Hányszor ismétlődik a refrén a kedvenc dalodban? Tűnődtél már azon, hányszor hallgattad már meg? Jó eséllyel már tucatszor, ha nem több százszor hallottad azt a refrént, és nem csak a népszerű nyugati dalokban sok az ismétlődés. Az ismétlés a világ minden kultúrájában része a zenének. De miért ennyire hangsúlyos az ismétlés a zenében? Az válasz részben a pszichológusok által ismerősségi hatásnak nevezett jelenség. Ez röviden arról szól, hogy az emberek jobban szeretik a már ismerős dolgokat. Például, egy dal megy a rádióban, ami nem kifejezetten tetszik, de aztán halljuk a dalt az élelmiszerüzletben, a moziban, majd újra az utcasarkon is. Hamarosan ütjük az ütemét és énekeljük a szövegét, majd le is töltjük a dalt. Az ismerősségi hatás nem csak a daloknál működik. Az alakzatoktól a Super Bowl hirdetésekig mindenhol működik. Miért ilyen páratlanul elterjedt az ismétlés a zenében? Ennek kiderítésére a pszichológusok olyan zenei alkotásokat hallgattattak, melyekben nem szerepel pontos ismétlés. A darabok részleteit az eredeti formájukban vagy digitálisan módosított, ismétlést tartalmazó verziókban hallották. Habár az eredeti verziókat a 20. század néhány legelismertebb zeneszerzője írta, az ismétléses verziókat pedig brute force hangszerkesztéssel rakták össze, a hallgatók az ismétléses verziót élvezhetőbbnek, érdekesebbnek találták, és azokról valószínűbbnek tartották, hogy egy valós művész komponálta őket. A zenei ismétlés végtelenül ellenállhatatlan. Gondoljatok csak a Muppets klasszikusra, a Mahna Mahna-ra. Ha már hallottad, majdnem biztos, hogy amikor azt éneklem "Mahna mahna," azt fogod válaszolni: "Do doo do do do." Az ismétlés a zene minden hangját ellenállhatatlanul köti össze a következővel. Ezért amikor hallasz egy pár hangot, a fejedben már tudod, hogy mi következik. A fejedben már tudat alatt énekled a dallamot és lehet, hogy észrevétlenül elkezdesz dúdolni. A legújabb felmérések szerint, az ismétlődő zenerészletétre valószínűbb, hogy elkezdünk mozogni vagy ütni a ritmusát. Az ismétlés - passzív hallgatás helyett - elképzelt résztvevőként hív meg minket a zenébe. A felmérések azt is kimutatták, hogy a hallgatók változtatják mire figyelnek az ismétlés alatt, minden újabb hallgatásnál a hang egy másik aspektusára koncentrálnak. Lehet, hogy először észreveszed egy kifejezés dallamát, de mikor megismétlődik, arra figyelsz, ahogy a gitáros elnyújt egy hangot. Ez történik a nyelvben is, amit szemantikus szaturációnak nevezünk. Ha kimerítően ismételgetjük mondjuk az atlasz szót, már nem a szó jelentésére figyelünk, hanem a hangokra: milyen furcsán követi az L a T-t. Így az ismétlés a hangok olyan új világát tárhatja fel, amit első hallásra nem tűnik fel. A T-t követő L esztétikailag nem lenne lényeges az "atlaszban", de ahogy a gitáros elnyújtja a hangot, az fontos kifejező jelentőségű lehet. A beszédből dal illúzió foglalja össze, hogy egy mondat többszöri ismétlése milyen egyszerűen helyezi át a figyelmet a hang magasságára és hosszára, és így az ismételt beszélt nyelv éneklésnek kezd hangzani. Hasonló jelenség figyelhető meg a véletlen hangsoroknál is. Az emberek dallamosabbnak ítélik a vég nélkül ismételt véletlenszerű részleteket, mint azokat a véletlenszerű részleteket, amiket csak egyszer hallottak. Az ismétlés irányt ad a hangnak, ami miatt különösen dallamosnak tartjuk, és ahogy egy hangot meghallunk, képzeletben már belekezdük a következőbe. Ez magyarázza a fülbemászó dallamot, amikor a zenei részletek befészkelnek a fejünkbe, és újra és újra csak halljuk, mintha megakadt volna a lemez. A kritikusok gyakran szégyenkeznek a zenei ismétlés miatt, gyerekesnek és regresszívnek találják, de az ismétlés, a legkevésbé sem szégyen, sőt, a legfontosabb elem, ami létrehozza a zenei élményt.