Nemrég egy több ezres tömeg fölött
repültem Brazíliában, eközben
Georg Friedrich Händel zenéjét
játszottam.
Amszterdamban autózva is
ugyanennek a zeneszerzőnek
a muzsikáját játszottam.
Vessünk erre egy pillantást!
(Zene: Händel, "Allegro".
Daria van den Bercken zongorázik.)
(Videó) Daria van den Bercken:
Itt lakom a harmadikon.
(Hollandul) Itt lakom a sarkon.
Tényleg itt lakom, egy saroknyira,
és nagyon szívesen látom önöket.
Férfi (hollandul): Elmenjünk?
Gyermek (hollandul): Igen!
(Hollandul) Händel házi koncert
(Taps)
Daria van Bercken:
Ez az egész
varázslatos élmény volt
ezernyi okból is.
Feltehetnék a kérdést, ugyan
miért cselekedtem ilyesmiket?
Az ilyen tettek nem igazán jellemzők
egy zenész mindennapi életére.
Nos, azért tettem, mert
beleszerettem a zenébe,
és minél több emberrel meg kívánom
szerettetni a zenét.
Néhány éve kezdődött.
Otthon ültem náthásan a díványon,
és az interneten szörfölgettem,
mikor rájöttem, hogy Händelnek vannak
billentyűs hangszerekre írt darabjai is.
Igencsak meglepődtem, mert eddig
nem is tudtam róluk.
Ezért letöltöttem a kottát,
és játszani kezdtem.
Ezután belemerültem
az elfogulatlan csodálkozás
hamisítatlan lelkiállapotába.
Olyan élményem volt,
hogy teljesen a zene hatása alá kerültem,
ilyet már régóta nem éltem át.
Könnyebb érzékeltetnem
az élményemet, ha játszom.
Az első darab, amelyet végigjátszottam,
így kezdődik.
(Zene)
Nos, nagyon melankolikusan hangzik, ugye?
Lapoztam, és a következő darab
ez volt.
(Zene)
Nos, ez pedig nagyon
erőteljesen hangzik, ugye?
Így pár perc alatt,
és a darabnak még nem volt vége,
két nagyon ellentétes zsáner hangzott föl:
gyönyörű melankólia és tiszta energia.
Én e két elemet élettel teli,
emberi kifejeződésnek tartom.
A zene tisztasága révén pedig
mindez nagyon hatásos.
Sok hangversenyt adtam
hét-nyolc éves gyerekeknek,
és mikor játszom, legyen az Bach,
Beethoven,
sőt Stockhausen,
vagy dzsesszzene,
a gyerekek nyitottan hallgatják,
tényleg figyelni akarnak,
és közben jól érzik magukat.
De amikor csak a pár évvel
idősebb gyerekek jönnek,
11-12 évesek, érzem, hogy már
bajosan tudom elérni őket.
A zene összetettsége válik meghatározóvá,
és a többiek véleménye — szülőké,
barátoké, médiáé — válik döntővé.
De a kicsik nem kételkednek
a saját véleményükben.
Ők a szakadatlan rácsodálkozás
állapotában maradnak,
és szentül hiszem, tudunk
úgy zenét hallgatni,
mint a hétéves gyerekek,
még felnőttként is.
Ezért zongoráztam
nemcsak hangversenyteremben,
hanem utcán, interneten, a levegőben:
hogy érezzük a rácsodálkozás állapotát,
hogy nyitottan, előítéletek nélkül
hallgassuk a muzsikát.
Arra kérem önöket, hogy
most önök is így hallgassák a zenét.
(Zene: Händel, "G-dúr chaconne",
Daria van den Bercken zongorázik.)
(Taps)
Köszönöm.
(Taps)