♪ [zene] ♪ - [Alex] Ebben a fejezetben visszatérünk a láthatatlan kézhez. Megmutatjuk a versenyképes piacok néhány figyelemreméltó tulajdonságát, olyan tulajdonságokat, amelyek emberi cselekvés termékei, de amiket nem ember tervezett. E tulajdonságok nem tervezettek, nem szándékoltak, és talán a piac résztvevői számára nem is ismertek. És mégis, a láthatatlan kéz révén spontán kialakul egy rend, mely ezekhez a kívánatos tulajdonságokhoz vezet. Nézzük, miről is van szó! Kezdetnek emlékezzünk, hogy a korábbi fejezetekben megtanultuk, hogy a piacok összekötik és összehangolják a cselekvéseket az egész világon. Gondoljunk csak a rózsára, és az összehangolt tevékenységekre, melyek lehetővé tették, hogy a friss rózsa eljusson a címzetthez Valentin-napon. Azt is megtanultunk, hogy az ár egy jelzés, mely ösztönzésbe van csomagolva. Tehát az ár jelzi, mely felhasználásokban legmagasabb az erőforrások értéke, és ösztönzi az erőforrások áthelyezését e nagyobb értékű felhasználási területekre. Tanultunk arról is, hogy a cégek két dolog révén maximálják nyereségüket. Először: olyan mennyiséget termelnek, amelynél az ár egyenlő a határköltséggel. Másodszor: akkor lépnek be az iparágba, amikor az nyereséget termel, amikor az ár magasabb, mint az átlagköltség, és akkor lépnek ki az iparágból, amikor az veszteséges, amikor az ár alacsonyabb az átlagköltségnél. Ez a fejezet e gondolatok összekapcsolásáról, ezek összehozásáról szól. Megmutatjuk, hogy a versenypiacoknak két számottevő láthatatlankéz- tulajdonsága van. Először: a versenypiacok egy iparágon belül, a cégeken keresztül kiegyensúlyozzák a termelést, tehát a teljes iparági költség minimalizált bármely megtermelt mennyiség esetén. Másodszor: a be- és kilépési döntések kiegyensúlyozzák a termelést különböző iparágak között, hogy a termelés teljes értéke maximális legyen. Ezeket fogjuk most elmagyarázni. Hogy lássuk, hogyan minimalizálja a láthatatlan kéz az iparág összköltségét. egy egész más jellegűnek tűnő problémával kezdjük. Tegyük fel, hogy van két farmunk, és 200 véka kukoricát akarunk termelni, a lehető legkisebb költséggel. Hogyan csináljuk? Nos, a két határköltség-görbét látva, azt mondhatnánk, hogy mivel a termelés költsége minden kukoricamennyiségnél alacsonyabb a 2-es farmon, mint az 1-esen, akkor talán a legjobb, ha mind a 200 egységet a 2-es farmon termeljük meg. Megmutatom, hogy ez miért hibás. Emlékezzünk, az N-edik egység kukorica termelési költségét megkaphattuk, hogy leolvastuk a határköltség-görbe magasságát az adott egységnél. Tehát ez itt a 200-adik egység kukorica termelési költsége. Most képzeljük, hogy mind a 200 egységet a 2-es farmon termeljük meg. Most nézünk egy alacsonyabb költségű módot a 200 egység megtermeléséhez. Például tegyük fel, hogy 25-tel kevesebb egységet termeltünk a 2-es farmon. A költség ekkor le fog esni az A tartományba. Most persze 25 egységgel kevesebbet termelünk, ezért, hogy csökkentsük a termeléskiesést, 25 egységgel többet kell termelnünk az 1-es farmon. Vegyük észre, hogy ha ezt a 25 egységet az 1-es farmon termeljük meg, költségeink felmennek a B tartományba. És ez itt a kulcspont: az A terület nagyobb, mint a B. Más szóval: ha átterheljük a költségeket a magas határköltségű farmról az alacsony határköltségű farmra, akkor a költség nagyobb mértékben csökken, mint amilyen mértékben a költséget növeltük. Valójában megtakarítás keletkezett a különbséget jelző C területen. E logikát követve azt látjuk, hogy amikor a határköltség az egyik farmon magasabb, mint a másik farmon, pénzt, erőforrásokat takaríthatunk meg a termelés átirányításával a magasabb határköltségű farmról az alacsonyabb határköltségűre. Nos mit jelent ez, ha minimalizálni akarjuk a teljes termelési költséget? Az előző logikából következik, hogy ha minimalizálni akarjuk a teljes termelési költséget, a két farmon ki kell egyensúlyoznunk a termelést, hogy a két határköltség egyenlő legyen. Ebben az esetben 160 egység a 2-es farmról, és 40 egység az 1-es farmról. Gondoljunk ismét arra, ha ez nem így lenne. Ha a 2-es farmon a határköltség magasabb lenne, mint az 1-esen, akkor mindig tudnánk csökkenteni a költséget kevesebb termék előállításával a 2-es farmon és többel az 1-esen. De természetesen a fordítottja is igaz. Ha a határköltség az 1-es farmon magasabb lenne, mint a 2-esen, kevesebbet akarnánk termelni az 1-esen, és többet a 2-esen. Tehát a teljes termelési költség minimalizálásának módja, hogy úgy termelünk, hogy a termelési határköltség a két farmon egyenlő legyen. Most nézzünk egy bonyolultabb problémát! Tegyük fel, hogy Pat farmja a nyugati partvidéken van, Alex farmja pedig több ezer mérföldnyire, a keleti partvidéken. Tegyük fel, hogy egyikük sem ismeri mindkét farm határköltségét. Most a probléma majdnem lehetetlennek tűnik. Hogyan tudnánk elosztani a termelést a két farm között úgy, hogy minimalizáljuk a teljes költséget, mikor senki sem ismeri mindkét farm határköltségét? Nyilván egy központi tervezőnek sem lenne elegendő információja megoldani ezt a problémát. Ám a piac mégis megoldja a problémát. Mert akkor is, ha senki sem ismeri mindkét farm határköltségét, Pat ismeri a saját farmjáét, Alex pedig a sajátjáét. És mindketten tudják a kukorica árát. Most gondoljuk át, mit tesz Pat a nyereség maximalizálása érdekében. Pat úgy maximalizálja nyereségét, hogy olyan mennyiséget termel, amelynek ára egyenlő Pat határköltségével. Alex azt választja hogy nyereséget olyan mennyiség előállításával maximalizálja, melynek ára egyenlő Alex határköltségével. És mivel a kukorica ára ugyanannyi mindkettőjüknek, automatikusan azt választják, hogy úgy osztják el a termelést a két farmjukon, hogy a határköltség Pat farmján egyenlő legyen Alex farmjának határköltségével. A termelés elosztása automatikusan olyan lesz, hogy minimalizálja a teljes költségeket. Vegyük észre, hogy sem Pat, sem Alex nem szándékosan cselekedett így, és talán nem is érti, hogyan történik ez. Csak a piac működése által, a láthatatlan kézen keresztül történik, hogy a termelés automatikusan eloszlik a két farm között úgy, hogy minimalizálja a teljes termékelőállítási költséget. Nézzük, mi történik, ha az ár változik. Ahogy az ár változik, úgy változik a termelés megoszlása is a két farm között oly módon, hogy a teljes költséget minimalizálja. Ez egy igazán figyelemre méltó eredmény, mégpedig olyan, melyet az ember talán nem is sejtett a közgazdaság kifejlődése és a láthatatlan kéz megfigyelésének képessége előtt. Tehát összegezzük a láthatatlan kéz első tulajdonságát! Egy versenypiacon, ahol N számú cég van, minden cég ugyanazokkal a piaci árakkal szembesül. Ahhoz, hogy maximalizálja a profitot, minden cég igazítja a termelését és kibocsátását, míg az ár egyenlő nem lesz annak a cégnek a határköltségével. Ezért, a következő állítás igazzá válik. Az ár egyenlő az első cég határköltségével, ami egyenlő a második cég határköltségével, ami egyenlő az N-edik cég határköltségével. Mivel ezek a határköltségek mind azonosak, a teljes termelés ágazati költségei minimalizáltak - figyelemre méltó eredmény, amit a láthatatlan kéz okoz. Következőben a láthatatlan kéz kettes számú tulajdonságát nézzük. - [Narrátor] Ha tesztelnéd magad, kattints a kvízkérdésekre, vagy ha kész vagy továbblépni, kattints a következő videóra. ♪ [zene] ♪