheknek minden bajuk van mostanában: növényvédőszerek, betegségek, és az élőhelyük beszűkülése. De a legnagyobb veszélyt egy élősködő jelenti számukra: az ázsiai méhatka, a Varroa destructor. Ez a gombostűfejnyi élőlény rámászik a méhlárvákra, és a vérüket szívja. Ez a méhcsalád pusztulásához vezet, mert gyengíti a méhek immunrendszerét, és sebezhetőbbé teszi őket a stresszel és a betegségekkel szemben. A méhek akkor a legérzékenyebbek, amikor még a sejtben fejlődnek. Látni akartam, hogy is zajlik ez a folyamat, ezért a Kaliforniai Egyetem Davis méhlaboratóriumával közösen kieszeltük, hogyan neveljünk méheket a kamera előtt. Íme, a méhek életének első 21 napja 60 másodpercbe sűrítve. Ez itt egy méhpete, amely épp lárvává alakul. Ezek a fiatal lárvák a sejtjeikben úszkálnak, és ezt a fehér ragacsot eszik, amelyet a dajkaméhek választanak ki számukra. Ezután lassan differenciálódik a fejük és lábuk, és közben bábbá alakulnak. Íme a bábozódás folyamata. És itt láthatók az atkák, ahogy a sejtekben mászkálnak. Ezután a testszövetek újraszerveződnek és lassan kifejlődik a pigment a szemükben. A fejlődésük utolsó lépéseként a bőrük ráncokat vet, és kialakul a szőrük. (Zene) Nos -- (Taps) Ahogy a videó közepénél láthatták, az atkák a méhlárvák körül ólálkodnak. A méhészek legtöbbször úgy tartják távol az atkákat, hogy vegyi anyagokkal permetezik a kaptárt. Hosszú távon ez nem igazán jó, ezért a kutatók azon dolgoznak, hogy más alternatívát találjanak az atkák kordában tartására. Íme, az egyik alternatíva. Egy kísérleti tenyésztőprogram a USA Baton Rouge-i méhlaboratóriumában. Ez a királynő és dolgozói részei a programnak. A kutatók rájöttek arra, hogy egyes méhek képesek megküzdeni az atkákkal, ezért hozzáláttak egy atkarezisztens vonal kitenyésztéséhez. Így zajlik a laboratóriumi szaporítás. A még szűz királynőt benyugtatózzák, majd mesterségesen megtermékenyítik ezzel a precíziós eszközzel. Ezzel az eljárással a kutatók dönthetik el, melyik nőstényt, melyik hím termékenyítse meg, de ennek a beavatkozásnak ára van. Sikerült ugyan atkarezisztens méheket kitenyészteni, ám ezek a méhek kezdték elveszteni olyan vonásaikat, mint a szelídség és a mézelőállítás képessége. A probléma megoldását a kutatók hivatásos méhészek segítségével próbálják megtalálni. Ő Bret Adee. Épp az egyik kaptárját nyitja ki nekünk a 72 000 közül. Ő és testvére működteti a világ legnagyobb méhészetét. Az USA laboratóriuma az ő méheikkel keresztezi az atkarezisztens méheket, annak reményében, hogy idővel sikerül szelektálni azokat a méheket, amelyek nemcsak atkarezisztensek, de megtartják a számunkra hasznos tulajdonságaikat is. Így elmondva úgy hangzik, mint a méhek manipulálása és kizsákmányolása. Az a helyzet, hogy ez így megy már évezredek óta. Fogtuk ezt a kis vad lényt, bedugtuk egy dobozba, gyakorlatilag háziasítottuk, eredetileg azért, hogy a mézüket begyűjtsük, de aztán kezdtek eltűnni az őshonos növénybeporzók, a vadon élő növénybeporzóink, mert sok olyan hely van már, ahol a vadméhek száma nem elég a mezőgazdaság beporzási igényeinek kielégítésére, s így a háziasított méhek élelmezési rendszerünk szerves részévé váltak. Tehát amikor a méhek megmentéséről beszélünk, akkor az én értelmezésem szerint a méhekkel való kapcsolatunk megmentéséről van szó, és ahhoz, hogy új megoldásokat találjunk, meg kell értenünk a méhek alapvető biológiai természetét, és azokat a stresszokozókat, amelyeket néha nem látunk előre. Más szóval, jobban meg kell ismernünk a méheket. Köszönöm. (Taps)