Nemrég egy több ezres tömeg fölött

repültem Brazíliában, eközben

Georg Friedrich Händel zenéjét 
játszottam.

Amszterdamban autózva is

ugyanennek a zeneszerzőnek
a muzsikáját játszottam.

Vessünk erre egy pillantást!

(Zene: Händel, "Allegro".
Daria van den Bercken zongorázik.)

(Videó) Daria van den Bercken:
Itt lakom a harmadikon.

(Hollandul) Itt lakom a sarkon.

Tényleg itt lakom, egy saroknyira,

és nagyon szívesen látom önöket.

Férfi (hollandul): Elmenjünk?
Gyermek (hollandul): Igen!

(Hollandul) Händel házi koncert

(Taps)

Daria van Bercken: 
Ez az egész

varázslatos élmény volt
ezernyi okból is.

Feltehetnék a kérdést, ugyan
miért cselekedtem ilyesmiket?

Az ilyen tettek nem igazán jellemzők

egy zenész mindennapi életére.

Nos, azért tettem, mert 
beleszerettem a zenébe,

és minél több emberrel meg kívánom

szerettetni a zenét.

Néhány éve kezdődött.

Otthon ültem náthásan a díványon,

és az interneten szörfölgettem,

mikor rájöttem, hogy Händelnek vannak

billentyűs hangszerekre írt darabjai is.

Igencsak meglepődtem, mert eddig
nem is tudtam róluk.

Ezért letöltöttem a kottát, 
és játszani kezdtem.

Ezután belemerültem

az elfogulatlan csodálkozás

hamisítatlan lelkiállapotába.

Olyan élményem volt,

hogy teljesen a zene hatása alá kerültem,

ilyet már régóta nem éltem át.

Könnyebb érzékeltetnem 
az élményemet, ha játszom.

Az első darab, amelyet végigjátszottam,

így kezdődik.

(Zene)

Nos, nagyon melankolikusan hangzik, ugye?

Lapoztam, és a következő darab

ez volt.

(Zene)

Nos, ez pedig nagyon 
erőteljesen hangzik, ugye?

Így pár perc alatt,

és a darabnak még nem volt vége,

két nagyon ellentétes zsáner hangzott föl:

gyönyörű melankólia és tiszta energia.

Én e két elemet élettel teli,

emberi kifejeződésnek tartom.

A zene tisztasága révén pedig

mindez nagyon hatásos.

Sok hangversenyt adtam

hét-nyolc éves gyerekeknek,

és mikor játszom, legyen az Bach, 
Beethoven,

sőt Stockhausen,

vagy dzsesszzene,

a gyerekek nyitottan hallgatják,

tényleg figyelni akarnak,

és közben jól érzik magukat.

De amikor csak a pár évvel

idősebb gyerekek jönnek,

11-12 évesek, érzem, hogy már

bajosan tudom elérni őket.

A zene összetettsége válik meghatározóvá,

és a többiek véleménye — szülőké,

barátoké, médiáé — válik döntővé.

De a kicsik nem kételkednek

a saját véleményükben.

Ők a szakadatlan rácsodálkozás 
állapotában maradnak,

és szentül hiszem, tudunk 
úgy zenét hallgatni,

mint a hétéves gyerekek,

még felnőttként is.

Ezért zongoráztam

nemcsak hangversenyteremben,

hanem utcán, interneten, a levegőben:

hogy érezzük a rácsodálkozás állapotát,

hogy nyitottan, előítéletek nélkül

hallgassuk a muzsikát.

Arra kérem önöket, hogy

most önök is így hallgassák a zenét.

(Zene: Händel, "G-dúr chaconne",
Daria van den Bercken zongorázik.)

(Taps)

Köszönöm.

(Taps)