Majdhogy 12 éve, hogy otthagytam

a banki karrieremet,

hogy biztonságosabbá 
próbáljam tenni a világot.

Ehhez tartozott egy kis kiruccanás az
érdekképviselet területére,

és néhány találkozás a világ egészen 
különleges embereivel.

Ebben a folyamatban váltam 
a civil társadalom követévé.

A civil társadalom követei 
három dolgot tudnak:

hangot adnak az emberek aggodalmainak;

nincsenek elkötelezve nemzeti érdekeknek;

a civil szervezetek révén is
befolyással vannak a változásokra,

nem csak az államiakon keresztül.

Ha valóban meg akarjuk változtatni a 
világot, más képességre is szükségünk van.

De még mindig sokan kérdezik:

"Képes a civil társadalom 
érdemi változást létrehozni?

Tudják a polgárok befolyásolni a nemzeti 
és globális elveket?"

Sohasem gondoltam, hogy felteszem
magamnak ezeket a kérdéseket,

de most itt vagyok, hogy megosszam
azt a néhány tanulságot,

amelyet két eredményes
civil mozgalomban szereztem.

Ezek olyan ügyben tevékenykednek, 
amelyekben szenvedélyesen hiszek:

a fegyvertartás szabályozása és 
és a drogpolitika.

És ezek lényeges kérdések itt.

Latin-Amerika mindkettőben
robbanás-közeli helyzetben van.

Például, Brazília --,
ez a gyönyörű ország,

ami a TEDGlobal házigazdája, a világ
legszörnyűbb rekordjával rendelkezik.

Világelsők vagyunk a gyilkosságokban.

Minden 10 gyilkosságból 
egynek az áldozata brazil.

Ez több, mint 56 000 lélek évente,

akik erőszakos halál áldozatai lesznek.

Legtöbbjük fiatal fekete fiú, 
akit lelőttek.

Brazília a világ egyik
legnagyobb drogfogyasztója is,

és itt különösen fájó pont a drogháború.

A Brazília utcáin elkövetett
emberölések 50 %-a

a kábítószerrel hozható kapcsolatba.

Ugyanez igaz a börtönben ülők
körülbelül 25 százalékára.

És nem csak Brazília érintett a fegyverek
és drogok kettős problémájában.

Közép- és Dél-Amerika szinte minden 
országa és városa bajban van.

Latin-Amerika csak kilenc százaléka
a világ népességének,

mégis az erőszakos halálozásban 
25 százalékkal részesedik.

Ezektől a problémáktól
nem lehet elmenekülni.

Legalább is én biztos nem tudnék.

Az első kampány, amiben részt vettem,
2003-ban indult

Brazília fegyverviselési 
törvényének módosítására,

és egy fegyver-visszavásárlási 
program létrehozására.

Néhány év elteltével nemcsak

a jogszabályokat változtattuk meg,

ami megnehezítette a fegyvervásárlást
a polgárok számára,

de be is gyűjtöttünk és megsemmisítettünk
közel félmillió fegyvert.

Ez volt az egyik legnagyobb
visszavásárlási program a történelemben.

(Taps)

De ránk nézve volt ennek
kedvezőtlen hatása is.

Elvesztettük a fegyverek árusításának 
tilalmáról szóló népszavazást 2005-ben.

A második kezdeményezésünk is mára
globális mozgalommá fejlődött:

a nemzetközi kábítószer-ellenőrzés
rendszerének megújítása.

Vezető koordinátora vagyok
egy bizottságnak,

ami a droggal kapcsolatos 
általános elvekkel foglalkozik.

A bizottságban az egyes országokat 
magas szintű

vezetők képviselik egy humánusabb
és hatékonyabb

megközelítés kialakítására 
a drog-kérdés kezelésében.

Mióta 2008-ban elindultunk,
a drog nem tabutéma többé.

Egész Amerikában, az USA-tól 
és Mexikótól Kolumbiáig, Uruguayig,

változás van a levegőben.

De ahelyett, hogy elmondanám
a két mozgalom egész történetét,

mégis négy kulcsfontosságú tényre
szeretném kérni a figyelmet.

Világot megváltó tanulságnak hívom ezeket.

Van persze még sok más is,

de ezek azok,
melyek meggyőztek engem.

Tehát az első lecke:

Változtassunk a közbeszéden, 
és mi szabjuk meg.

Nyilvánvalónak tűnhet,

de a legfontosabb összetevő
a civil társadalom képviseletében,

megváltoztatni, majd megszabni 
a közbeszédet.

Ez az, amit a veterán
politikusok jól értenek,

de a civil társadalmi csoportok
általában nem csinálják nagyon jól.

A drogok esetében

a legnagyobb sikerünk az volt,
hogy a középpontba

a drogháború üldözése helyett

az emberek egészségének és biztonságának 
kérdését helyeztük.

Egy úttörő jellegű riportban, 
amit épp most indítottunk New Yorkban,

kimutattuk, hogy a legtöbbet ebből
a 320 milliárd dolláros piacból

lényegében a bűnbandák
és kartellek nyertek.

Ahhoz, hogy aláássuk ezeknek a 
csoportoknak az erejét és nyereségét,

meg kell változtassuk a közbeszédet.

Elsőként, legálissá kell tenni
az illegális drogokat.

De mielőtt nagyon felpiszkálnám önöket,

nem úgy értem, hogy a kábítószer
mindenki számára elérhető legyen.

Amiről beszélek, és amit a
Globális Bizottság szószólói javasolnak,

hogy teremteni kell
egy erősen szabályozott piacot,

amiben a különböző drogok,
más-más mértékű szabályozás alá kerülnek.

Ami a fegyverszabályozást illeti,
sikerült változást elérni,

ha nem is annyira a szabályozásában, 
de a közbeszédben.

És ez a következő tudáshoz vezet:

Soha ne becsüljük le az ellenfeleinket.

Ha szeretnénk változtatni a világon,

ahhoz meg kell tudni,
hogy kivel állunk szemben.

Rá kell jönni, hogy mi vezérli őket,
és mi a nézőpontjuk.

A fegyver kérdésében

tényleg alábecsültük az ellenfeleinket.

A nagyon sikeres
fegyverbegyűjtési program után

igazán boldogok voltunk.

A brazilok 80 százaléka minket támogatott,

és gondoltuk, hogy ez segít nekünk
megnyerni a népszavazást,

hogy betiltsák a
fegyverértékesítést civileknek.

De teljesen el voltunk tévedve.

Egy 20 napos nyilvános
televíziós vita során

ellenfelünk a saját érveinket
használta fel velünk szemben.

Végül elvesztettük a népszavazást.

Ez szörnyű volt!

A Nemzeti Lőfegyver Társulat -
Igen, az amerikai NRA --

eljött Brazíliába.

Propagandájukkal árasztották
el a kampányunkat,

összekapcsolták

a fegyverhasználathoz való jogot
a szabadsággal és a demokráciával.

Egyszerűen mindent ránk hajigáltak.

Kezdve a nemzeti zászlóval,

a függetlenségi himnuszunkkal.

A nők jogaira hivatkoztak,

visszaéltek Mandela képeivel, a Tienanmen
térrel, de még Hitlert is előrángatták.

Az emberek félelmére építve nyertek.

A fegyvert pedig teljesen 
figyelmen kívül hagyták a kampányukban.

A hangsúlyt az egyéni jogokra helyezték.

De kérdem én,

melyik jog fontosabb,

az élethez való jog,

vagy a fegyverviselésé, 
amely életek kioltására alkalmas?

(Taps)

Azt gondoltuk, hogy az emberek 
az élet védelmére szavaznak,

de egy olyan ország, ahol a közelmúltban
még katonai diktatúra volt,

az ellenfeleink kormányellenes
üzenetére rezonált,

és erre nem volt kész válaszunk.

Megtanultuk a leckét.

A drogpolitika esetében
sikeresebbek voltunk.

Ha megkérdezzük, hogy lehetséges –e 
véget vetni a drogellenes háborúnak,

a legtöbb ember 10 éve
csak nevetett volna.

Végül is, vannak hatalmas
börtönök,

és pénzügyi intézmények,
akik a nyertesei ennek a háborúnak.

De ma már a nemzetközi kábítószer-
ellenőrzési rendszer kezd összeomlani.

A kormányok és a civil társadalmak
új megközelítésekkel kísérleteznek.

A kábítósz-erellenes bizottság

igazán ismerte az ellenségét.

S ahelyett, hogy ellenük küzdött volna

az elnökünk – a volt brazil elnök
Fernando Henrique Cardoso -

az egész politikai spektrum
vezetői felé fordult,

úgy a liberálisok,
mint a konzervatívok felé.

Ez a magas szintű munkacsoport
megállapodott abban, hogy őszintén beszél

az elért eredményekről és a hibákról.

Ez volt az a megalapozott, tényekre építő 
stratégiai egyeztetés,

ami feltárta a drogháború
szomorú igazságát.

A drogháború egyszerűen megbukott 
minden mérték szerint.

A drogok olcsóbbak,
és elérhetőbbek, mint valaha,

és a fogyasztás világszerte nőtt.

De még ennél is rosszabb,

hogy rengeteg negatív mellékhatása van.

Igaz, hogy néhány ember
már megvitatta ezt,

de mi abban különböztünk tőlük,

hogy számítottunk ellenfeleink érveire,

és kezelni tudtuk a hangoskodókat,

akik néhány éve még ellenálltak volna 
a változásnak.

Harmadik tanulság: adatokra kell
támaszkodni a vitákban.

A fegyverkezés, a drogok 
érzelmeket kavaró téma,

és ahogy már fájdalmasan rájöttünk
a fegyverügy népszavazásáról Brazíliában,

néha lehetetlen áthatolni az érzelmeken,

és eljutni a tényekhez.

De ez nem jelenti azt,
hogy ne próbálkozzunk!

Egészen a közelmúltig,

fogalmunk sem volt, 
hány brazil halálát okozta fegyver.

Hihetetlen, de volt egy helyi szappanopera
a "Mulheres Apaixonadas" –-

vagyis "Szerelmes asszonyok"--

ami beindította a brazilok
nemzeti fegyverkampányát.

Egy nagy nézettségű epizódban

a szappanopera főszereplőjét
megölte egy eltévedt golyó.

Brazil nagymamák
és háziasszonyok háborodtak fel,

és ahogy a művészet is utánozza az életet,

ebben a részben szerepelt egy bejátszás
egy igazi fegyverellenes felvonulásról is,

amit mi szerveztünk, pont itt,

kint, a Copacabana partján.

A tv-ben megjelenő halál és a felvonulás
nagy hatással volt a közvéleményre.

Pár héten belül a Kongresszus jóváhagyta
a fegyvertartás szabályozását,

ami már évek óta volt elnapolva.

Akkor fel tudtuk használni adatainkat,

hogy bemutassuk a törvényi szabályozás

és a fegyverek begyűjtésének
hatásosságát.

Itt van, hogy mire gondolok:

Be tudtuk bizonyítani, hogy egy év alatt,

több mint 5 000 életet mentettünk meg.

(Taps)

És a drogok ügyében,

hogy csökkentsük a félelmet
és előítéletet, ami körülveszi a kérdést,

összegyűjtöttünk és bemutattunk adatokat,
ami mutatja, hogy a kábítószer-politika,

sokkal több kárt okoz,
mint a kábítószer önmagában,

amit az emberek is kezdenek már megérteni.

A negyedik észrevétel:

Nem kell félni egy asztalhoz leültetni 
nagyon másmilyen embereket.

Amit megértettünk Brazíliában --

és ez nem csak a hazámra
vonatkozik, --

annak fontossága, hogy sokszínű
és eklektikus embertömeg jöjjön össze.

Ha meg akarjuk változtatni a világot,

segít, ha a társadalomnak egy
jó keresztmetszete az oldalunkon áll.

Mindkét esetben, a fegyvereknél és 
a drogoknál egyaránt,

az emberek csodálatos
keverékét hoztuk össze.

Mozgósítottuk az elitet,
és hatalmas támogatást kaptunk a médiától.

Jöttek érintettek, emberjogi harcosok, 
a kultúrális élet szereplői.

Összegyűjtöttük a különböző szakmákat --

orvosokat, ügyvédeket,
a tudományos élet tagjait, stb.

Megtanultam az elmúlt években,
hogy a változások érdekében

koalíció kell, bevonva mindenkit, 
még a nehezen megszólíthatókat is.

A drogok esetében szükségünk van

liberálisokra, azokra, akik a tiltás 
ellen vannak, vagy a legalizálás mellett,

és a liberális politikusokra.

Lehet, hogy nem értenek egyet mindenben;

sőt, szinte semmiben sem értenek egyet.

De a kampányunk legitimitása
a különböző nézőpontokat veszi alapul.

Több mint egy évtizede

volt egy biztató kilátásom a jövőmre,
egy befektetési banknál.

Olyan távol voltam a világ dolgaitól,
a civil társadalom képviseletétől,

ahogy csak el lehet képzelni.

De adtam magamnak egy esélyt.

Pályát változtattam,

és így, segítettem létrehozni
társadalmi mozgalmakat,

amelyek, hiszem, hogy biztonságosabbá
tették a világ egyes részeit.

Minden egyes ember képes
megváltoztatni a világot.

Nem számít, hogy mi a probléma,
vagy milyen nehéz a harc,

a civil társadalomnak lényegi szerepe van
a változás tervezetében.

Köszönöm.

(Taps)