Mi lenne, ha a növényeink érzékelhetnék a talaj szennyezettségi szintjét, és ezt a szennyezettséget leveleik színével ki is mutathatnák? Mi lenne, ha a növények még a mérgeket is eltávolítanák a talajból? Vagy mi lenne, ha ezek a növények a saját csomagolásukat termesztenék, vagy úgy lennének tervezve, hogy betakarítási módjuk a gazdák gépeire lenne szabva? Mi lenne, ha a biológiai tervezést az árucikkek tömeggyártása iránti motiváció vezényelné? Miféle világ lenne ez ? Az én nevem Ani . Tervező és kutató vagyok az MTI Media Lab-nél. Tagja vagyok egy új és egyedi csoportnak, a Design Fiction-nek, ahol a tudományos fantasztikum és a tények között vagyunk beékelődve. Vagyok annyira szerencsés, hogy az MIT-nél együtt lehetek tudósokkal, akik olyan élvonalbeli területekkel foglalkoznak, Mint például a szintetikus neurobiológia, Mesterséges intelligencia, mesterséges élet, és más effélék. Az egész egyetem területén briliáns tudósok dolgoznak, akik azt kérdezik például, hogy: "Hogyan tehetném jobbá a világot?" és amit az én csapatom szeret megkérdezni, hogy "Mi a jobb ?" Mi a jobb neked, nekem, egy fehér nőnek, egy meleg férfinak, egy veteránnak, vagy egy protézist viselő gyereknek. A technológia soha sem semleges. Egy valóságot foglal magában és egy képet tükröz vissza. Eltudják képzelni mit mondana ez a munka-élet egyensúlyáról az irodájukban, ha ezek alapproblémák lennének az első napon? (Nevetés) Hiszem, hogy a művészeknek és tervezők dolga, hogy kritikus kérdéseket vessenek fel. A művészet az, hogy hogyan látod és érzed a jövőt, és manapság érdekes dolog tervezőnek lenni, mert sok új eszköz válik elérhetővé. Például, a szintetikus biológia a biológiát tervezési problémaként próbálja leírni. E fejlesztések közepette az én laborom azt kérdezi, mi a szerepe és felelőssége egy művésznek, tervezőnek, tudósnak vagy üzletembernek. Mik a következményei a szintetikus biológiának, genetikai mérnöktudománynak, és ezek hogyan alakítják át a felfogásunk arról, hogy mit is jelent embernek lenni? Milyen következményei lennének ennek a társadalomban és az evolúcióban, és mi is forog kockán? Spekulatív tervezői kutatásom tárgya jelenleg a szintetikus biológia, de egy még inkább érzékileg vezetett módon. A megszállotja vagyok a kutatásnak a szaglás témakörében, és ez a projekt abból az ötletből indult, hogy mi lenne ha tudnánk "szag-selfie-t", egy smelfie-t készíteni? (Nevetés) Mi lenne, ha fognánk a saját természetes testszagunkat, és ezt eltudnánk küldeni a szeretőnknek? Furcsa módon azt találtam, hogy volt egy 19. századi ausztriai szokás, mely szerint a párok udvarláskor egy szelet almát tartottak szorosan a hónaljuk alatt tánc közben, és az este végén, a lány odaadta a szelet gyümölcsöt annak, akihez a legjobban vonzódott. Ha az érzés kölcsönös volt, a fiú felfalta a bűzös almát. (Nevetés) Köztudott, hogy Napóleon rengeteg szerelmes levelet írt Josephine-nek, de ezek közül talán a legkiemelkedőbb ez a rövid és sürgős megjegyzés: "Három nap múlva otthon vagyok. Ne fürödj le!" (Nevetés) Napóleon és Josephine is imádta az ibolyát. Josephine ibolya illatú parfümöt használt, Ibolyákat hordott az esküvője napján, és Napóleon egy csokor Ibolyát küldött minden évfordulójuk alkalmára. Amikor Josephine eltávozott, Ibolyát ültetett a sírjára, és mielőtt száműzték volna, visszament a sírhoz, leszedett néhány virágot, egy kapoccsal összefűzte őket, és halála napjáig viselte. Ezt nagyon meghatónak találtam, Azon tűnődtem, hogy megtervezhetném az ibolyát Josephine-illatúnak? Mi lenne, ha ezek után a sírja látogatásakor, úgy éreznénk Josephine-t, mint ahogy Napóleon szerette? Tudnánk-e új gyászolási szokásokat tervezni, új rituálékat a megemlékezésre? Végül is, terveztünk genetikailag módosított növényeket az maximális haszon érdekében. Növényeket, melyek kibírják a szállítást, növényeket melyek hosszasan elállnak, növényeket melyek édesek, de ellenállnak a kártevőknek, esetenként a tápértékük rovására. Használhatnánk-e ezeket a technológiákat érzelmileg érzékeny megnyilvánulásokra? Szóval, jelenleg a laborban olyan kérdéseket kutatok, mint: Mitől emberszagú egy ember ? És úgy fest, hogy ez bizony elég bonyolult. Különböző tényezők. mint például az étrendünk, az életstílusunk, mind befolyásolják, hogy milyen a szagunk. Arra jöttem rá, hogy az izzadságunk többnyire szagtalan. A baktériumok és mikrobák felelősek a szagunkért, a hangulatunkért, a személyiségünkért, és így tovább. Rengetegféle molekulát bocsátunk ki, melyeket csak tudat alatt érzékelünk. Szóval elkezdtem baktériumokat gyűjteni a testem különböző részeiről, és rendszereztem őket. Miután beszéltem egy tudóssal, arra jutottunk, lehetséges, hogy Ani ideális elegye 10 százalék kulcscsont, 30 százalék hónalj, 40 százalék csípő(ágyék) és így tovább, alakalomadtán hagyom hogy egy más labor tudósai is megszagolják a mintáim. És érdekes volt hallani, hogyan érzékelték a testszagom a test kontextusán kívül. Olyan visszajelzéseket kaptam, hogy olyan az illatom mint a virág, csirke kukoricapehely, vagy marhahús carnitas. (Nevetés) Ezzel egy időben termesztettem néhány húsevő növényt arra a célra, hogy képesek legyenek hússzerű szagokat kibocsátani, és ezzel vonzani a prédát, hogy így megteremtsük ezt a szimbiotikus kapcsolatot a baktériumaim és ezen organizmus közt. Aztán mi történt? Az MIT, egy bárban beszélgettem egy tudóssal, aki történetesen kémikus és botanikus volt, és meséltem neki a tervemről. Azt mondta "Ez úgy hangzik, mint botanika magányos nőknek." (Nevetés) De én nem hagytam magam "Oké." - mondtam. Gondoltam: próbára teszem. "Tudnánk-e olyan növényt tervezni, ami viszontszeret engem?" Ő valamiért azt felelte: "Persze, miért is ne ?" Kezdetnek olyan növényt próbáltunk tervezni, ami úgy nőne felém, mintha én lennék a Nap. Szóval olyan növényi szerkezetet kerestünk, mint a fototropizmus, ami azért felel, hogy a növény a Nap irányába növekedjen olyan hormonok által, mint az auxin, ami a sejtek megnyúlását eredményezi az árnyékos oldalon. Jelenleg pedig olyan ajakrúzsokat készítek, amelyek ezeket a vegyi anyagokkal tartalmazzák, melyek megengedik, hogy egy növénnyel saját nyelvén "beszéljek". Rúzsok, melyek révén a növények ott nőnek, ahová csókot adok. Növények, melyek kivirágoznak ott, ahol megcsókolom őket. És az ilyen kutatások során olyan kérdéseket firtatok mint: hogyan értelmezzük a természetet? Hogyan értelmezzük a természetet, ha a tulajdonságait újratervezhetjük, és mikor tehetjük ezt meg? Csináljuk profitért vagy a köz hasznára? Esetleg érzelmi céllal? Lehet a biotechnológiát olyan megindító módon használni, mint a zenét? Hol a határ a tudomány és érzelmi világunk formálása között? A híres tervezői jelige az, hogy a rendeltetés határozza meg a formát. Nos, valahol a tudomány, tervezés és a művészet határterületén azt kérdezem: mi van, ha a fikció közli a tényt? Hogy nézne ki egy ilyen kutatólabor, és miféle kérdéseket tehetnénk fel közösen? A technológiára gyakran válaszként tekintünk. De mint művész és tervező, szeretem megkérdezni: Mi is volt a kérdés? Köszönöm. (Taps)