(Zene)
Ezek itt a méheim berkeleyi
kertemben, Kaliforniában.
Két éve még nem voltak méheim,
de a National Geographic felkért, hogy
készítsek egy méhes sztorit fotókkal,
és úgy véltem, hogy ha
ütős képeket akarok,
nekem is méheket kell tartanom.
Talán önök is tudják,
hogy élelmiszernövényeink 1/3-át
méhek porozzák be,
és hogy a méhekre rájár a rúd mostanában.
Fotósként, a magam szemével akartam látni,
milyen is ez a probléma a valóságban.
Máris megmutatom, mit láttam tavaly.
Ez a kis szőrmók itt
egy fiatal méh,
mely kibúvóban van a sejtből.
A méheknek minden bajuk van mostanában:
növényvédőszerek, betegségek,
és az élőhelyük beszűkülése.
De a legnagyobb veszélyt egy élősködő
jelenti számukra: az ázsiai méhatka,
a Varroa destructor.
Ez a gombostűfejnyi élőlény
rámászik a méhlárvákra,
és a vérüket szívja.
Ez a méhcsalád pusztulásához vezet,
mert gyengíti a méhek immunrendszerét,
és sebezhetőbbé teszi őket a stresszel
és a betegségekkel szemben.
A méhek akkor a legérzékenyebbek,
amikor még a sejtben fejlődnek.
Látni akartam, hogy is zajlik
ez a folyamat,
ezért a Kaliforniai Egyetem
Davis méhlaboratóriumával
közösen kieszeltük, hogyan neveljünk
méheket a kamera előtt.
Íme, a méhek életének első 21 napja
60 másodpercbe sűrítve.
Ez itt egy méhpete,
amely épp lárvává alakul.
Ezek a fiatal lárvák
a sejtjeikben úszkálnak,
és ezt a fehér ragacsot eszik, amelyet
a dajkaméhek választanak ki számukra.
Ezután lassan differenciálódik
a fejük és lábuk,
és közben bábbá alakulnak.
Íme a bábozódás folyamata.
És itt láthatók az atkák, ahogy
a sejtekben mászkálnak.
Ezután a testszövetek újraszerveződnek
és lassan kifejlődik a pigment
a szemükben.
A fejlődésük utolsó lépéseként
a bőrük ráncokat vet,
és kialakul a szőrük.
(Zene)
Nos -- (Taps)
Ahogy a videó közepénél láthatták,
az atkák a méhlárvák körül ólálkodnak.
A méhészek legtöbbször úgy
tartják távol az atkákat,
hogy vegyi anyagokkal
permetezik a kaptárt.
Hosszú távon ez nem igazán jó,
ezért a kutatók azon dolgoznak,
hogy más alternatívát találjanak
az atkák kordában tartására.
Íme, az egyik alternatíva.
Egy kísérleti tenyésztőprogram a USA
Baton Rouge-i méhlaboratóriumában.
Ez a királynő és dolgozói
részei a programnak.
A kutatók rájöttek arra,
hogy egyes méhek képesek
megküzdeni az atkákkal,
ezért hozzáláttak egy atkarezisztens
vonal kitenyésztéséhez.
Így zajlik a laboratóriumi szaporítás.
A még szűz királynőt benyugtatózzák,
majd mesterségesen megtermékenyítik
ezzel a precíziós eszközzel.
Ezzel az eljárással a kutatók
dönthetik el, melyik nőstényt,
melyik hím termékenyítse meg,
de ennek a beavatkozásnak ára van.
Sikerült ugyan atkarezisztens
méheket kitenyészteni,
ám ezek a méhek kezdték
elveszteni olyan vonásaikat,
mint a szelídség és
a mézelőállítás képessége.
A probléma megoldását
a kutatók hivatásos méhészek
segítségével próbálják megtalálni.
Ő Bret Adee. Épp az egyik kaptárját
nyitja ki nekünk a 72 000 közül.
Ő és testvére működteti a világ
legnagyobb méhészetét.
Az USA laboratóriuma az ő méheikkel
keresztezi az atkarezisztens méheket,
annak reményében, hogy idővel
sikerül szelektálni azokat a méheket,
amelyek nemcsak atkarezisztensek,
de megtartják a számunkra
hasznos tulajdonságaikat is.
Így elmondva úgy hangzik,
mint a méhek manipulálása
és kizsákmányolása.
Az a helyzet, hogy ez
így megy már évezredek óta.
Fogtuk ezt a kis vad lényt,
bedugtuk egy dobozba,
gyakorlatilag háziasítottuk,
eredetileg azért,
hogy a mézüket begyűjtsük,
de aztán kezdtek eltűnni
az őshonos növénybeporzók,
a vadon élő növénybeporzóink,
mert sok olyan hely van már,
ahol a vadméhek száma
nem elég a mezőgazdaság
beporzási igényeinek kielégítésére,
s így a háziasított méhek élelmezési
rendszerünk szerves részévé váltak.
Tehát amikor a méhek
megmentéséről beszélünk,
akkor az én értelmezésem szerint
a méhekkel való kapcsolatunk
megmentéséről van szó,
és ahhoz, hogy új megoldásokat találjunk,
meg kell értenünk a méhek
alapvető biológiai természetét,
és azokat a stresszokozókat,
amelyeket néha nem látunk előre.
Más szóval, jobban meg kell
ismernünk a méheket.
Köszönöm.
(Taps)